116727. lajstromszámú szabadalom • Vasúti biztonsági berendezés

dása közben a (z) kalapács végigcsúszik a sínek között lefektetett (p) vezetókpáron és így utóbbi, valamint az (ml) vezeték között összeköttetést létesít, A (t) táblá-5 boz a (4) védőkerekeket hordó (5) tengely van erősítve, mely kerekek útátjáróknál, vagy vágánykereszteződéseknél, a számukra lefektetett sínre futnak fel és ezzel a (t) táblát felemelik, miáltal meg-10 akadályozzák azt, hogy a (z) érintkezőkalapács a talajba, vagy keresztező sínekbe ütközhessek. A sínek között lefektetett (p) vezetékpár helyenként meg van szakítva, de úgy, 15 hogy a megszakítás a két vezetéknél egymáshoz képest el van tolva annyira, hogy az egyik vezeték megszakított helye a másik vezeték hosszának közepén van. A megszakításokkal térközök létesülnek, 20 melyeken belül a mozdonyok áramkörzáródásokat hoznak létre. A két egymás mellett haladó (p) vezeték megszakítási helyének eltolásával azt érjük el, hogy a biztosított térköz nagysága legalább ak-25 kora, mint egy-egy (p) vezetékdarab fél hosszúsága, vagyis ha pl. a vezetékek ezer méterenként vannak megszakítva, akkor a biztosított térköz legrosszabb eseitben is 500 méter. 30 A biztonsági berendezés működése a következő: A vonat haladása közben a sínek között lefektetett (p) vezetékek az áramszedő közvetítésével összeköttetésben állanak az 35 áramváltó (i) rúdjára szerelt (m) érintkezőszeggel, az (r) sínpár pedig a mozdonyon át az (n) érintkezőszeggel. A mozdony tengelyére erősített (o) körhagyó vagy bütyköstáresa az (i) rudat válta-40 kozva felnyomja a (j) rugó pedig váltakozva lefelé mozgatja, úgyhogy az (i) rúd állandóan fel-le mozog és így az (m, n) érintkezőszegek váltakozva a (d) és (f) illetve a (g) és (h) érintkezőrugókkal jut-45 nak érintkezésbe. Amint két mozdony a biztosított térközre fut, vagyis mind a két mozdony a (p) vezetékpár valamelyik vezetékének meg nem szakított része fölé kerül, áramkörzáródás jön létre, mely 50 mindkét mozdonyon megszólaltatja a jelzőszerkezetet, pl. vészcsengőt, vagy szirénát ós esetleg fényjelzést is ad. A mozdonyvezetőknek tehát idejük van a vonatot lefékezni, miáltal szerencsétlen-55 ségek elkerülhetők. A két mozdonyon elhelyezett (a) áramforrásokon át áraankörzáródás természetesen csak úgy jöhet létre, ha az egyik mozdony áramforrásának + sarka a másik mozdony áramforrásának — sarkához kapcsolódik és megfor- 6C dítva. E célból, ha az egyik mozdony (a) áramforrásának + sarkát a (d) érintkezőrugón, (m) érintkezőszegen, (ml) vezetéken, (v, z) áramleadón át a sínek között lefektetett (p) vezetékkel kötjük össze (1. 61 ábra), akkor a másik mozdonynál a (p) vezetéknek az áramszedőn és az (ml) vezetéken át az (a) áramforrás + sarkával kell összekötve lennie, ami csak úgy lehetséges, ha a másik mozdonyon 7( az (ml) vezetékkel összekötött (m) érintkezőszeg nem a (d) érintkezőrugóval, hanem a (g) érintkezőrugóval áll kapcsolatban. Ugyanekkor az első mozdonyon levő (a) áramforrás — sarka az (f) érint- 7; kezőrugón, (n) érintkezőszegen, (nl) vezetéken és a mozdony keréken át az (r) sínekkel van összekötve (1. ábra), a második mozdonynál pedig az (r) síneken és a mozdonykeréken áthaladó áramot az (nl) 8( vezeték, valamint (n) érintkezőszeg nem az (f) érintkezőrugón, hanem a (h) érintkezőrugón át továbbítja az áramforráshoz és pedig annak sarkához. Az áramváltó alkalmazásának az a 8í célja,, hogy az áramlást lehetővé tegye, mert ha az egyik pillanatban nem is folyna áram amiatt, hogy pl. mindkét mozdony áramforrásának + sarka van a sínnel összekötve, az (i) váltárúd le-fel g( mozgása folytán a következő pillanatban már változik a helyzet és föltétlenül létre jön a két mozdonyon olyan érintkezés, amely áramot létesít. A 4—5. ábrán a sinek között futó (p) 9= vezetékpárnak váltónál való átkapcsolását végző érintkezőket tüntetik fel. A csúcssinek keresztirányú (6) összekötőrúdjára a (7) érintkezőlemez van erősítve, melynek (pl) érintkezője össze van p kötve a fővágány közében lefektetett (p) vezetékpárral. Ha a váltó nincs elágazásra állítva, akkor a (pl) érintkező rajtafekszik a fővágány folytatásában haladó (p) vezetékpárral összekötött (p2) K érintkezőn, úgy hogy a (pl, p2) érintkezők közvetítésével a fővágány közében lefektetett (p) vezetékek a váltón keresztül is összeköttetésben maradnak. A váltónak elágazásra való átállításakor a (pl) 11 érintkező a (p3) érintkezőre fekszik fel, mely az elágazó sinek között futó (p) vezetékpárral van összekötve. Ekkor tehát a (pl) és (p3) érintkezőkön át a fővágány (p) vezetékei összeköttetésbe kerül- 11 nek az elágazó vágány (p) vezetékeivel.