116868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés túlhevítéssel szemben érzékeny áruk szárítására

2 116868. sége ugyanis az eljárás utolsó részében, amikor a befejező szárításra kerül a sor, az eljárás előző fázisaiban bekövetkező vízfelvétel folytán oly nagy mérvben 5 csökken, hogy rendkívül érzékeny készülékkészlet és az üzemnek pontos ellenőrzése szükséges, hogy megközelíthessük a kívánt szárítótok elérését. Egyenlőtlen alakú áruk kezeléséhez ezenkívül liliom 10 aprítási műveletnek kell megelőznie az eljárat, hogy általában egyenletes befejező szárítást érhessünk el. A beiktatandó aprítás külön költséget okoz. Ha nedvdús áru kezelésekor nem 15 szükséges addig folytatnunk a szárítást, mígnem az áru közelre jut nedvszívó állapotához, akkor a szárítóközeg magas hőmérséklete folytán igen gazdaságosan végezhetjük a szárítást pneumatikus 20 úton, mimellett egyszersmind, a kezelési idő rövidsége folytán, a túlhevítés veszélye is csökken. Kiterítő szárításhoz szabadabban választhatjuk meg a szárítóközeg hőmér-25 sékletét és sebességét, mert a szárítóközegnek ekkor nem kell egyszersmind szállítania is a szárítanivalót. Az efféle eljárások, amelyeknél harántáramban vezetjük át a szárítóközeget a szárítani 30 valón, avval tűnnek ki, hogy a szárítóközeg állapota, hőmérséklete és sebessége könnyű szerrel szabályozható a szárítani való mindenkori állapota szerint. Ekkor csekély víztartalmú szárítanivaló 35 esetében is előnyös hőgazdálkodást érhetünk el, ha úgy választjuk meg a rétegvastagságot, hogy a szárítóközegnek a szárítanivalón át vezető útja mindig elegendő hosszii legyen ahhoz, hogy kihasz-40 nálhassuk a közeg szárítóképességét. Az imént említett módon foganatosított eljárások a többiekhez képest nemcsak hőgazdálkodás szempontjából, hanem azért is fölényben vannak, mert a szá-45 rítófolyamatot ellenőrizhetjük úgy, hogy a, kívánt szárazságú, egyenletes végterméket kapjuk. Ez főként akkor következik be, ha egyszersmind kavaró mozgatásnak vetjük alá a szárítanivalót. A ka-50 várás biztosítja, hogy egyformán kezeljük a kiterített árú minden részét. Az utóbbi eljárások hátránya azonban, hogy ha a szárítanivaló sűrűvé elnemezülni vagy összeállni hajlamos, ami 55 nedvdús árú esetében szokott mutatkozni, akkor a szárítóközeg többnyire csak nehezen sajtolható az árurétegen keresztül. Az ebbéli nehézség különösen akkor válik súlyosan érezhetővé, midőn a szárítóközeg magas hőfokú, mert a gázok sűrű- 60 sége ekkor olyr

csekély, hogy dinamikus nyomásuk elégtelen. A találmány célja, hogy a bevezetőleg említett fajtájú áruk szárítására oly eljárásunk legyen, amelynek révén az el- 65 járás minden fázisában hatályosan és a lehető leggazdaságosabban kezelhetjük a szárítanivalót, amellett hogy ellenőrizhessük és szabályozhassuk az elj tü^clS menetét. 70 Az új szárítóeljárás jellegzetessége, hogy olyként foganatosítjuk két, egymástól elkülönített fokozatban a szárítanivaló és a forró gázok közötti közvetlen érintkezéssel bekövetkező szárítási 75 folyamatot, hogy az első fokozatban, önmagában ismeretes módon, forró gázáramba vezetjük be és ezzel vitetjük tova a szárítanivalót, utóbb pedig, midőn a mondott gázáramtól már elkülönítettük 80 a szárítanivaló túlnyomó részét, a második fokozatban azzal fejezzük be a szárítást, hogy az előbbi fokozat gázáramáénál alacsonyabb hőfokú meleg gázokat, önmagában ismeretes módon, haránt- 85 irányban vezetünk a szárítanivaló kiterített rétegén át. Az új eljárás a harántáram elve szerint úgy egyesíti a pneumatikus szárítást a kiterítő szárítással, hogy tökéletesen hasz- 90 nősítjük mindkét, önmagában ismeretes eljárás előnyeit, anélkül, hogy elszenvednünk kellene bármelyikük hátrányait, így pl. könnyen és minden veszély nélkül kezelhetjük az árukat igen forró gázokkal, 95 akár legnedvdúsabb állapotukban is és így a lehető leggazdaságosabban szabadíthatjuk meg azokat víztartalmuk zömétől. A kezelési idő rövidsége, valamint ama körülmény, hogy nem kell addig erőltet- 100 nünk a szárítást, amikor szabad víz nem marad vissza többé a szárítanivalóban, az eredménnyel jár, hogy az áru túlhevítésének veszélye a gázok magas hőfoka ellenére is csekély. Ehhez járul, hogy igen ma- 105 gas hőfokú égéstermékekkel dolgozhatunk, amiknek légtartalma csekély, miért is messzemenően csökkenthető ama veszély, hogy az áru arra máskülönben hajlamos része oxidálódik. Ezenkívül bármely kí- 110 vánt szárítófokozatig mindvégig a képzelhető legjobb hőgazdálkodással és a szárítófolyamat tökéletes ellenőrzésével száríthatunk, mert az eljárás befejező része minden pillanatában a szárítani- 115 való állapotához igazíthatjuk a szárítóközeg kezdeti hőmérsékletét és úgy szabályozhatjuk annak mennyiségét, hogy a