116613. lajstromszámú szabadalom • Sütő-, illetve melegítő vagy szárító kemence

MAGYAK KIKÁLY1 SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116613. SZÁM. Il/h. OSZTÁLY. B. 12921. ALAPSZÁM. Sütő-, illetve melegítő- vagy szárítókemence. Berk István oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja 1935. évi január hó 10-ike. A különböző iparágakban ismeretesek oly kemencék, melyekben sütendő, vagy szárítandó vagy általában csak melegítendő anyagok olyan hőfokra hevítendők, 5 mely a rendelkezésre álló hőforrásnak, pl. az elégetett szilárd, cseppfolyós vagy gázalakú tüzelőanyagból fejlesztett füstgázoknak hőmérsékleténél lényegesen alacsonyabb. Ily kemencék pl. a tészla-10 neműeket sütő, különösen kenyérsütő kemencék, továbbá a fémöntő iparban használatos magsütő kemencék és a legkülönbözőbb iparágakban alkalmazott szárítóvagy melegítőkemencék. 15 E kemencék feladata áltálában az, hogy a sütendő vagy melegítendő anyagokat befogadó hevítőtereket kb. 300—400 C° közötti hőmérsékleten tartsák, míg a rendelkezésre álló hőforrások hőfoka kb. 1200— 20 1400 G° között van. Az eddigi ily kemencék túlnyomó része részben vagy egészen falazott (samottfalakat tartalmazó) kemence volt és az eddigi üzemek jellege folytán ilyennek is kellett lennie, hogy 25 a rendelkezésre álló hőforrás hőfoka és a hevítőtérben szükséges hőfok közötti, említett nagy különbséget hőszágetelő falban való hőfokeséssel egyenlítsék ki. Régebben, különösen kisebb üzemek céljaira, 30 hőtárolóssal dolgozó, oly kenyérsütőkemencék terjedtek el, melyeknél a tüzelő- és a sütőtér közös volt, vagyis e térben fával tüzeltek mindaddig, míg a sütőtér falazataiban a sütéshez szükséges hő nem tároló-35 dott, mire a tüzelőanyagot eltávolították s ugyanabba a térbe helyezték a sütendő kenyereket, melyek a sütőfolyamat alatt a kemencét lehűtötték és így mindem egyes újabb, sütendő készlethez a kemence újbóli felfűtése vált szükségessé. Világos, 40 hogy az ily kemencék rendkívül nagy hőpazarlással működtek. Jórészt ugyanezj áll az egyéb, későbbi kemencelajtákra is, melyek, legalább részben, samottfalazatokkal készültek; ilyenek pl. a samottválasz- 45 falakon keresztül közvetett fűtéssel dolgozó sütőkemencék. Az ezeikinél tapasztalható nagy hőpazarlás főoka abban rejlik, hogy a magas hőfokú füstgázokra való tekintettel alkalmazott samottfalak természetük- 50 nél fogva egyszersmind hőszigetelők és pedig annál inkább, mennél vastagabbak. A hőátadás növelesének, illetve a falvastagság csökkentésének szerkezeti, szilárdsági okok határt szabnak. A falvastagság- 55 nak ezek alapján kiadódó alsó határa samottfal esetén kb. 6 cm. Még ily fal hőszigetelése is oly nagyfokú, hogy stacioner állapotban 1100 C° füstgázhőmérséklet éss 300° sütőhőmérséklet esetén a 6 cnij 60 vastagságú samottfal hőfoka a füstgáz felőli oldalon 1064, a sütőtér felőli oldalon pedig 424 C°. (Ezzel szemben a gyakorlatban szokásos legvastagabb fémlapok is csak 1—2°-os hóesést okoznak; mintd- 65 azonáltal, miután a fémalkatrészek a friss füstgázok magas hőfokát nem bírták ká, fémf alakkail határolt sütőikemencékeit eddigelé csak a legrosszabb hőgaizdasági viszonyok között, nevezetesen csak nagy lég- 70 fölösleggel és tökéletlen elégetéssel tudtak alkalmazni.) Almikor tehát ama legvékonyabb samottfal is, mely még egyáltalán alkalmazható, az említett tetemes hőfokesést mutatja és az ennek folytán az e*gész 75 kemencében végig alkalmazandó magas