117168. lajstromszámú szabadalom • Emelőmágnes
áram a legfelső tekercsben kering; az (1) mozgó vasmag ennek következtében az álló vasmaghoz ütődik. Ekkor az (1) vasmag az (1) átkapcsolókarhoz ütődvén, az 5 áramot átvezeti a következő (2) tekercsbe. Ennek hatására a (2) vasmag az (l)-hez simul. Itt átkapcsolás nem történik, ezért a (2) tekercs vonzza most már a (3) vasmagot is, melynek felső pereme a záró-10 dásnál a (b) kart üti és az átkapcsolás ismét létrej ön. Az áram felülről a (3) tekercsben kering ; a (4) vasmag a (3)-hoz simul, utána az (5 a 4)-hez ér, pereme a (c) kart üti, átkapcsolja az áramot a legalsó 15 tekercsbe ; a (6> vasmag az (5)-hez ütődik, pereme a (d) kapcsolókart lecsúsztatja a kapcsolófelületről, az áram kikapcsolódik, vasmagok visszaesnek, a szerkezet kiindulási helyzetét elfoglalja. Tekintettel 20 azonban arra, hogy az (a) kapcsolókarok csak a vasmagok kiindulási helyzetének bekövetkezte pillanatában szabad szintén kiindulási helyzetükbe érjenek, a szerkezet úgy konstruálandó, hogy az első mozgó 25 vasmaghoz erősített (G) rudacska kiugrásai csak ezen vonzó vasmag kindulási helyzetbe érkezése pillanatában lökjék a kapcsolókarokat az eredeti helyükre. A kapcsolókarok részére a vasmagokban vájato-30 kat hagyunk. Tehát a vonzás tartama alatt a mozgó vasmagok, a kiindulási helyzet elérésének pillanatában pedig az 1. mozgó vasmagba szerelt rudacska kiugrásai mozgatják a kapcsolókarokat. A 35 (d) kapcsolókaron kiugró szögecske alkalmazandó, mert a benyúló (G) rudacska által megkívánt vájatban nincs ütközőpont. A tekercs, melyben az áram folyik, oly 40 sok légrést kell legyőzzön, — különösén az emelés elején, — hogy meglehetősen erősre kell méretezni, ha azt akarjuk, hogy az erővonalak a vasfazékon és az osztott légrésen keresztül záródjanak. Utat kell 45 tehát engednünk az erővonalaknak, hogy a nem munkában levő légrések előtt záródjanak. Ezt cellás vasfazék révén lehet elérni. (3. ábra.) Az egyes cellák tartalmazzák az egyes tekercseket, melye-50 ket vasgyürűkkel választunk el egymástól ; belső peremük elkeskenyedő, nehogy az erővonalak elkerülhessék az álló vasmagot. Vékony diamágnes anyaggal övezzük a belső peremet, vagy az egész belső 55 mozgó részt diamágneses csőben működtetjük, Ezen diamágnes perem vagy, cső vastagsága azonban nagyobb kell legyen, mint a közbeiktatott (E) diamágneses lemezek vastagságának összege. Ellenkező esetben a vonzás vége felé az erővonalak 60 szívesebben mennének keresztül ezen a peremen, vagy csőfalon, mint a közbeiktatott diamágneses lemezek nagyobb vastagságú tömegén és ennek következtében szakadás állna be, mellyel szemben 35 csak az egyes vasmagok záródása utáni mechanikai elreteszelésével (4. ábra) védekezhetnénk. Az olyan konstrukciókat, ahol egy bizonyos helyzet mellett egy tekercs egyszerre két vasmag vonzására is szolgál, 70 lehetőleg kerüljük, mert az erővonalak megosztása következtében a vonzóerő kisebb lesz. Ezen úgy segíthetünk, ha az álló vasmag vonzó szintjet az első tekercs alsó végéhez közelebb hozzuk, vagy vas- 75 tagabb mozgó vasmagokat alkalmazunk, míg elérjük azt, hogy ezen helyen is csak egy vasmagon keresztül tóduljanak az erővonalak. Természetesen annak sincs nagyobb akadálya, hogy a benyúló vas- 80 gyűrű alsó peremét jobban levágjuk, vagy ezen a helyen egy magasabban közbeiktatott gyűrűvel vezessük az erővonal folyamot a mozgatandó vasmaghoz (6. ábra középső rajzán vonalkázott gyürü- 85 metszet). Egyébként ezen konstrukció működése teljesen azonos az előbbi rendszerével, de az erővonalak állandóan a legrövidebb úton és az álló vasmagon keresztül záródnak. Itt vigyáznunk kell, 90 hogy az erővonalak az átkapcsolás pillanatában ne a két szomszédos gyűrűn keresztül záródjanak, hanem érjék el az álló vasmagot, mert különben a vonzás megszakad. Ha valamely okból lehetet- 95 lenné válna vonzási kapcsolat létesítése a már odavonzott vasmagok között, úgy a 4. ábra szerinti mechanikai elreteszelést alkalmazzuk. A 6. ábrán a szerkezet működése mozzanatonként látható az erővona- 100 lak útjával, melyek mindig a legkisebb légrést keresve állandóan az álló vasmagon keresztül záródnak. Itt az (1) tekercs az (1) mozgó vasmagot vonzza, a (2) tekercs a (2) és (3), a (3) tekercs a (4) és (5), a (4) te- 105 keres pedig a (6) Vasmag vonzására szolgál. Természetesen konstruálhatjuk a mágnest úgy is, hogy egy bizonyos helyzet mellett egy bizonyos tekercs két vasmag vonzására is szolgáljon egymás után, ha az egyik 110 mozgó vasmag záródása után a másik vasmag oly helyzetbe kerül, hogy az erővonalak — ugyanezen tekercsből is — ezen áthatolva legyőzhessék a légrést. (6. ábra). Arra azonban vigyáznunk kell, ns nehogy e tekercs egyszerre szolgáljon két vasmag vonzására. Gondoskodnunk kell
