118592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapilláraktiv termékek előállítására
C<,H1(J -f-CH2 CH2 OCH2 CH2 OCH2 CHa COOH. A nátriumsó vízben mintegy 35° német keménységi fokig oldható. Tionilkloriddal való reakció helyett a poliglikolvegyület 5 379 sűlyrészét paraformaldehiddal és tömény sósavval is átalakíthatjuk klórmetiléterré. A klórmetiléternek tercier bázissal való reagáltatásával, mint piridin, trimetilamin, triétanolamin, kiitűnő habzó 10 hatású, vízben oldódó termékeket kapunk. 9. 257 súlyrész 4-oktil-2-aminonaftalint 120 C°-on 110 súlyrész klórhidrinnel hozunk össze. Ezután 60 súlyrész nátriummetilátot adunk hozzá és 140—160 C°-on 704 súlyrész 15 etilénoxidot vezetünk hozzá. A terméknek jó emulgáló hatása van. 10. 205 súlyrész 1.2-dibutil-4-aminobenzolhoz 10 súlyrész nátriummetilátot adunk és 140—160 C°-on 580 súlyrész propilénoxi-20 dot vezetünk hozzá. Ezt követő klórszulfonsavval való kezeléssel elérjük, hogy a termék vízben oldhatóvá válik. A termék nedvesítőszerként előnyösen használható. 11. Miként az 1. példában leírtuk, 261 25 súlyrész izododecilanilint 440 súlyrész etilénoxiddal reagáltatunk. A kapott reakcióstermékhez lehetőleg kevés vízben oldott 40 súlyrész NaOH-t adunk. Ezután 105 C°-on 110 súlyrész klórecetsavas ná-80 triummal hozzuk reakcióba. A keletkezett termék, mint mosó- és tisztítószer használható. Ha 261 súlyrész dodecilanilinre, miként a 10. példában leírtuk, 290 súlyrész pro-35 pilénoxidot hagyunk hatni, vízben alig oldható olaj keletkezik. Ennek az olajnak 550 súlyrészére 100 súlyrész íoszgént hagyunk behatni, miközben célszerűen egyúttal, sósavat lekötő szert, mint piridint 40 alkalmazunk. A kapott klórszénsaveszterből 600 súlyrészt 20—25 C°-on befolyatunk mintegy 1250 súlyrész 15%-os metiltaurinnátriumoldatba, miközben nátronlúg egyidejű hozzáadásával gondos-45 kódunk arról, hogy a reaikcióskeverék állandóan alkálikus maradjon. A reakció befejeztével vízben tisztán oldódó metiltaurid-kenőcs keletkezett. Metiltaurin helyett alkalmazhatunk ekvivalens meny-50 nyiségű taurin-nátriumot, szarkozin-nátriumot, metanilsavas tnátriumot vagy aminosavkeverékeket, miként azok a fehérjetestek elbontásánál keletkeznek. A klórszénsaveszter a leírt módon ekvivalens mennyiségű szilárd finoman porított 55 oxietanszul f osavas nátriiuimmal is reakcióba hozható, mely esetben a nátronlúg alkalmazása mint sósavlekötő anyag elmaradhat. 12. 460 súlyrész izohexil-tetrahidro- 60 naftilamint 150 súlyrész 1.2-butilénoxiddal zárt nyomásedényben addig hevítünk 130—150 C°-ra, míg az edényben fellépő nyomás 0-ra esik vissza. A keletkezett olajos termék lényegében! izohexil-tetra- 65 hidronaftil-mono-'butanolaminból áll. Ennek az aminnak 302 súlyrészét 500 súlyrész metilónkloridban oldjuk és 100 súlyrész kénsavval kénsavas sójává alakítjuk át. Ezután + 15 C°-ot meg nem ha- 70 ladó hőmérsékleten, mintegy 120—130 súlyrész klórszulfonsav hozzáadásával előállítjuk az izohexil-tetrahidronaftil-butanolamin savanyú kénsavas eszterét. Közömbösítéssel és a bázist nátronlúggal 75 felszabadítva, továbbá a víz, valamint az oldószer eltávolításával a kénsaveszter nátriirmsóját kapjuk, mely vízben oldódó szívós tömeg. 13. 150 súlyrész p-izobutilanilint, mely- §o nek képlete: CH3 CH, — C —/ \—NH2 | / 2 CH3 13. 50 súlyrész p-izobutilanilint, melymásedényben több órán át 150—160 C°-ra hevítünk. A reakciókeveréket 800 súlyrész 85 vízzel alaposan elkeverjük. A nem oldódott részt elválasztjuk az izobutilanilinklórhidrát vizes oldatától. Előbbi p-izobutildioxietilanilin. E termék 240 súlyrészét 98 súlyrész 90 maleinsavval mintegy 100—120 C°-ra hevítünk. Rövid idő múlva az olvadék szódaoldatban oldhatóvá válik. Az olvadékot etilalkoholban oldjuk, az oldatot hígított szódaoldatta.1 semlegesítjük és az 95 alkohol és víz elpárologtatása után a p-izobutildioxietilanilin savanyú maleinsaveszterének nátriumsóját kapjuk, melynek képlete:
