117168. lajstromszámú szabadalom • Emelőmágnes

szőrösen alkalmazott kis légrés elméletileg négyzetesen gazdaságosabb, mint a légrések összege, de a gyakorlatban sem kapunk sokkal rosszabb eredményt. Ha 5 pl. egy elektromágnessel 150 mm távolságból 18 kg emelhető, a jelen konstrukciónak pl. 75 mm-es légrésének alkalmazásával 2 drb közbeiktatott vaslemezze 1 85 kg, 50 mm légrés és 3 drb lemez mellett 170 kg, 10 25 mm légrés és 6 drb lemezzel 343 kg, 12.5 mm légrés, 12 drb lemez használatával 480 kg, 6.3 mm légrés és 24 lemez beiktatásával 580 kg emelhető, ha ezen emelőmágnes teherbírása 740 kg (8. ábra). 15 Ebből is láthatjuk, hogy az emelőerő mennyire fokozható ezen konstrukció segítségével, mennyire megközelíthető ezzel a teherbírás. Ha az előbbiek tekintetbevételével az 20 áramerő növelésével állítjuk párhuzamba a teherbírás növekedését, azt tapasztaljuk, hogy kétszeres áramerősség mellett alig emelkedik a teherbírás ; 740-ről 760-ra. (8. ábra.) Ezzel szemben az emelőerő 25 nagyobb távolságról bár nagy emelkedést mutat ; 150 mm-nél a 8c. ábra jobboldalán lévő két lépték szerint 18 kg-ról 53 kg-ra, ha 10 amp.-ről 20 amp.-re emeljük az áramerőt ; a jelen találmány alkalmazásá-30 val az előbbi példa szerinti kis légrések mellett annyira megközelíti az áramerő a teherbírást, hogy a 10 amp.-nél nagyobb áramerő használata feleslegessé válik, mivel a 2, 3, 4, stb.-szeres áramerő teher-35 bírási görbéi oly közel egymáshoz metszik az abscissa tengelyt, hogy kis légrések mellett alig javul a teherbírás. (8. ábra.) Az eddig ismert emelőmágneseknél alkalmazott „Vasfazék" alkalmazása itt is 40 indokolt, mert megakadályozza az erővonalak szóródását és azok erőnyalábjait a munkatérbe kényszerítve, emeli a rendszer emelőerejét. Ugyanezen célt szolgálja a vasmag és vaslemezek kónikus kiképzése 45 is. (2b. ábra.) A 2b. ábrán látható szerkezet működése azonos a lentebb leírt rendszer működésével. Szerkezetében a főhangsúly azonban azon van, hogy a gerjesztő tekercs a mozgó 50 vaslemezeket is övezi, melyek itt már mint mozgó vasmagok szerepelnek. Az áram bekapcsolása pillanatában mindegyik vasmag egyszerre és együttesen hat az emelendő teherre ; ez azonban nem jelenti 55 azt, hogy az egyszerre ható erők összege lesz az emelőerő — ez csak akkor Volna lehetséges, ha ezen erők egymástól függetlenül működnének legfeljebb azt jelenti, hogy az emelés nem szakaszos, hanem folytonos lesz. (8b. ábra.) A remanens mágnesség tapadást előidéző vonzása ellen (fi) diamágneses anyag közbeiktatásával vedekezünk. (1. ábra.) A 2b. ábra szerinti konstrukciónál a tekercs teljes hosszában kering az áram. Menjünk tovább egy lépéssel és osszuk fel ezt a tekercset úgy, hogy az egyes vasmagok vonzására külön-külön tekercs álljon rendelkezésünkre, illetőleg két, esetleg több vasmag mozgatására egy-egy tekercs szolgáljon (2a. ábra). Ezen megoldás lehetővé teszi azt, hogy egyszerre csak egy tekercsbe kell áramot vezetni. Míg az egész záródás folyamata végbemegy, a tekercsek egymás után gerjesztik mindig a hozzájuk legközelebb eső vasmagban az erővonalakat. Midőn az első tekercs hatása alatt az első mozgó vasmag az álló vasmaghoz simult, aoban a pillanatban az áram az (1) tekercsből kikapcsolva, automatikusan a (2) tekercsbe áramlik. A vezérlést maga az (1) vasmag végzi átkapcsolás segítségével. (3. és 5. ábra.) A 3. ábrán látliató konstrukciónál a (2) vasmag nem végez átkapcsolást, mert a (3) vasmagot is meg a (2) tekercs hatása vonzza. Ezután a (3) vasmag átkapcsol a (3) tekercsbe, stb., stb. Itt az emelés szakaszos lesz. Az emelőhatás ugyanaz, mint az előbbinél. (8a. és c ábra.) Itt tekintettel kell lennünk azonban arra, hogy az áram minden átkapcsolásnál meg-J szakadhat ; ennek következtében az a veszély forog fenn, hogy az emelt teher visszaesik. Ezen úgy segíthetünk, hogy a záródás pillanatában az 5. ábrán látható kapcsolókar még nem csúszik le egészen a kapcsolófelületről, midőn a kar már érintkezésbe kerül az átkapcsolófelülettel; egy pillanatig tehát két tekercsben folyik az áram és csak a kontaktus bekövetkezése után szűnik meg az áram az előző tekercsben. Ezzel szemben működtethetünk egyszerre két tekercset is állandóan és a2 átkapcsolás pillanatában csak az egyikből vezetjük az áramot a következőbe, míg a közbenső fenntartja a vonzást az álló és oda vonzott vasmagok között. Egy harmadik módja a szakadás ellett biztosításnak a 4.ábrán látható mechanikus kapcsolás, mely az utolsó vasmag ütésétő old, vagy tetszés szerinti időben egj kivezető karral oldjuk. Az átkapcsolás folyamata a 3. ábrái látható szerkezetnél a következő : a;