118852. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugaras kisütőcső

emissziókéilesek, úgyhogy hatásukat illetőles szorosan a katódán fekvő, nulla feszültségű virtuális sugáralakító rácsot alkotnak. A katódával szomszédos (G) rács-5 elektróda, amelynek elemei a katóda gerinceivel vagy nem-emittáló részeivel szembenfekszenek. a mezőt megközelítőleg úgy deformálják, ahogy a diagramm ekvipotenciális vonalai jelzik és a katódából a (P) 10 anódához menő léráram a nyilak jelezte sugarakká alakul. A pozitív rácselektródának a katóda melletti másik rács su«áralakítására nézve kb. ugyanaz a hatása van, mint az 1—4. ábrákon a fp) anódá-15 nak. A mező e rács nyílásai közelében a 14. ábrán feltüntetett jellegű és az a törekvése, hogv a sugarakat divergálja. Fontos, hogy az ilyen, valamely pozitív elektróda közelében fellépő divergáló tö-20 rekvés a sugárra nézve kevésbé hatásos, mint a kisebb feszültségű mezőnek a sugáralakító elemek közelében fellépő konvergáló törekvése, minthogy az elektronok a sugáralakító ráccsal szomszédos mező-25 ben lassan mozognak és így azokat e mező konvergáló törekvése hosszabb ideig befolyásolja, mint a pozitív rács mezője, ahol az elektronok már gyorsítottak. A váltakozva emittáló és nem-emittáló ré-30 székből álló katóda sugáralakító tulajdonságait ennélfogva felhasználhatjuk oly célból, hogy az emittáló részekből kilépő ellektronáramok valamely pozitív rácselektródáí. pl. vezérlőclektródát vagy árnyékoló 35 elektródát elkerüljenek. Az olyan csöveknek, amelyek pozitív feszültségen lévő ráccsal és elhanyagolható rácsárammal működnek, igen kívánatos sajátságaik vannak és azok a szokásos 40 típusú csövek néhány komoly hátrányát kiküszöbölik. Például az úgynevezett B osztályú és C osztályú erősítésnél a vezérlőrács feszültsége a rezgési ciklus egy része alatt pozitív körzetben van és az 45 eddig ismeretes csövekben e körülmény folytán bizonyos zavarok és korlátozások léptek fel. A pozitív körzetben' való működésnél a szokásos típusú vezérlőrácsok, különösen nagyteljesítményű csövekben, a 50 téráram tekintélyes részét felveszik és a/, ilyen működés túlságosan nagy modulálóenergia bevezetését teszi szükségessé, továbbá a vezérlőrács nem kívánatos i'elhevülésct, az erősítő kimenőenergiájának 55 torzítását és járulékos zavarok keletkezését okozza. Oxidkatódát alkalmazó erősítőknél ezek a járulékos zavarok abban állnak, hogy a rácsokon a katódából származó anyagnak a rácsokra való lerakódása folytán igen nagy termiónos és szekundér 60 emisszió lép fel. Ezek a zavarok közvetlenül vagy közvetve a rács elektronbombázása folytán lépnek fel és ennélfogva azokat nagy mértékben korlátozhatjuk, ha az ilyen elektronbombázást az itt leírt 85 eszközökkel hathatósan csökkentjük. A 15. ábra a 14. ábrán szemléltetett elveknek megfelelően szerkesztett árnyékoltrácsú csövet mutat, amelynek rácsai gyakorlatilag árammentesek. A hengeres (60) 70 katóda felülete a nem-emittáló csavarvonalalakú (62) gerinc menetei között elektronemittáló (61) anyaggal van bevonva. Az élén tekercselt csavarvonal a! akű 1. sz. szalagelektróda vagy (63) vezérlőrács. 75 amely ugyanolyan emelkedésű, mint a katóda gerince és a hasonló 2. sz. vagv (64) árnyékolórács a katódával közös tengelyű és mindkét rács menetei egymással s a katóda gerincével szembenfekszenek. A rá- 80 csokat az azokkal közös tengelyű 3. sz. elektróda vagy (65) anóda veszi körül. A 2. sz. vagy árnyékolóelektróda az 1. és a 3. sz. elektródák közé van helyezve oly módon, hogy az 1. sz. elektródát a 3. sz. 85 elektródával szemben e'eklrc.szlaUkusan leernvőzi. azonban annak nyílásai az 1. sz. elektróda nyílásaival és a katóda emittálófelületeivel szembenfekszenek, úgyhogy a hozzámenő áram a lehelő legkisebb ér- 90 lékre csökken. Ezen az ábrán a rácsokat mint élén tekercsélt fémszalagokal ábrázoltuk, bár kívánsághoz képest huzalból készült rácsok is használhatók. Az élén tekercselt rácsok bizonyos esetekben előnyö- fő sek lehetnek, amennyiben, valamivel nagyobb meredekséget adnak. Általában kívánatos az anódából kiinduló szekundér elektronemissziónak a lehető legkisebb mértékre való csökkentés?, amit pl. úgy 100 érhetünk el, hogv az auóda belső felülelét koromfeketével vagy más finoman elosztott vezetővel, mint pl. elektrolitosan lecsapott nikkellel bevonjuk. A 16. ábra hasonló típusú, hengeres* 105 (66) katódát felhasználó triódát mulat, amelynél az elektronemittáló (67) anyag a katóda felületén kialakítóit csavarmenetes horonyba van helyezve, úgyhogy a horony menetei közölt nem-emittáló csavarvonal- 110 alakú (68) sáv marad. A hornyot a katóda felüleléig megtöltjük, úgyhogy a katóda emittáló és nem-emittáló szakaszait ugyanaz a hengerfelület határolja. A katódával közös tengelyű, csavarvonal alakú 115 (69) rács menetei a katóda felületén lévő nem-emittáló csavarvonalalakú sávval szembenfekszenek. A csőalakú (70) anóda