116657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés koszorúalakú belek folyamatos előállítására állati eredetű képlékeny, gyúrható szálas masszákból

116057. vókákat használunk, amelyeknek hátsó irésze egy vagy két forgó részből, elülső része viszont mozdulatlan részekből áll. Ha a mozdulatlan rész elég hosszú, olyan 5 tömlőt kaphatunk, amely nem forog hossztengelye körül. Ugyanezt érjük el, ha mozdulatlan elülső rész alkalmazása helyett a fúvókát úgy készítjük, hogy a fúvóka magja és köpenye egyenlő sebes-10 seggel, de különböző irányban forogjon. A gyűrűs fúvóka pl. a 104.662. számit magyar szabadalom szerinti lehet. A fúvókarészek forgathatóságán luvül még a. fúvókamaig ágyazásának és a fú-15 vókaszáj alakjának van döntő jelentősége a fúvóka hatása és a keletkező bél alakí­tása szempontjából. Ha a központi ágyazású maggal ellá­tott közönséges fúvókát alkalmazunk, 20 egyenesen kilépő tömlőt kapunk, amely a csavaralakban való felcsévéléskor egyen­lőtlenné válik. Külső oldala, amely a leg­ímgyob mértékben van a nyújtásnak ki­téve, vékonyabb, ill. gyengébb lesz, mint 25 belső oldala és így előrelátható, hogy az ilyen kész koszorúbelek igénybevétel ese­tén hajlamosak lesznek az egyoldali felre­pedésre. Kísérletek azt mutatták, hogy ez aiz egyenlőtlenség 10%-ig terjedhet. 30 Ilyen egyenlőtlenségtől általában elte­kinthetünk, főképpen, ha már kezdetben is olyan beleket állítottunk elő, amelynek falvastagsága a kívánt vastagságnál 10%-kal nagyobb. Ilymódon olyan terniié-35 keket készíthetünk, amelyek a falvastag­ság csekély egyenlőtlensége ellenére' is megfelelnek a hurkák, kolbászok, stb. tö­mésénél, továbbá sütésénél és főzésiénél fellépő mechanikai hatásoknak. 40 Eszményi megoldás mégis tökéletesen egyenletes falvastagságú bél előállítása volna, A feltaláló e célt követve úgy ta­lálta, hogy egyenletes koszorúbelek úgy készíthetők, hogy az egyenes vagy majd-45 nem egyenes bélnek a gyűrűs fúrókán való kisajtolásakor a belet az, egyik olda­lán megnöveli falvastagsággal állítjuk elő és a, belet csavaralakban úgy vezet­jük el, hogy a vastagított falú része e ke-50 letkező bélspirális külső oldalára kerüljön. Ennek az egvik oldalán vastagított bél­nek az előállítása pl. úgy történhetik, hogy a fúvóka magját kör hagy óan úgy he­lyezzük el a fúvókában, hogy olyan gyű-55 rűs rést kapjunk, amelynek legkeske­nyebb része a kívánt bélvastagságnak felel meg, legszélesebb része pedig e falvas­tagságnál a kívánt vastagításnak megfe­lelően nagyobb. A fúvóka magja és kö P«nyé közötti legkisebb és legnagyobb tá 60 volság viszonyát, főképpen az előállítandó bélspirális átmérőjének megfelelően, úgy választjuk meg, hogy olyan belet kap­junk, amelynek külső oldala annyira ínég van vastagítva, hogy a bél esavaralak- 65 ban való elvezetésekor fellépő nyújtás hatásiára a belső oldal vastagságának megfelelő módon vékonyodjék. Alkal­mazhatunk például oly fúvókát, a,melynek magja úgy van elhelyezve, hogy a gyű- 70 rűs rés a legkeskenyebb részén 0,38 mm, legszélesebb részén pedig 0.52 mm széles legyen. Ilyen fóvókából egyenlőtlen vas­tagságú és egyenlőtlensége következtében kismértékben görbült tömlő lép ki, aime- 75 lyet egyenletes menetekben csavarala'kbaii úgy vezetünk el, hogy vastagabb külső felülete mindig a legerősebb nyújtás ha­tása alatt, álljon. Ezt pl. tengely körül csavanalakbaii elhelyzett görgőkkel érjük SO el, amely görgők a belet kb. 160 mm belső átmérőjű menetekké alakítják. Miután eközben a bélspirális vastagított külső része áll a legerősebb nyújtóliatás alatt, a kész csavaralakú darab egyenletes, és- 85 pedig 45 mini átmérőjű és az előbb meg adott fúvókaméretek esetében 0,45 mm falvastagságú lesz. A fúvóka magja és köpenye közötti leg­kisebb és, legnagyob távolság viszonyát 90 lényegében az előállítandó bélspirális belső átmérője szabja meg. Minél kisebb a bélspirális átmérője, és ezzel kapcsolatban minél nagyobb a bél külső oldalának a csa­varalakban való felcsévélés közben fel- 95 lépő nyúlása, anál nagyobb kell hogy le­gyen e két érték közötti különbség. A bél­spirális, növekvő átmérőjénél a viszony­szám l-hez közeledhetik. A találmány egy további kivitelénél a 100 fúvóka kialakítása folytán mindjárt kez­detben erősen görbülve kilépő tömlőt ka­punk. E célra pl. olyan fúvókákat alkal­mazunk, amelyeknek szája ferdén levá­gott. A ferdén levágott oldal csekélyebb 105 ellenállása következtében a masszának a gyűrűs fúvókán való átsajtolásakor a ki­lépő bél meggörbül; a görbület egyrészt a sajtolási nyomástól, másrészt pedig a fuvókamag alakjától függ. Ha olyan gyű- 110 rűs fúvókákkal dolgozunk, amelyeknek egyrészt forgó vagy részben forgó részei és másrészt ferdén levágott fúvókarnagjai vannak, a bél már önmagától is csavar­alakban lép ki, és így nem kell egyebet 115 tennünk, mint a belet ebben az alakjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom