118133. lajstromszámú szabadalom • Járműhajtás 25-nél lényegesebb nagyobb periodusszámú váltóárammal táplálható kollektormotorokkal

MAGYAR KIRÁLYI iffll SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118133. SZÁM. V/g/2. OSZTÁLY. — B. 13567. ALAPSZÁM. Járműhajtás 25-nél lényegesen nagyobb periódusszámú váltóárammal táplálható kollektormotorokkal. Brown-Boveri & Cie. Aktiengesellschaft eég Baden (Svájc). A bejelentés napja 1936. évi október hó 16-ika. Az iparban tudvalevőleg újabb időben azon igyekeznek, hogy a villamos hajtású járműveket 10 periódusú, egyfázisú váltó­árammal táplálható hajtómotorokkal lás-5 sák el. Ennek nagy előnye az volna, hogy a munkavezetékeket közvetlenül a nagy távvezetékhálózatokból lehetne táplálni, anélkül, hogy a motoros járműveket többé-kevésbé nehéz és bonyolult áram-10 átalakító berendezésekkel kellene meg­terhelni. Ismeretesek is már többféle ki­vitelben olyan villamos hajtású jármű­vek, melyek egyfázisú kollektormotorai közvetlenül 50 periódusú váltófeszült-15 ségre lesznek kapcsolva. Az ilyen moto­roknál tudvalevőleg különleges rend­szabályok szükségesek ahhoz, hogy az egyes kollektorszeletek közötti feszült­séget és ezzel a kefék által rövidrezárt 20 forgórésztekercs transzformátoros elek­tromotoros erejét még megengedhető ha­tárokon belül tartsák. Ennek következ­ménye, hogy pólusonként csak aránylag kis erővonalszámot (mágnesfluxust) al-25 kalmazhatunk és ennek folytán kisebb pólusokat is kapunk, mint az eddig hasz­nálatos 162 /3 periódusú váltóárammal táplált motoroknál. Ebből azonban az egyes pólusok számára igen rövid ív-80 hosszak és — minthogy a szikramentes kommutálás elősegítésére való segédpólu­sok öve ennek megfelelően nem kisebbít­hető — rosszul kihasznált gépek adód­nak. Ehhez járul még az a hátrány is, 85 hogy az ilyen gépeknél a kollektor keféket alig lehet elhelyezni és azok egymáshoz i ; ; ' : . . olyan közel kerülnek, hogy könnyen ke­letkezhetik a kollektorokon körtűz. Kedvezőbb viszonyok elérése céljából tehát minden egyes hajtótengely hajtó- 40 motorját megosztották és a hajtóten­gelyre két, egymással sorbakapcsolt, mo­torral dolgoztak, mimellett ezek a mo­torok — minthogy a szükséges teljesít­ményre hosszabbakra adódnak ki, mint 45 a hajtókerekek között rendelkezésre álló tér fele — a hajtótengely két különböző oldalán voltak elrendezve. Mindegyik motornak saját fogaskerékáttétele volt, és a kollektorok egymással ellentétes ol- 50 dalakon, a két hajtókerék szomszédságá­ban, voltak elrendezve. A találmány szerinti elrendezésnél eze­ket a hátrányokat elkerüljük és olyan előnyöket érünk el, melyek az ismeretes 55 elrendezéseknél nincsenek meg. A talál­mány szerint ugyanis az egymással sorba­kapcsolt két motort olyan keskeny vas­testtel és esetleg megnövelt átmérővel készítjük, hogy forgórészeik egymás mel- 60 lett azonos tengelyen a járműtengely hajtókerekei közötti térben elférnek, mi­mellett a tengelyt fogaskerékáttétel és adott esetben minden irányban mozgat­ható (engedékeny) tengelykapcsoló útján 65 hajtják. Ez az elrendezés nagyobb pólusívhosz­szak és a forgórészátmérőhöz képest ki­sebb kollektorátmérők alkalmazását en­gedi meg, ennek ellenére helyet teremt a 70 kefetartóknak, és egyrészt a kommutáló­pólusok jobb méretezését, másrészt — a

Next

/
Oldalképek
Tartalom