118267. lajstromszámú szabadalom • Vízijármű

i 118261'. illetve hatásfokuk rosszabbodása állhat be. A hátsó hordMületek áliékony rendszert képeznek, mert lesüllyedésük alkalmával a jármű beállítási szögét és ezzel a fel-5 hajtást növelő helyzetváltozásuk áll be, míg ellenben a mellső hordfelületeknél azonos esetben nem stabil módon a jármű beállítási szögét és felhajtását csökkentő htílyze tváltozásuk keletkezik. 10 A találmány értelmében tehát jelen járműnél a vízhordfelületek és siklófel illetek min dm kori helyzetük szerint a hajóelőtőkén vagy a hajófaron különfélekép képeztetnek ki. 15 A mellső hordfelületek és siklóí'etületek a harántirányban erősebb tőemelkedésL vagy görbítést (tehát V-helyzelet) kapnak, jmint a hátsó hord- és siklófelületek. A mellső siklófelületeket nagyobb közökben 20 fektetjük a mellső hordfelületek, tehát a víztükör fölé is, mint a hátsó felületeket. Általánosságban tehát a hajóelőtőkén hoszszabb támasztékokat alkalmazunk. A mellső hordfelületeknél a bemerült részek (az 25 erősebb törés vagy görbülés folytán) nagyobb bemerüllési mélységet és a kimerült részek nagyobb kimerülési magasságot kapnak, mint a hátsó felületek. A hordfelületek függélyes hatáskörzete a 30 hajóellőlőkón tehát nagyobb. A rendes menetállapotban állandóan kimerült hordfelüleLrészek (tartalékfelülel), melyek kiszorítóhajóknál, a kimerült lartalékkiszorílástnak felelnek meg, a mellső hordfelüle-35 leknél a bemerült felületrészekhez viszonyítva nagyobbra vétetnek, mint a hátsó fölüle leknél. Hogy a mellső felületek nem stabil viselkedését ellensúlyozzuk, a tartallékfeliiletek a mellső hordfelületeknél fel-40 fellé, tehát a kimerülési magassággal növekvő, beállítási szöget kapnak. A beállítási szög növekedésének mértékét úgy választjuk meg, hogy merülési lengéseknél., melyeknél a jármű a hátsó felület körül 45 forog, minden újonnan be merülő felületrészt ,a forgás dacára, melyben résztvett, mindig pozitív beállítási szög alatt éri az áramlás. A mellső siklófelületek, melyeket a nem 50 tompított hullámverés ér és melyek a jármű bukdácsoló mozgásaival szemben nagymérvű felemelő nyomatékokat kénytelenek kifejteni, oly alakúak, mely lágyan merül a hullámokba, de mély be-58 merülésnél erős dinamikai felhajtóerőket idéz ölő, főkép a hajóorrcsúcsnál. Ezen hatást siklói'elülettel érjük cl, mely a hajóorrtőke fölé növekvően van emelve és harántíveive, oly kép, hogy a harántívelés mindenütt a vízszintesben vagy az alatt go halad. Ily harántívelés által növekvő bemerülésnél növekedően a vízszintes felé haladó siklófelületrészek jutnak jobb sikiószámmal és nagyobb felhajtással hatásra. A felhajtóerők mély bemerülés ese- 65 lén még uszonyszeríí szálesbí léssel, mely hordszámyszerűen is képezhető ki, erősíthetők. Ezen hordszárnyszerű szélesbílés . azután közvetlenül a vízhordfelületekbe vezethető harmonikusan át. Ugyanezen ha- 70 lást megfordított V-alakú, tehát telőszerűen felfelé emelkedő vagy harántívelt siklófelülelekkel, melyeknek uszonyszerű szélesbíléseik is lehetnek, érhetjük el. A hordfelületek ez esetben a siklófelület fe- 75 nékliajlásaira vagy szélesbítéseire támaszkodnak. Hogy továbbra is az orrnak a hullámkoronákba valló túlmély bemerülését megakadályozzuk, a hajóorrlökén segódlhord- 80 Mülel alkalmazható, mely rendes menetállapotban a víztükör felett fekszik vagy abba csak részben merüli be. A segédfelülelet előnyös módon a harántirányban a mögötte fekvő siklól'elülcL keresztmet- §5 szeléhez hasonló alakban megtörjük vagy görbítjük (esetleg nyílhelyzetben), úgyI)ogy erős bemerülés esetén nemcsak adalékos Mhajlás keletkezik, hanem a segédhord-Mület mögött képződő völgy a síklófelü- 90 lelek megnedveseidését és ezzel azok ellenállásál csökkenti. A liajóelőlők-e közeilében rendes menelállapotban a víz felett fekvő segédlépcső is rendezhető el, mimellelt a hozzátartozó siklófelületnek uszony- 95 szerű széllesbíLései lehetnek és a iosiklófeílülelnél nagyobb beállítási szöge lehet. A hátsó vízhordfelületek, melyek a mellső felület által létesített völgykeresztmetszetben mozognak, a találmány értei- 100 mében bemerüilési mélységük, kimerülési magasságuk és haránthajllási szögük tekintetében a völgykereszlmeilszelhez igazodnak. A felületrészek harántliajtási szögei a víztükör közelében a megzavart, hajlott 105 vízfelülettel kb. 25—30°-ot alkotnak. Miután a liálsó felületek a tompított hullámzásban mozognak, a mellső felületeknél jobban alkalmasak a haránthelyzet stabilizálására és ezért újszerű módon nagyobb 110 fesztávolságot kapnak, mint a mellső hordfelületek. Oly járműveknél, melyekinek a hossztengely körül különösen nagy merevségei akarunk adni, két hordfeilületet egymás mellé fektetünk, mimellett az emel- 115 kedő tövű mellső felülettől kiinduló, hátrafelé szélesbedő völgy tompított körzetén belül fekhetnek. A völgy szélesbitése az