119093. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyag útépítéshez

MA6TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 11Ö093. SZÁM. IV/h/1., (VlII/i., Xl/b.) OSZTÁLY. — JP. 7811. ALAPSZÁM. Kötőanyag útépítéshei. I. G. Farbenindustrie Aktieng-esellschaft, cég^ Frankfurt a/M. Pótseabíidalom a 114916. számú tSrzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének ftápjfc 1936. évi sseptembeí hó 7-ike. A 114.916. sz. törzsszabadalom tárgya útépítéshez való kötőanyag, melyet az jellemez, hogy klórozott polivinilkloridot csekély mennyiségben tartalmazó útkát-5 rányból áll. A törzsszabadalom szerint ezen útépítési kötőanyag előállítása úgy történhetik, hogy az utóklórozott polivinilkloridot a kezelendő kátrányban vagy poralakban oldjuk, vagy pedig azt vala-10 mely alkalmas oldószerben feloldott állapotban kebelezzük bele. A törzsszabadalom szerinti eljárással készült masszáknak további javítására irányuló beható kísérleteink azt eredmié-15 nyezték, hogy ha preparált vagy lepárolt kátrányokhoz csekély mennyiségben olyan polivinilkloridot adagolunk, amelyeket nem vetettünk alá külön utóklórozásnak, akkor, szintén a kötőanyagtulajdonságok •>0 tetemes növelését érjük el. Igen előnyös, ha a magasabb hőmérsékletre, pl. 100—120°-ra felhevített kátrányhoz, pl. kőszénkátrányhoz a polivinilkloridot néhány tizedszázalékos, pl. 0.3%-us 25 nagyságrendű mennyiségben a polivinilklorid valamely szokásos oldószerében, úgy mint ciklohexanonban vagy kátrányolajban, (pl. antracénolajban, nehézolajban vagy középolajban) tökéletesen fel:,0 oldva keverjük hozzá. Ugyanezt az eredményt érjük el, ha a polivinilkloridot közvetlenül poralakban keverjük el a kátránnyal és a keveréket hosszabb ideig, legalább egy óra hosszat, legalább 130°-os 35 hőmérsékletre vagy pedig nyomás alatt valamivel alacsonyabb hőmérsékletre felhevítjük. Minthogy azonban az ilyen huzamosabb hőkezelés a kátrány minőségét más irányban károsan befolyásolhatná, előnyösebb a polivinilkloridot a kátrányba 40 a fentnevezett oldószerek közvetítésével hozzáadni. A legjobb eredményeiket magasabb polimerizáeiós fokú, pl. 10-nél nagyobb M-számú polimerizáeiós fokú polivinilkloriddal érjük el. (Az M-szám a po- 45 livinilklorid polimerizáei ójának mértékéül szolgál és egy 29% epiklórhidrinből és 75% monoklórbenzolból álló oldószer azon mennyiségét jelenti gramokban, amely elhasználódik egy gram polivinilkloridnak 50 az oldat 20°-ra való lehűtése után 6 percen belül való tökéletes elkoesonyásítására, mimellett az elegynek a lehűtés folyamán még folyósnak kell maradnia. (Ha azonban a kátrány oldóképessége nagyobb 55 mennyiségű polivinilkloridnak megfelelő oldat hozzáadását engedi meg a fenti eljárás szerint, akkor ugyanezt a hatást nagyobb mennyiségű alacsonyabb polimerációs fok ú polivinilklorid hozaggal is 60 elérhetjük. A találmány szerinti eljárással való kezelés a kátrányok duktilitását lényegeden fokozza, ami a következő kísérletekből tűnik ki: 65 Két kis fémedényt, melyeket (A) és (B)-vel jelölünk meg és melyeknek kifolyó nyílása 3 mm belvilágú, kb. 1 cm3 olyan útkátránnyal töltünk meg, mely 25 rész antracénolajból és 75 rész kőszénkát- 70 rányszurokból áll, melynek lágyulási pontja 67° Kraemer-Sarnow szerint. Az (A) fémedényben levő kátrány 0.5% polivinilkloridot tartalmaz, a (B) fémedény-