118267. lajstromszámú szabadalom • Vízijármű

3 118367. beállítási szöget kicsinyre, körülbelül 2°-ra vesszük. Hogy az áramlást kényszerítsük, hogy a fettsőoídalboz hozzáíeküdjék, fűrészalakú bevágások, melyek egyúttal a surló-5 dásl is csökkentik vagy scgédfelülclok rendezhetők el a felsőoldal felett, melyek az áramlás elszakadásat megakadályozzák. Magában véve ismeri módon ezen segéd-Mületek szorosan a mellső él felelt is 10 alkalmazhatók és fúvókaszeríícn keskenyedő rést képezhetnek, amelyen át a víz gyorsítva érintőlegesen a felsőoldalhoz vezet telik. A hordfelületek maguknak is a menetirányhoz harántirányhan fekvő, a 15 felsőoldal, felé szűkülő réseik lehetnek, melyeken át gyorsított vizet vezetünk az alsóoldallól a felsőoldalhoz. A rések oly ,kiképzésűek is lehetnek, hogy újszerű módon az alsóoldal felől szívó hatás kelel-20 kezik. A felsőoldalra függélyes lefed őfelületek, melyek esetleg beszívott levegő előnyomulását megakadályozzák, szintén kedvezőek. Ilogy tovább is csökkentsük a lég-25 betörési és a kimerülési helyen az áramleválás lovahaladását megakadályozzuk, a víztükörhöz közel fekvő kimerülő felületrészek haránthajlás útján elegendő nagyságú bemerülésmiélységnövekedést kap-30 nak. Ezen haránthajlás középértéke 25— 30°, míg a ki nem merülő részeknek tetszőleges vagy semilyen hajlásúk sincs. A lalláhnánybcli hordf élűiéinél léhát öszszcfoglalva: a ki nem merülő részeknek S") hordfelületszerű szelvényük van ívelt alsóoldallal, a mellső él felé lolt legnagyobb szelvénymagassággal, túlnyomórészt a legkisebb siklószám beállítási szögével és tetszőleges vagy scmilyem haránlhajlással, 40 míg a kimerülő hordfetülelrészck szelvényei erősen ívelt alsóoldalt, gyengén ívelt Msőoldal t, a közép felé lolt legnagyobb szelvénymaigassággal, hegyes belépési élszöggel, kis beállítási szöggel és körül-45 beilül 25—30°-nyi liaránthajlást kapnak. A ki nem merülő részek a kimerülő részekbe egyenes allsóoldalú átmeneti szelvényen át mennek át. A kimerülő felületrészeik stabilizáló hatásának és szilárdságának foko-50 zása céljából felülelmélységiiket célszerűen nagyobbra vesszük, mint a ki nem merülő feli ül el rés ze kaiéi. Annak megakadályozása céljából,, hogy a nagyobb beinerülési mélységre kiképezett 55 hordíeilülelrészek erős hullámzásnál kimerüljenek, a kimerülő részektől elkülönítve, lényegesein mélyebbre helyezhetők a víztükör alá, mimellett a két részt támasztékok kötik össze. Az új vízhordfelülelekiiek közvetlenül 60 a lépcsős újszerű siklófelülotek alatt való, leírt elhelyezése folytán az utóbbiak csak a vízhordfelülelek teljes bemerülésénél nedvesedhetnek, úgyhogy felhajtóerejük csak adalékoserőképen lökőhatás nélkül 65 állhat be. A találmáinybeli járműnél léhát a siklófelületek lökése és ugrása hullámverés alkalmával nem léphet fel. Ha a járművet menetközben állandóan bemerülő siklófclülelekkcl látjuk el, azok erős tő- 70 emelkedést kapnak, kb. 80"-os tőszögig és amellett csak oly nagyra méreteztetnelí, amennyire a stabilizáló hatás elérésére, az a hossz- és haránthelyzet fenntartásárai szükséges. Tehát egyedül a vízhordfelü- 75 lelek nélkül nem hoznak elegendő nagyságú dinamikai felhajtóerőket létre, hogy a jármű siklóálla^otba jusson. Állandóan bemerülő siklófelületoknél a hordfelületekkel való stabilizáló hatásról, 80 tehát kimerülő hordfelületekről egészen le is mondhatunk és az egyensúlyfcnntartást csakis a siklófelületekekel eszközöltethetjük. A hordfelületeket ez esetben oly mélyrenyúllóan helyezzük a víztükör alá, hogy 85 lehetőleg kevéssé befolyásolva a légkörben való hullámzástól lehetőleg változatlan felhajtóerőt adjanak. A víztükör alatt a bemerülő siklófelületrészekhez erősíttetnek vagy harmonikusan a siklóiéiületré- 90 szekbe vezettetnek át, melyek által légbetörés ellen lefedelnek. Csak erős hullámverésnél merülnek ki időnként és ez esetben a megfelelően kiképezett kimerülési helyeken stabilrzálóan hatnak. Ezen 95 elrendezésnél a vízhordfelülelek támasztékai is az állandóan 'bemerített siklófelületrészekhez erősíthetők, hogy a levegőnek a támasztó kok mentén való belépését megakadályozzuk. 100 Eddig nem ismerték fel és nem vették tekintetbe, hogy egymás mögött fekvő vízhordfelületek és siklófelületek esetén a mellső, hord- és siklófelületek egész más viszonyoknak vannak kitéve, mint a hátsó 105 felületek. A mellső hord- és siklófelülete^ ket a teljes hullámverés éri és legkönynyebben vannak úszó tárgyaktól eredő sérüléseknek kitéve. A hátsó hord- és siklófelületek, valamint a farpropellerek is, a 110 mellső hord- és siklófelületek által megzavart áramlásban és alakjában megváltozott vízfelületben (völgyben) mozognak, melynek hullámverése azonban tompítva van és úszó tárgyak ellen legmesszebb- 115 menően védve vannak. Ezen részek téves helyzete és kiképzése esetén siklószámuk,