117197. lajstromszámú szabadalom • Vetélő
MAGYAR KIRÁLYI JH SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 117197. SZÁM. XlV/b. OSZTÁLY. — M. 9891. ALAPSZÁM. Vetélő. Hirinann István gyáros, Budapest. A bejelentés napja 1936. évi augusztus hó 25-ike. A szövőiparban használatos eddigi vetélők egyik nagy szerkezeti hibája az, hogy a csévetartó kar forgásesapja, valamint a kar helyzetét határoló és a rugót tartó csapszegek a vetélő fejrészében, voltak ágyazva s azon keresztülhatoltak. Ezenkívül az eddigi rugóelrendezés szükségessé tette a vetélő fejrészének nagymérvű kivésését. Mindezek, valamint a i vetélő fémcsúcsának eddigi megerősítési módja nagyon meggyöngítették a fejrészt ós gyakori megrepedését idézték elő. Ehhez járult még az a. hátrány is, hogy a fában ágyazott csapszegek könnyen meg» lazultak és elmozdulásuk esetén a kiálló szegvégek a láncfonalakat elszaggatták, ami gyakran jelentékeny kárt okozott. A csepszegek ágyazásának kitágulása, valamint a támasztó rugó elfáradása követ) keztében a esévetai'tó is elmozdult centrális helyzetéből, emiatt pedig a vetűlékfonál is gyakran elszakadt, Ennek megvilágítására a mellékelt rajz 1. ábráján egy eddig használatos vetélő 5 berendezését mutatjuk be függélyes metszetben. Ezen látjuk, hogy a kibillenthető (1) esévetartókar (2) forgáscsapja, valamint (3) támasztócsapszege és a (4) rugót tartó 5 (5) csapszeg közvetlenül a vetélő (6) fejrészében vannak ágyazva, mely a rugó behelyeTÍhetése végett alul is kí-vé^endő volt, ezzel is gyengítve a fejrészt. Másrészt a (7) ütköző fémesúes szára egyszerűen be 5 volt ütve a fejrésznek egy furatába, mely — hogy fedllőleg tartson — lehetőleg szűk volt. ami még növelte a megrepedés veszélyét. Ezzel szemben a találmány szerint különálló alkatrészt képező ágyazótokot al- 40 kalmaZunk, mely magában foglalja a rugót. is g ebben ágyazzuk a csévetartó kart. Ezt aztán célszerűen összefoglaljuk az ütköző fémesúes szárával, amivel mindkét alkatrészt kellően rögzíthetjük. További ^ biztosításul aztán még a csúcs szárának, valamint áz ágyazótoknak megfelelő kiképzésével is tökéletesbíthetjük a repedésmentes kapcsolatot. Végül még egy az ágyazótokkal egyesített egy- vagy kétágú, 5 0 , a csévével önműködően kapcsolódó és kikapcsolódó kampót vagy karmot rendezhetünk el, mely a csévét a csévetartó karon munkahelyzetben fogvatartja, de felbillentésekor elengedi. 5 5 _ A találmány szerint berendezett vetélő fejrészét a rajz 2. ábrája függélyes metszetben mutatja. A 3. ábra az ágyazótoknak és a vele össze- qq foglalt csúcsnak részletrajza, az elöbbeni vízszintes hossz- és függélyes keresztmet- : szetben, a 4. ábra pedig az ágyazótoknak egy más foganatosítási alakja, függélyes metszetben. A 2. és 3. ábrákbeli megoldásnál az (1) csévetartó kart felvevő (8) áervazótok, mely a (2) forgá^csap helyén TT-keresztmetszetű, üreges hüvelyalakú részben foly- 70 tat őrlik: ebben egy (9) tekercsrugó foglal helyet. E rugó nyomását a (10) csapocska viszi át az (1) kar végére s ezt mind fekvő, mind felbillentett helyzetében fogva tartja. 75 _ Az ábrázolt megoldásnál a vetélő (6) fejrésze végig át van fúrva s ezen. nyúl keresztül a (7) fémcsúcs (11) szára, amelynek
