118511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szeizmikus felvételekhez

tegben, melyben más sebességgel és mas szögben, ill. irányban fog tovahaiadni, mint az első rétegben, míg a hullámener­gia egy másik része a beesési szöggel 5 egyenlő szög alatt reflektálódik, ami az első rétegben reflektált hullám létesülését idézi elő. A szeizmikus felvevő eljárásokat fel­oszthatjuk egyrészt olyan refrakciós mód­ii) szerekre, melyek a refraktáit hullámok feljegyzésén alapulnak és másrészt olyan relexiós módszerkre, melyeknél a reflek­tált hullámokat jegyzik fel. Mindkét eset­ben vagy az impulzus létesítése és a cle-15 tektoroikba való beérkezte közötti időközit és a gócpont ós a detektor közötti távolsá­got mérjük, vagy pedig a hullámoknak a különböző detektorokhoz való beérkezte közötti időszakokat és a detektorok egy-20 másitóli távolsáigát. Ha a refrakciós mód­szert alkalmazzuk, akkor főleg a, talaj­ban való tovaterjedósi sebességekre vo­natkozó felvilágosításokat kapunk, me­lyeikből a jelenlevő kőzetek vagy ásvá-2,5 nyolc minőségére következtethetünk; a re­flexiós módszer alkalmazásakor, ha a felső rétegben való terjedési sebességet már ismerjük, a reflektáló réteg mélysé­gére következtethetünk. Ez utóbbi mód-30 szer alkalmazásakor, vagyis egymástól meg,szabott távolságban elrendezett detek­torokkal a zavaroknak az egyes detekto­rokba való beérkezési időpontjai közti kü­lönbségieket; mérjük, a detektorokhoz ér-35 kező hullámfront lejtésszögét állapíthat­juk meg. Bizonyos előfeltételek esetén a hullámfront lejtésszögéiből a reflektáló ré­teg lejtésszögére következtethetünk, fel­téve, hogy a a reflektáló réteg fölötti ta-40 lajrétegben a hullám tovahaladási sebes­ségét ismerjük. A találmány a detektorokba érkező szeizmikus hullámfront irányának vagy lejtési szögének mérésére szánt elektro-45 mos eljárásra és berendezésre vonatkozik. Az 1. ábra vázlatosan olyan elrendezést mutat, mellyel a beérkező hullámfront egyik hajlásszögkompononsét állapíthat-50 juk meg. A 2. ábra egy diagramm, mely különböző hullámformák elektromos impulzusait teszi szemléltetővé, aminők a detekto­rokkal a galvanométerekre ráadatnak. A 55 3. ábra a találmány szerinti eljárás fo­ganatosítására használt különböző detek­torok, galvanométereik és időzítőkészülé­kek egy kapcsolási módját tűnteti fel. A 4. ábra egy időzítő-egység kapcsolási sémáját mutatja, míg az 60 5, ábra diagrammban egy készüléksoro­zatba beérkező sík hullámfronitot tűntet fel; az ábrán előforduló geometriai meg­jelölések a később ismertetendő (A) egyenlet levezetéséire valók. 65 Az 1. ábra érteimében a (10) gócpontban elhelyezett robbanó íüicés elsütésével a talajban rugalmas hullámokat idézünk elő. A töltés alkalmas robbanóanyagok­ból, pl. dinamit, nitroglicerin, stb. lehet; 70 mennyisége a megvizsgálandó talaj minő­ségétől és a különböző állomások egy­mástóli távolságától függ. A talajba az 1., 2., 3., 4., 5. és 6. pontokon elektromos de­tektorokat sűlyesztettünk. Habár ezen 75 ábra hat detektort mutat, a detektorok száma, továbbá egymás közötti és -a góc­nonttól mért távolsága a vizsgálatok mi­neműségétől és a helyi viszonyoktól függ. Alkalmazhatunk pl. akár két, akár 80 nyolc, akár tizenkét vagy még több detektort, melyeknek a gócponttól való távolsága 30 vagy több méter és több kilométer, egymás közti távol­sága pedig 30 méternél kisebb köztől 85 akár 600 méterig is terjedhet. Ezek az elektromos detektorok, pl. szeizmometer vagy geofon, stb. tetszés szerinti szerke­zetűek lehetnek, pl. mozgótekercses készü­lékek. szénkontaktus-mikroí'onok vagy 90 piezo-elektromos szerkezetek, mimellett tetszés szerinti fei'kvenciájú önrezgés­számuk lehet. A levegő hanghullámainak behatását azáltal rekeszthetjük ki, hogy a detektorokat kis mélységre a földbe 95 sűlyesztjük. A talaj felülete közelében a (10) töltés elsütésekor keletkező hullámok a reflektáló (20) réteghez érve, legalább részben felfelé, az 1—6 detektorokra irá­nyíttatnak, ahol elektromos áramokká io( alakíttatnak át s a 11, 12, 13, 14, 15 veze­tékeken át a (21) szűrőkbe jutnak, me­lyek a nemkívánatos zavarokat, pl. fel­színi hullámokat mikro-szeizmikus nyug­talanságokat, stb. kiküszöbölik. Ezután 10; az áramok (22) kompenzációs időzítőkön keresztül, melyek célját és szerkezetét később ismertetjük, a (23) erősítőkbe jut­nak, melyek a gyenge áramokat tetszés szerinti számú fokozatban erősítő-csövek- m kel felerősítik. A felerősített impulzuso­kat ezután tetszés szerinti módon szeiz­mogrammként jegyeztetjük fel, pl. oszcil­lográffal, vagy többszörös (24) húros gal­vanométerrel és (25) fényképészeti kame- \\ rával. A detektorok és a galvanometer-húrok

Next

/
Oldalképek
Tartalom