116613. lajstromszámú szabadalom • Sütő-, illetve melegítő vagy szárító kemence

füstgázhőfok következtében igen nagy felfűtési, lehűlési és füstgázveszteségeik lépnek fel, könnyen érthető, hogy az, eddigi ily kemencék hőhatásfoka csak 10—30»/o 5 között változik és rendes üzembein a 1.Y -dl ritkán haladja meg. Ezenkívül az említett,isméiéit Mfűtésekkel doljgozó sütőkemencék további hátránya, hogy csak kisüzemekhez alkalmasak, tehát a városok 10 nagy kenyérszükségletének kielégítése szempontjából, mely a kenyérnek nagyarányú előállítását tette szükségessé, nem jöhetnek figyelembe. Mindezekre való tekintettel már külön-15 böző, nagyobb berendezéseket javasoltak és ezek sorában többek között a tüzelés gazdaságosabb kihasználására is törekedtek. Ez azonban csak annyiban sikerült, amennyiben a sütést állandóan folytatták, 20 de a hőforrás és a távozó füstgázok közötti hőmérsékletkülönbség, valamint a jórészt még mindig megtartott hőtartó, illetve hőszigetelő falazatok hőátadása szempontjából a hőhatásfok még mindig igen 25 csekély maradt. Az ilyen gyári sütőkemencék közül különösen a Perkins-féile kemencék terjedtek el, melyeknél a samottfalazattal határolt sütőtérbe vasból készült fűtőcsövek nyúltak, amelyekbein túlheví-30 tett vízgőzt fejlesztettek. E vascsövek végei a falazott tüzelőtérbe értek, de aránylag csak rövid darabon, nehogy elégjeniek. így ugyan hamarább érték el a sütőtér felhevítését, de az említett rövid csődarabok 35 a füstgázokat nem tudták kellőképen lehűteni; ennek folyLán, valamint az itt alkalmazott nagy samott-tömegek következtében az említett hőveszteségek változatlanul fennállottak és ezenkívül a nagynyomású 40 füstcsöveknek aránylag igen magas ára a berendezés kölltségét tetemesen fokozta. Végül az ily berendezéseknél a túlságosan nagy helyszükséglet is hátrányos volt. A hőhátásfok javítása tekintetében lé-45 nyeges haladást jelentett az a javaslat, melv szerint a kemence végén távozó füstgázokat, pl. ventilátorral, visszavezették és azoknak csak egy részét bocsátották a szabadba, másik részét ellenben a kemence 50 előtt fejlesztett friss füstgázokhoz keverték és így a fáradt füstgázokban rejlő hőnek többé-kevésbbé nagymértékű visszanyerésével és így kisebb tüzeilőanyagmennyiség alkalmazhatásával, tehát gazda-55 ságos módon, kisebb hőfokú gázkeverékre tettek szert, amelyet azután az egyébként még mindig samott-falazaitokkal határolt sütőterek mentén vezetett, egymástól bizonyos távolságban elhelyezett vascsövekben keringtettek. E vascsövek a sütőterek gyor- 60 sabb felfűtését tették lehetővé, alkalmazásuk pedig éppen a kisebb hőfokú, ke,vert füstgázok folytán volt lehetséges, minthogy rendelkezésre; álló hőforrások magas hőfoka a lémből való csövek vagy 65 csatornák alkalmazását egyébként kizárta volna. Éppen ezért ama sütőterekkel kombinált mozgó tábori konyháknál is, melyeket a szükségképen előírt kisebb térigényre való tekintettel fémből, tehát sa- 70 mottfalazaLok nélkül készítettek, a sütőtere! csak a berendezés végén alkalmazták, ahol a hőfok már kisebb volt, illetve az olyan, rendszerint gázfűtésű, sütőkemencéknél, amelyeknél a sütőtereit kettős fém- 75 köpeny határolta, a fűtőgázhoz, a hőfok csökkentése végett, túlnagy légfölösleget voltak kénytelenek hozzákeverni, ami a hőhatásfokot természetesen szintén, nagy mértékben csökkentette. 80 A fáradt füstgázok visszavezetésével dolgozó és a sütőtereket részben samottfalazattal, részben vascsövekkel fűtő, imént említett berendezések a felfűtési és füstgázveszteségeket érezhetően csökkentették 85 ugyan, de tulajdonképpen csak félmunkát jelentettek, mert a sütőteret a vascsövek bevezetése ellenére még mindig minden oldalon hőszigetelő hőállófalak határolták, melyek a bennük tárolt hő egy részét 90 az üzemszünetek alatt, lehűlésük közben, teljesen kihasználatlanul adták le. így a samotlfalazatú sütőkemencék egyik legfőbb hátránya (a nagy lehűlési veszteség) itt is fennforog. 95 A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy azokat a lehetőségekejt, melyeket a fáradt füstgázok visszavezetésével járó gazdaságosabb hőkihasználás, illetve a hőnek a hasznos mértékre való 100 csökkentése nyújt, eddigelé kellőképpen: ki nem használták és nem ismerték fel azt sem, hogy a nagyobb hőgazdaságú üzem előnyét a nyilván csak megszokásból továbbra is meghagyott, a sütőteret min- 105 den oldalról körülvevő samottfalaz,aittal járó lehűlési veszteségek tetemesen csökkentették. A gazdaságos feltételek között csökkentett hő a fém alkatrészek kiterjedtebb alkalmazását tették volna lehetővé, 110 mindazonáltal, mint jeleztük, csak a gyorsabb felfűtést lehetővé tevő, egymástól bizonyos távolságban elhelyezett vascsövek vagy csatornák sorozatát alkalmazták. Ezzel szemben a találmány szerint 115 legalább is a sütőtér (vagy sütőrekeszek) alsó és felső határolásául, tehát a legnagyobb felületű, legelső sorban tekintetbe