117497. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés fűrészfogalakú áramgörbe létesítésére, főleg távolbalátó berendezések katódsugarainak mágneses terelésére

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117497. SZÁM. Yll/j. OSZTÁLY. — T. 5697. ALAPSZÁM. Kapcsolási elrendezés fürészfogalaku áramgörbe létesítésére, főleg távolbalátó berendezések katódsugarainak mágneses terelésére. Telefunken Gesellschaft für űrahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1936. évi május hó 1-je. 400.976. számú brit szabadalmi leírás oly kapcsolási elrendezést ismertet, amely -lyel oly für észfogalakú áramgörbe létesíthető, mint aminőt katódsugarak inág-5 neses terelésére használnak. Ennél a kapcsolási elrendezésnél a kitérítő cséve vezérelhető csővel 'és egyenáramú forrással közös áramkörben sorosan van kapcsolva, egyidejűleg pedig egy másik áramkörben 10 sorban 'fekszik egy egyenirányítóval és egy egyenfeszültségű forrással. Ennél az ismert kapcsolásnál, amint ezt a következőkben még bővebben kifejtjük, az egyik áramágban fekvő cső vezérlőrácsán külö-15 nősen nagy feszültségű impulzusokat kell használnunk, ha fűrészfogalakú áramgörbét kívánunk létesíteni. A találmány szerint ez kiküszöbölhető azzal, hogy a vezérelhető cső ágába na-20 gyobb egyenáramú feszültségforrást iktatunk, mint az egyenirányító körébe és mint vezérelhető csövet ernyőző rácsos csövet alkalmazunk. A találmányt a következőkben a 3. áb-25 rán feltüntetett kiviteli példával, valamint a 2. ábrán feltüntetett görbékkel magyarázzuk. Előbb azonban az 1. ábra kapcsán a brit szabadalmi leírás kapcsolási elrendezését ismertetjük, utalva a 3U 2. ábra görbéire. Az ismert kapcsolás, mint azt az 1. ábra mutatja, (10) terelőtekercsiből áll. mely a (11) trióda katóda-anóda-szakaszával és az egyenfeszültség (12) forrásával 35 zárt áramkört alkot és egyidejűleg még egy második áramkörben fekszik, mely ugyancsak az egyenifeszültségű (12) forrást és egy (13) diódát tartalmaz. Ezek egyike a (11) trióda katóda-anóda szakaszából és a (12) egyenáramú feszültség- 40 forrásból, másika pedig ugyancsak a (12) egyenáramú feszültségforrásból és a (13) diódából áll. Az ismert kapcsolás működési módjának magyarázatánál feltételezzük, hogy 45 a megfigyelés kezdőpontjában, másszóval a (to) időpontban, az áram a tekercsben zérus értékű, a trióda vezérlőrácsának pedig oly potenciálja van, hogy anódáram folyik. Ennek megfelelően a 2a. ábrán — 50 amely a tekercskben folyó (is

) áramot szemlélteti — a magyarázandó áramgörbe zérus áramerősségnél, a 2b. ábrán pedig — amely a (11) trióda vezérlőrácsán a feszültséggörbét szemlélteti — feszült- 55 ség a (0) tengely és a trióda anódáramát eltüntető (eo) ráesfeszüJtsógórték között fekvő bármely ponton kezdődik. Az említett feltételek mellett a (10) terelőtekercsre állandó feszültség, és pedig, ha a 60 (11) trióda belső ellenállásától eltekintünk, a (12) telep feszültsége kapcsolt, úgy hogy a (10) tekercsben az áram az idővel arányosan növekedik. Ez a 2a. ábrán a (to, ti) idő alatt van berajzolva. A 65 tekercs árainirányát a (14) nyíl jelöli. A (13) dióda áraimága a (to, ti) idő alatt árammentes, mert e dióda anódája [a (11) trióda belső ellenállását zérusnak feltételezve! ugyanazon a potenciálon van, mint 70