119093. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyag útépítéshez

119093. ben levő hozag nélküli. A kátránynak a fémedényekből való kicsöpögtetésénél 25"-on az (A) edényből kifolyó kátrány szálhosszúsága több mint 5.50 'm, míg a 5 (B) edényből kifolyó kátrány már 60 cm.r.él elszakad. Említésreméltó, hogy a találmány szerint kezelt kátránynak viszkozitást tulajdonságai csupán jelentéktelen mértékbfen változnak meg. >0 A találmány szerinti útépítési kötőanyagok előállítását a következő példák kapcsán részletesebben ismertetjük: 1. példa: 100 rész oly kőszénkátrányt, amely 75 15 rész, Kraemer—Sarnow szerint -67° lágyulási pontú kőszénkátrányszurokból és 25 jlfesz antracénolajbói áll, kb 120"-ra felhevítünk. Ehhez a kátrányhoz 35 M-számú polivinil-kloddnak antraoénolajban való 20 10%-os tiszta oldatából, amelyét 120'M-a való felhevítéssel állítunk elő, 5 részt kdünk. Eszerint a kész elegy polivinilkorid tartalma-0.5%. A két komponenst keverés útján bensőleg elkeverjük. A ki-25 induló kátrány cseppontja Ubbelohde szerint 39" és viszkozitása 45.5 sec.; ezzel szemben a kezelt kátrány csak lényegtelen eltolódási értékeket mutat fel, nevezetesen 40.1°-ot és illetőleg 69.0 sec.-ot, mi-30 mellett a viszkozitási fokot mindkét esetben az útkátránykonszisztométerben 50°-on és 10 mm-es kifolyónyílás mellett állapítottuk meg. A kezelt kátrány szálhosszúsága több mint 6 m, míg a kezelet-35 len már 60 cm szálhosszúságnál elszakad. A duktilitás Dow (DIN 1995) szerinti vizsgálatára, hogy összehasonlítható értékeket kapjunk, a polivinilkloriddal kezelt kátrány cseppontját antracénolaj hozzá-40 adásával 39"-ra állítottuk be. A 15"-on megállapított duktilitás a kezeletlen kátránynál 86 u- szálvastagságnál 86 cm volt az elszakadás pillanatában, a kezelt kátránynál pedig még kereken 1500 p. szálvastagságnál több mint 105 cm. A találmány szerint hasonlóan előnyös hatást érhetünk el a kátrányok tulajdonságaira akkor is, ha normális polivinilklorid helyett a kátrányhoz bizonyos más 50 vinilpolimerizátumokat, vagy az acetilénnek polimerizált, vinilcsoportokat tartalmazó, különösen pirollal vagy a pirolgyűrűt tartalmazó anyagokkal alkotott kondenzálási termékeit adagoljuk. Ez 55 utóbbiakat pl. úgy kaphatjuk meg, ha acetilént bázisos hatású anyagok jelenlétében pirrolra, illetőleg a pirrolgyűrűt tartalmazó anyagokra magasabb hőmérsékleteken hagyunk behatni és a kondenzálási termékeket csatlakozólag, adott eset- fio ben gyorsítók jelenlétében polimerizáljuk. Az említett anyagok használhatóságának előfeltétele ebben az esetben is elsősorban az, hogy vagy magában a kátrányban oldódnak, vagy pedig ahhoz oly oldószer- 65 ben adagolhatok/ a,mely a maga részéről a feloldott anyag kicsapódása nélkül a kátrányban oldható. Amíg tehát pl. a polivinilalkohol a jelen célra ez okból nem látszik használhatónak, minthogy sem 70 maga részléről a kátrányban, a polivinilolyan oldószere nem ismeretes, mely a maga részéről a kátrányban, a polinilal kohol kiválása nélkül oldatba megy, különösen alkalmasnak - bizonyulták pl. a 75 polivinilkarbazol és a polivinilákrilsaveszter, melyek mindkettője közvetlenül oldható a szokásos útépítő kátrányokban és melyek már 0.5% alatti mennyiségekben, a kátrányok útépítőtechnikai tulajdonságait 80 erősen megjavítják. Annak a lehetőségnek, hogy a kátrányok tulajdonságainak azt a javítását, melyet normális polivinilkloriddal érünk el, más anyagokkal, és pedig részben még hathatósabb módon is 85 elérhetjük, abból a szempontból is van jelentősége, hogy számos ilyen anyag, mint pl. a polivinilkarbazol, csupán magasabb hőmérsékleten kezd bomlani, úgyhogy oly esetekben is lehetséges a talál- 90 mány szerint javított kátránynak alkalmazása, amikor ez lényegesen magasabb hőmérsékletek alkalmazásával kapcsolatos, tehát pl. midőn azt házagkiöntő maszszák vagy tetőragasztó masszák kötő- s5 anyagaként használjuk, ami eddig nem látszott lehetségesnek. Célszerű oly polimerizált vinilvegyíiletek alkalmazása, melyek legfeljebb 56.8% klórt, hidroxilcsoportot pedig nem tartal- íoo maznak. A vinilvegyületek poliinerizációja, ill. kondenzációja adott esetben úgy történhetik, hogy a kiindulási anyagokat, mint olyanokat kátrányban oldhatjuk és a po- 105 limerizációt, ill. kondenzációt a kátrányban oldva hajtjuk végre. 2. példa: 100 rész kőszénkátrányt, amely 60 rész Kreamer-Sarnow szerint 67" lágyulás- no pontú szénkátrányszurokból és 40 rész antracénolajbói áll, kb. 140°-ra hevítünk. Ehhez a kátrányhoz polivinilkarbazolnak antracénolajban való 10%-os tiszta olda-