117983. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó berendezés és hozzávaló villamos kisütőcső

4 117983. vesz fel. Mindegyik elektródapárt hasonló módon kezeljük és ezt az eljárási mozzanatot addig folytatjuk; amíg valamennyi alsó elektróda felülete oxidálódott. 5 Az alsó elektródák oxidálása után az oxigénmaradékot a tartánvból kiszivatytyúzzuk és a tartányba alkalifémet viszünk be. E célra nátrium, cézium, rubidium vagy kálium használható, azonban a cé-10 zium a legelőnyösebb. Ezután a tarlányt kb. 10 percig 210 C° hőmérsékleten kiégetjük, mikor is az alkalifém az ezüstoxiddal egyesül és így igen fényérzékeny felület keletkezik. A kiégelés alatt a cé-15 ziiimfölösleget a készülékből kiszivattyúzzuk. A mosl említett hőkezelés folyamán a felső elektródákra és a larlány falaira lerakódott cézium vagy más alkalifém el-20 távozik; a szivattyúzásnál esetleg mégis visszamaradt céziumot kis mennyiségű ólomoxiddal vétetjük fel, amely az elektródasorozalok beszerelése után a tarlányba bevihető. Az ólomoxid a fölös cé-25 ziummal aránylag állékony vegyületet alkot és megakadályozza, hogy a cézium a larlány belső falain ismét lecsapódjék és így az elektródák között kúszóárampályákat létesítsen. 30 Az elektródafelületekkel párhuzamos mágneses mező létrehozására bármilyen megfelelő berendezést alkalmazhatunk; erre alkalmas példaképeni berendezés, távlati képét az 1. ábra, oldalnézetét pedig a 35 4. ábra mutatja. Ennek a berendezésnek célszerűen ferromágneses anyagból való, U-alakú (23) magja van, amely a (25) mágnesezőtekercset hordja és amelynek oszlopaira az ugyancsak ferromágneses 40 anyagból készüli (27) lemez van ráerősítve. A cső e lemezek között úgy van elhelyezve, hogy az eleklrődasorozatok egymással szembenf ekvő felületei között egyenletes mágneses mező jön létre. A bemu-45 tatotl elektromágnes helyett természetesen permanens mágnes is alkalmazható vagy a csövet villamos áram átjárta drőltekercsbe is helyezhetjük. Amint fent jeleztük, szükséges, hogy 50 mindegyik alsó sokszorozó-eleklródát a primér elektronforráshoz, valamint e forrás és az illető elektróda között fekvő valamennyi elektródához képest pozitív feszültségen tartsuk. E célból, amint az 5. 55 ábra mutatja, a (19) kivezető-elektródától legtávolabb fekvő, baloldalról nézve első alsó (3) elektródát a rajzon (29) ellenállással jelzett, egyirányú feszültséget szolgáltató forrás negatív végéhez, a kivezető-elektródát pedig kivezető-áramkörelem, pl. 60 (31) ellenállás útján e forrás pozitív végéhez kapcsoljuk. A (29) ellenállás negatív végéhez kapcsolt elektródától kiindulva, a következő (3) elektróda vagy első sokszorozó-elektróda az ellenállás kissé po- 65 zilívabb (33) pontjához, míg a második és harmadik (3) sokszorozó-elektróda az ellenállás fokozatosan pozitívabb (35) és (37) pontjához van kapcsolva. • Az első felső (5) gyorsító-elektróda, 70 amely az első alsó fényérzékeny elektródával elektródapárt alkot, az ellenállás (39) pontjához kapcsolható, amely pozitívabb annál a (37) pontnál, amelyhez az utolsó sokszorozó-elektróda kapcsolt; a következő 75 gyorsító-elektródák az ellenállás mind pozitívabb (11. 43. 45) pontjaihoz vannak kapcsolva, amint a rajz világosan mutatja. Természetesen nem vagyunk pontosan ahhoz a íeszüllségelosztáshoz kötve, ame- 80 Ivet az 5. ábra mutat. Megállapításaink szerint általában legcélszerűbb, ha mindegyik felső elektróda a közvetlenül alatta fekvő alsó elektródához képest pozitív. Azonban a találmány szerinti cső akkor is 85 működik, ha a felső elektróda feszültsége a fenti feltételt nem elégíti ki, azaz, ha a felső elektróda pl. a közvetlen alalta fekvő alsó elektróda feszültségén van. Ilyen körülmények között azonban a többfokozatú 90 csővel elérhető erősítés nem a lehető legjobb. I:Ia az első alsó (3) elektródára lüktető fénysugarat vetítünk, amelyet pl. úgy kapunk, hogy mozgó fényképészeti hangfel- 95 jegyzésen fényt bocsájitunk ál, vagy úgy, hogy mozgó fényképel letapogatunk, akkor e felület a fénnyel arányosan fotoelektronokat sugároz ki. Ezek a fotoel ektronok, az elektrosztatikus mező hatása alatt, köz- 10C vetlenül, az első alsó elektróda fölötti felső (5) elektróda irányában gyorsulnak és, ha nem volna mágneses mező jelem, ehhez az elektródához ütköznének. Azonban (az 5., 6. és 7. ábrán nem jelzett) az elektródák íof síkjával párhuzamos mágneses mező a gyorsító-elektróda felé mozgó elektronokra pályájuk pillanatnyi irányára merőleges összetevő erői gyakorol. Az összetevő iránya a mező polaritásától függ. Ha a vil- 11< lámos és mágneses mezők megfelelő értékre vannak beállítva, akkor az elektronok görbe pályákat írnak le és az első sokszorozó-elektródál érik, amely — amint a rajzon látható — a cső baloldali végé- m ről nézve a második alsó elektróda. Ha a