120201. lajstromszámú szabadalom • Egyenirányító távolbalátóvevőkhöz

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 120201. szám. — 3 0 0 Vll/j. OSZTÁLY. — i. 7133. ALAPSZÁM. Egyenirányító távolbalátóvevőkhöz. Radioaktiengresellschaft D. S. Loewe cégr, Bérli n-Steglitz. A bejelentés napja 1936. évi júlins hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi július hó 11-ike. Bebizonyult, hogy a távolbalátóvevőtech­nikában különösen nehéz a féltónusokat a kép «fehérjében», tehát a fehér kép helyek egymástól csak kevéssé eltérő tjgyes vilá­a gossági értékeit, a valósághoz hűen vissza­adni, úgy, hogy azok különböző világos­sági értékekként valóban észrevehetők le­gyenek. E fél tónusokat a szem csak akkor veszi észre, ha e fél tónusok egymáshoz ké-10 pest erős ellentétet mutatnak. A féltónusok rossz visszaadása a fekete képhelyeken azonban nem vehető iily mértékben észre. A fehér képhelyeken a féltónusok egyes világossági értékeinek kevéssé jó visszaadá-15 sának jelensége a szemnek az egymástól csak kissé különböző világos képhelyek csökkenő érzékenységével függ össze, ugyanis a szem egymástól kevéssé eltérő világossági értéket majdnem egyáltalában 20 nem tud megkülönböztetni, úgy, hogy ilyenkor rossz féltónusvisszaadást észlel, azaz egyenlő nagy világossági ugrásokat a fehér felé csökkenő értelemben regisztrál (logaritmikus világosságérzés). 25 A szemnek e kevéssé jó tulajdonsága az­zal (kompenzálható, ha oly karakteriszti­kájú egyenirányítót használunk, mely e szemgörbének ellenedolgozik és a ^fehér­ben® kielégítő képet ad; ugyanis az egyeni-30 irányítónak olyannak kell lennie, hogy az növekedő képimpulzus-amplitudókkal (azaz tehát nagyobb világossági értékeknél) növekedő legyenirányítódeffektusú legyen. Az egyenirányító karakterisztikájának a 35 nagyobb feszültségi amplitúdókkal együtt parabólikusan kell emelkednie, azaz a «fe­hérbe n- egyenlő nagy világossági ugráso­kat egymáshoz képest erősebbé váló áram­lökések regisztrálnak, úgy, hogy az egyes, világossági értékek a képen egymáshoz- 4» képest élesebb ellentétet mutatnak és ez­által laz egyes fehérértékek fokozatai a szem számára felismerhetőkké válnak. Az 1. ábrán a vastagon kihúzott görbe ily parabolikus alakú karakterisztikát 45 szemléltet. A 2—4. ábrák a távolbalátóvevők ille­tőleg az egyes egyenirányítóiknak a hozzájuk csatlakozó erősítő fokozatok­kal való kapcsolásait mutatják, melyekkel 50 a 'kép jó léitónus-visszaadásának az el­érése megvalósítható. Az ,1. ábrán a (H) világosság a hordozó­hullám egy (e) rezgési amplitúdójának dtí függvényeként van felrajzolva. A me- 55 redeksé nagy (e) gerjesztéseknél nagyobb, mint kicsiknél. A hordozóhullámokegyenf­irányítására önmagukban ismert kapcsolá­sok közül jelen esetben csak azok vehe­tők, tekintetbe, melyek első közelítésbein 60-parabolikus törvényszerűséggel ábrázolha­tók. A diódákkal való egyenirányítás tehát kiválik, mert az, üresjárási feszültségnél, szigorúan lineáris és rövidzárási áramban még nagyobb amplitúdóknál is ellapulás- 65-sal dolgozik. Az összes közbenső terhe­lési esetek a legkedvezőbb esetben a lineá­ris egyenirányításhoz közelednek, ruem ér­, hetnek dl azonban egy 1. ábra szerinti görbét, mely nagy gerjesztésnél fokozott 7G egyenirányító hatást mutat. Hasonló érveket lehet az audionegyenirá­nyítás ;(rácsá ram egyen irányítás) ellen fel­hozni. Ez egyenirányításinál; a vezérlőrács üresjárási esetben legfeljebb a gerjesztő 75.

Next

/
Oldalképek
Tartalom