117197. lajstromszámú szabadalom • Vetélő
2 11719T. csavarmenetes vége a (8) ágyazatokkal összecsavarolható. A két rész azonban másként is egyesíthető, a lényeg csak az, hogy szorosan össze legyenek foglalva és 5 a fejrész gyengítése nélkül kölcsönösein biztosítsák egymás helyzetét. Az így egyesítendő két rész jó felfekvését a vetélő (6) fejrészén biztosítandó, egy: felől az ágyazótoknak köröskörül kiugró 10 (12) vállrésze, másfelől pedig a (11) szárnak megvastagítása vágy külön ráhúzott (13) gyűrűje vau s ezeknek alámetszetr vagy befelé lerézselt élei benyomulnak ^ a fejrész anyagába, úgyhogy azt az összelő szorításnál befelé terelik, ami meggátolja annak megropedését. A (9) tekercsrugó és (10) csap helyeit lupcs rugót is alkalmazhatunk, pl. a 4. ábra szerinti elrendezésben, amikor az 20 ágyazó tok hátsó nyúlványa tömör lehet és ennek elülső homlokfalán helyezkedik el egy olyképen meggörbített (14) lemezrugó, hogy a cséveíartó karhoz nyomulva, azt akár fekvő, akár felállított helyzeté-25 ben rögzíti. Némely esetben kívánatos a csévét a csévetartó karon üzemi helyzetben még külön is rögzíteni. Evégből a (8) ágyazótokot egy vagy két kampós (15) nyúlvánnyal 30 vagy karommal látjuk el, amelynek végei a cséve alján levő körhoronyba nyúlnak (1. :a 2. ábrát, melyen a cséve pomtozottan van jelezve). Amikor tehát a csévetartó kart a munkahelyzetbe lefektetjük, a (15) 35 karmok önműködően kapcsolatba jönnek a csövével, viszont a kar felemelésénél a cséve elhagyja azokat, tehát a kapcsolat megszűnik. A eséverögzítő karmot esetleg magán a csövet artó karon is elrendezhetjük, ami-40 kor azt célszerűen rugalmasan képezzük ki, vagy rugalmasan ágyazzuk és esetleg alkalmas ütköző elrendezésével — mellyel a csévetartó kar felbillentett helyzetében jön, érintkezésbe — érhetjük el a karon! 45 önműködő kikapcsolódását. Szabadalmi igények: 1. Vetélő, amelyre jellemző, hogy kii lön íómágyazótokja van a csévetartó kar ágyazására, mely egyben a kar véghelyzietében rögzítő rugót is magában foglalja. 2. Az 1, igénypont szerinti vetélő foga.-1 natosítási alakja, amelyre jellemző, hogy a esévetartókar ágyazó tok ja a vetélő fémcsiiesával össze van foglalva. 3. A 2. igénypont szerinti vetélő olyati változata, amelyre jellemző, hogy az ágyazótok és a csúcsdarab csavarmenettel vannak egymáshoz rögzítve. 4. Az 1—3. igénypont szerinti vetélő foganatosítást alakja, amelyre jellemző, hogy a cisévetaitókar ágyazóitokjának csőalakú nyúlványa van és énnek üregében elhelyezett tekercsrugó rögzíti a esévetartókar t. 5. Az 1—3. igénypont szerinti vetélő fogiaixaítosítási alakja, amelyre jellemző, hogy a esévetartókar ágyazótokjának a forgiásesappal szemben fekvő homlokfalán elrendezett lapos inigó rögzíti. a cséve tartókart. 6. Az 1—5. igénypont szerinti vetélő fogawaitosítási alakja, amelyre jellemző, hogy az iitközőcsúes szárát tövénél hüvely veszi körül amelynek a fejrész, felőli oldaláu befelé lerézselt éle van. 7. Az 1—(i. igénypont szerinti vetélő foganaitosítási alakja, amelyre jellemző, hogy a esévetartókar ágyazótokjánaik köröskörül kiugró válla van, melynek a vetélő fejrésze felőli oldalán befelé leré/-;•!! éle van. 8. Az 1—7. igénypont szerinti vetélő foganaitosítáisi alakja, amelyet a esévetartókar ágyazó tokjával összefüggő, a tartókaron elhelyezett csövével, a kar helyzete szerint önműködően öszszekapcsolódó, ill. kikapcsolódó egy vagy két karóin jellemez. í rajzlap melléklottal.
