117367. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy más efféle berendezés
Mozdulatlan képnél nincs ilyen határ, mozgás esetén azonban >e határ ott jelentkezik, ahol egy képelem ugyanabban az irányban és ugyanakkora vagy nagyobb 5 sebességgel mozog, mint amelyben a letapogatás történik. Nyilvánvaló, hogy az első esetben az elem reprodukálása elmarad, a második esetben pedig az elem ellenkező irányban halad, mint amely-10 ben kellene. Ez tehát az érthetőség határa és a frekvenciasávnak mármost akkora értékkel kell túlterjednie e határon, hogy a mozgás megjelenítése kielégítő legyen. 15 Az emberi szem nehezen vesz észre olyan képelemet, amely akkora sebességgel mozog egy csíkon, hogy ennek egyik végétől a másik végéig egynegyed másodperc alatt jut el. Ha ez az út egy má-20 sodperciig tartana és a tárgy finom képélesSégű volna <pl. 300 csíkra osztott kép), akkor a szem ezt már meg tudná különböztetni. Biztonság kedvéért azonban feltesszük, hogy mindegyik csík pásztázása 25 % másodpercnél nem nagyobb idő alatt történik és ez még mindig azt jelenti, bogy a 300 csíkos képet legföljebb 75 másodperc alatt kell letapogatni. Ha a pásztázási sebesség 75 másodperc alatt egy 30 fordulat, akkor az egyes elemeknek minden ^50 másodpercben történő reprodukálásához szükséges nyílások száma 3750 és a fentemlített 75.000 elemes képhez szükséges legnagyobb frekvencia 500 perió-35 dus/sec. Ez a nyílásszám a gyakorlatban többnyire túlnagy volna, a fenti példa azonban megmutatja, hogy — legalább elméletileg — mit lehetne elérni a találmánnyal. Ha megelégszünk 10.000 perió-40 dus sávszélességgel, amint fentebb javasoltam és ha 191-nél több nyílás volna, előnyös minden 1 4o másodpercben teljes reprodukció elérésére, akkor a nyílások számát előnyösen növeljük, pásztázási 45 sebességüket ellenben megtartjuk. Ily módon több fényt kapunk, mert az egész képet másodpercenként több mint ötvenszer járjuk be. Az átviteli pályák természetesen akár 50 dróttalan hordozó hullámok, akár pedig drótvezetékek lehetnek. A sávszélesség csökkenése mindkét esetben nyilvánvalóan nagy előnyöket nyújt. Az 5. ábrával kapcsolatban a különböző 55 frekvenciák által keltett forgó mezők vizsgálata igen érdekes jelenség felismeréshez vezetett. PAN-nel egyenlő értékű frekvenciákat elhanyagolva azt találtam, hogy az —^— -edik harmonikus fölötti valamennyi frekvencia mezősebessége az so alapfrekvenciához viszonyítva megnövekedett. A tényleges frekvenciákat sohasem lehet módosítani, a forgó mező csúcsértékeinek számát azonban igen. Valamely adott frekvencia keltette mező 65 csúcsainak vagy maximumainak számát csökkentve, a mező forgási sebessége megfelelően növekszik. Ezt az eljárást esetleg a szélső határáig vihetjük, vagyis addig a pontig, melynél 70 minden frekvenciának már csak egy pozitív értéke van a mezejében, és amelynél a mező sebessége 2~ f, ahol f az illető frekvencia. Az adás szempontjából ez igen kimelkedő előnyöket nyújt. 75 A megvalósítás egy példáját, melynél (17) nyílást alkalmazunk, a 11. ábra mu- | tatja. A (17) első elosztó primer körében tizenhét pólus van, melynek tekercsei í egy-egy nyílás celláihoz tartoznak. A (17) 80 elosztó (18) szekunder körében kilenc pólus van, melynek tekercsei a (20) másod-k elosztó (19) primer körének megfelelő j tekercseihez csatlakoznak (világosság kedvéért csak egy ilyen csatlakozást tün- 85 tettem fel). A (20) elosztó (21) szekunder körében öt pólus van, melyek tekercsei a (23) harmadik elosztó (22) primer körének megfelelő tekercseihez csatlakoznak (ismét csak egy ilyen csatlakozást tüntet- 90 tem fel). A (23) harmadik elosztó háromfázisú (24) szekunder köre alkotja a kivezetést. A kivezetett energiában a PAN-csoportba tartozók kivételével minden frekvenciának csak egyetlen, pozitív 95 csúcsértéket feltüntető forgó mezői vannak, ha a (24) harmadik szekunder kört hárompólusú készülékhez kötjük. Megjegyzendő, hogy minden második harmonikus az egyik irányban forog, a többiek IC pedig ellenkező irányban. Így az adott példában páratlan számú harmónikusok ugyanabban az irányban forognak, mint az alapfrekvencia, páros számú harmónikusok pedig ellenkező irányban egészen IC a 17-ig (mely csak oszcilláló mezőt kelt), ami után minden harmónikus, az N 1 (N-j »—)-ikig, ugyanabban az irányban Li forog, mint az alapfrekvencia. Ezen túl az irány a 34.-ig megfordul, majd az t: N—1 (N | —)-ikig, ismét ugyanolyan irányú, u mint az alapfrekvencia.
