119074. lajstromszámú szabadalom • Rövidhullámú csöves berendezés
kísérleteknél alkalmazott eljárásra utalunk. Ezeknél a kísérleteknél, a találmány szerinti eljárással ellentétben, az kívánatos, hogy az elektronoknak pályájuk vé-5 gén nagy sebességük legyen. Az elektronoknak ily nagymértékű felgyorsításához igen nagy villamos mezőkre (egyenirányú mezőkre) volna szükség. Az ilyen nagyintenzitású egyenirányú mezők előállítása 10 azonban gyakorlatilag igen nagy nehézségekbe ütközik. Ezért műfogást alkalmaznak és az elektronok véges futási idejét szellemes módon használják fel. Az ilyen atomszétrombolásra való berendelő zéseknél az elektronokat aránylag gyenge villamos egyenirányú mezővel előgyorsítják. Az elektronpályák mentén oldalt fokozatos gyorsítóelektródákat alkalmaznak, amelyeket az időben változó mezők-20 kel gerjesztenek. E fokozatos gyorsítóelektródáknak az elektronok pályájával párhuzamos méretét és ezeknek az elektródáknak a pillanatnyi potenciálját úgy választjuk meg, hogy az elektron min-25 denkor az abban a pillanatban pozitív elektróda felé halad. Ekkor az elektron kinetikai energiája a pálya végén E = e . (U= + x . Us ), tehát maximális értékű. 80 A találmány szerinti berendezésben lejátszódó folyamat a most leírt folyamatnaK a fordítottja. Az elektronmozgás váltómezőinek fázisait U^-val szemben l£0°-al eltoljuk. Ennek következtében az 35 elektronokat a váltómezők lefékezik és az elektronok az egyenirányú mezőből felvett energiájukat azoknak az elektródáknak adják le, amelyek az elektron pályáját szegélyezik. Ez az egyenirányú 40 mező a találmány szerinti rezgésgerjesztésnél a lehetőség szerint nagy intenzitású. A kikötő elektróda kinetikai energiája E = e . (U^a — x . Us ; ) = 0. 45 Ezzel a találmány szerinti berendezés működési módjának megértéséhez szükséges elméleti fejtegetéseinket befejezzük. A találmány szerinti csöveket és amennyiben erre szükség van, azok működési 50 módját az 1—5. ábrák kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábrában a találmány szerinti cső vázlatát mutatjuk be. Ebben (Kx ) és (K2 ) a katódák, (Z) pedig az elektronáramot 55 nyaláboló segédelektróda. (Ax ) és (A2 ) a váltakozóáramot vezető hasznoselektródák és (N) a felfogóelektróda. Az (N) felfogóelektróda a rendszer szimmetriatengelyében van. A csőben oly mágneses mező áll fenn, melynek erővonalai a rend- 60 szer tengelyével párhuzamosak és a szemlélő felől a rajz síkja felé irányulnak. Ezt a mezőt a rajzban, annak Könnyebb áttekinthetősége végett, nem tüntettük fel. Ismeretes, hogy mágneses mezőben 65 forgási pályán keringő elektron szögsebessége csak a mágneses mezőtől függ, de nem attól a feszültségtől, amelyen az elektron áthalad. Ha tehát valamely elektron középpont körül kering, akkor 70 keringési frekvenciája és így rezgőkörre való visszahatása a frekvencia szempontjából állandó, az amplitúdó szempontjából pedig mozgási energiájától függ, vagyis adott mágneses mező (frekvencia) 75 esetén körének sugarától. A (K) katódából kiinduló elektronokat az egyenirányú mező felgyorsítja és azok az (S) hasítékokon át a dobalakú kisütőtérbe jutnak, ahol a mágneses mező erős- 80 ségének és a villamos előfeszültségeknek megfelelő megválasztása mellett először koncentrikus körökön keringenek. Ha már most a két hengerfél között váltófeszültséget gerjesztünk és a mágneses 85 mező erősségét úgy választjuk meg, hogy az elektronok keringési ideje egyenlő a rezgés periódusával, akkor elvileg két eset lehetséges. Az elektron vagy helyes fázisban (Kx ) fut, vagyis nagy sebességé- 90 vei lép át az (Sx ) hasíték síkján éppen akkor, amikor az (Aj) és (A2 ) elektródák közötti villamos keresztmező vele szemben irányított. Az elektron tehát a váltómező következtében negatív gerjesztésű 95 (Aj) elektróda felé halad. Ez esetben a külső körre teljesítményt ad le és lefékeződik, vagyis keringési sebessége csökken. Az elektron pályájának sugara kisebb lesz, mert a mágneses mező állandó 100 marad. Az elektron szögsebessége gyakorlatilag állandó. Az elektron a keringést mindaddig ismétli, míg spirális pályáján eléri az (N) felfogóelektródát. Ezen az elektródán az elektron közel nullsebes- 105 séggel köt ki, bár az (N) elektródának nagy pozitív potenciálja van, ami azt jelenti, hogy az elektron az összes energiát, amelyet a hengerbe való belépésekor felvett, a váltómezőnek, illetőleg a lio rezgőelektródáknak átadta. A hatásfok körülbelül 100%. A második eset az, hogy az elektron a (K2 ) katódáról az (S2 ) hasítékon át hibás fázissal lép be a kisütőtérbe és — 115
