118592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapilláraktiv termékek előállítására

CH3 | /CH,CH2 OH CH,.C-< >-N< 1 \ CH, CH„CH,OCO.CH H I COOH. 14. 360 súlyrész, stearoil-anilint, melyet ügy állatink elő, hogy stearoilbenzolt C1 7 H3 5 CO-/_J> 5 nitrálunk és ezt követően redukálunk stearoil-anilinné C1 7 H3 5 CO. + NH2 1.8 súlyrész porított nátriumhidroxiddal vegyítünk és keverés közben 150—160 C°-ra 10 hevítünk. Ennél a hőmérsékletnél lassan 740 súlyrész glicidet folyatunk hozzá abban a mértékben ahogy azt az elegy felveszi. A reakcióstermék félszilárd, ola­jos-zsíros anyag, mely vízben oldódik. Ha az említett feltételek mellett csak 150 súlyrész glicidet hagyunk behatni, akkor olajos termék keletkezik, mely víz­ben oldhatatlan. Ha ekvivalens mennyi­ségű dimetilszulfáttal melegítjük, vízben 20 oldódó terméket kapunk, melynek szer­kezete: C1 7 H3 6 CO CH3 CH,—CH — CH.OH \/\ OH + CH,—CH— CH,OH CSOJJOCH, OH Vízben oldható termék előállítása céljá­ból dimetilszulfát helyett ekvivalens 25 mennyiségű benzilkloridot is használ­hatunk. 15. 283 súlyrész albilezett naftilaminhoz, melyet naftalinnak lényegében mintegy 10 C-atomu szénhidrogéneket tartalmazó 50 petróleumfrakció monoklórozási terméké­vel való kondenzációjával, majd nitrá­lásával és redukciójával kapunk, 50 súly­rész 10% -os metanolos káliummetilát­oldatot adunk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Ezután a keveréket 154 85 súlyrész 1.2-butilénoxiddal zárt edényben 150—160 C°-on addig hevítjük, míg az eleinte fellépő nyomás újra lecsökkent. A keletkezett decilnaftildibutanolamin 430 súlyrészét kénsavas só alakjában is­mert módon 120 súlyrész klórszulfonsav­val kezeljük, amiáltal közömbösítés után a decilnaftil-dibutanolamlm savanyú kén­savészterének nátriumsóját kapjuk. A ter­mék vízben oldható, vizes oldata erősen habzik és jó tisztító tulajdonságú. 16. 295 súlyrész isononildifenilamint, melyet difenilnek borfluoridfoszforsav je­lenlétében propilénpoJimerizátumoknak lé­nyegében izononilént tartalmazó frakció- 50 jávai való kondenzációjával nitrálással és redukálással kapunk, 1 súlyrész porított káliumhidroxiddal keverünk és az elegybe 120—130 C9 -on 880 súlyrész etilénoxidot ve­zetünk oly mértékben, aihogy az az etilén- 55 oxidot felveszi. A reakció tetemes hőfej­lődéssel jár, úgyhogy adott esetben hű­teni kell. A reakció befejezésével lágy. viaszszerű tömeget kapunk, mely vízben könnyen oldódik. A termék kiváló emui- 60 gátőr zsírok, olajok és viaszokhoz. 17. 164 súlyrész izobutilfeniléndiamin­ba, melyet benzolnak izobutilénnel való kondenzációjával, ezt követő dinitrálássál és redukálással kapunk, 0.5 súlyrész pori- 65 tott nátriumihidroxidot adunk, majd 140— 150 C9 -on 465 súlyrész propilénoxidot ve­zetünk hozzá; a gáz abszorbeiálódik és lágy zsírszerű, víziben emulgálható ter­miéket kapunk. A terméket a nitrogénen 70 dimetilszulfáttal ismert módon alkilez­zük. Ezáltal vízben tisztán oldhatóvá vá­lik és igen jó hatású mosószer gyapjú­szövetek részére. 18. 191 súlyrész hexil-toluidint 88 súly- 75 rész etilénoxiddal zárt nyomiásedényben 100—1109 -ra hevítünk. A nyomiás kezdet­ben eimelkedik, majd 0-ra lecsökken. A reakcióstermék majdnem tiszta Hexil­dioxietiltóluidiin. 80 Ha 191 súlyrész hexil-toluidinhoz 1.5 súlyrész porított káliumhidroxidot adunk és 130—150 C9 -on etilénoxidot vezetünk hozzá, akkor sikerül mindig hosszabb polietilénglikolláncokkal bíró termékeket 85 előállítani; a láncok hossza mindig 2 gli­kolgyöktől kezdve fölfelé gyakorlatilag határtalan. Ily módon lehetséges, poli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom