120364. lajstromszámú szabadalom • Elektronáramokat erősítő berendezés

mezőkön kell áthaladniok. A mezőknek a csőben való kialakulása tehát úgy választandó meg. hogy a pruner elektronoknaií, az elektronoptika ismert szabályai-5 nak megfelelően, oly sebességi és iránveloszlásuk legyen, hogy dacára a lassítómezőknek, legnagyobb részben mégis elérjék a szekundér-emissziós elektródákat, még pedig olyan helyen, amely a kívánt 10 működés szempont jából megfelelő. Emiatt előnyös, ha a hozzátartozó szekunder emissziós elektródával szemben negatív töltésű, rácsalakú terelőelektróda feszültsége pozitívebb, mint a megelőző fokozat 15 legpozitívebb elektródája. Ennek az elrendezésnek megfelelő analógon az optikában használatos kitérítő prizmák oly csoportja, melyben a sugármenet mentén a törésmutató meghatározott törvénv-20 szerűség szerint változik. Hogy a villamos mező vonalaknak a kívánt alakjuk legyen, a lemezalakú elektródákat is ennek megfelelően kell elrendezni. A kitűzött célt különösen jól elérjük akkor, 25 ha az elektródákat úgy rendezzük el, hogy az egyik fokozat terelő elektródái és a következő fokozat szekunder elektródái egymás mögött feküdjenek,. A kívánt mezőeloszlás szempontjából előnyös, 30 ha a terelő elektródákat keskenyebbre készítjük, mint a szekunder elektródákat. A rajz a találmány egy példakénti kiviteli alakját mutatja. A rajzban két erősitőfokozatot tüntettünk fel. (1) a 35 nagyfelületű katóda, például fotókatóda. Az első fokozatnak szekunder emissziós (2) elektródái és ehhez tartozó (3) terelő elektródái vannak. Amint az ábrából látható, az első fokozat valamennyi sze-40 kunder emissziós elektródájára lo() volt feszültséget, a terelő elektródákra 100 volt feszültséget kapcsolunk. Az első fokozat szekunder emissziós elektródáival egysorban vannak a második fokozat (4) 45 terelő elektródái és az első fokozat terelőelektródáival egysorban vannak a második fokozat (5) szekunder elektródái. A második fokozat szekunder emissziós elektródáinak potenciálja 2ö0 volt, míg 50 a második fokozat terelő elektródáinak potenciálja 200 volt. Az ábrából látható, hogy a terelőelektródák potenciálja pozitívabb, mint a megelőző fokozat legpozitívabb elektródája, tehát a példa-55 kénti esetben, mint az első fokozat szekunder-emissziós elektródájának potenciálja. Az elektródák elrendezése és a potenciálok megválasztása következtében kialakuló mezőket az ábrában feltüntettük. itt Íálhíúó az is, ke; ;, . :; : (> 60 fokozat valamelyik szekunder emissziós elektródájából kiinduló elektron a második fokozat szekund r emissziós elektródája felé erősen gyorsul. A haladás iránya a potenciálmegoszlásnak megfelelően 65 olyan, hogy az elektron a legközelebbi szekunder emissziós elektródát oly pontban éri, amelyben az ott felszabaduló szekundér elektronok már pozitív gyorsítómezőbe jutnak. így a primer elektron 70 szekunder elektronok létesítése szempontjából nem veszhet el. Az a sebesség, amellyel az első fokozatból kiinduló elektron a második fokozat szekunder emiszsziós elektródájához jut, elég ahhoz, hogy 75 az elektron útjának egy kis részében lassító mezőbe jutva, azt ismét elhagyhassa. Ezek a lassító mezők azután a primer elektronnal keltett szekunder elektronok gyorsítómezőjét alkotják. így a 80 második fokozatban keltett valamennyi szekunder elektront a szekunderen emittáló elektródáról elvezetjük. A találmány szerinti megoldásnak az a hatása, hogy egyrészt valamely fokozat- 85 hói a következő fokozatba haladó elektron nem vész el az erősítés, vagyis szekunder elektronok keltése szempontjából és másrészt, hogy valamennyi szekunder elektron maradék nélkül továbbterelő- 90 dik és újabb szekunder elektronok kiváltására használható fel. A leírt berendezésnél az elektronokat tisztán elektrosztatikusán tereljük. Ez az ismert mágneses elektrontereléssel szem- 95 ben lényeges előnyt jelent. Elektrosztatikus terelés esetén az elektronok pályájának görbületi sugara mindig arányos az átfutott feszültségnek a mezőerősséghez való viszonyával. Ezért a görbületi sugár 100 és a térbeli árammegoszlás feszültségingadozásoktól független. Az elektronok vezérlésére tehát váltakozó áramokat használhatunk. Mindenesetre azonban figyelemmel kell lennünk arra, hogy e 105 váltakozó áramokban csak kicsiny, pl. csak a vezetékkapacitások okozta fáziseltolások léphessenek fel. 1 la az elektronsugarat mágneses mezőn át vezetjük, akkor az eiektronpálva görbületi sugara 110 „rd,TM SgUl. Eh.;,, a II J ben (U) az elektronokat gyorsító villamosmező erőssége, H pedig a mágneses terelőmező erőssége. Ebből az összefüggésből látható, hegy a feszültség váltó- 115 zása vagy csak U értékét befolyásolja, vagy ha H-t ugyanazzal a feszültség-