116567. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer

Egy ilyen ismert, alkalmas (49) stabilizá­tor néontartalmú burába zárt, egymástól egyenlő távolságba helyezett több elek­tródát foglal magában. A burában akkora 5 nyomást alkalmazunk, hogy az elektródák közti gyujtófesziiltség a kívánt nagyságú legyen. A feltüntetett elrendezésnél öt elektróda van két-két szomszédos elek­tróda közt (működés közben) pl. 70 volt KJ feszültség eséssel. A stabilizátort, az (50) ellenállással sorban, pl. 350 voltos alkal­mas feszültségforrás körében rendezzük el. Amennyiben a felvett áram egy előre meghatározott határ alatt van, mind-15 egyik elektróda feszültsége gyakorlatilag állandó marad. A stabilizátor negatív kapcsa és aai áram­forrás negatív kapcsa között a kicsiny (51) ellenállás van: ezzel párhuzamosan 20 fekszik az, (52) réz rézoxid egyenirányító, mely az ellenállásban a feszültség esést kívánt értékre, pl. mintegy 3 voltra kor­látozza. Az ellenállást úgy kötjük be apen­tóda vezérlőrács-katódkörébe, hogy a ve-25 zérlőrács kb. 3 volt negatív feszültsége le­gyen a kátédhoz képest. A vezéri őráeshoz köziéi ebb fekvő rácsot ,a stabilizátornak, pl 140 és 210 voltos elektródái közé iktatott (53) potenciométer változtatható (63) le-30 ágazási pontjához kötjük. A szélső rácsot a katódhoz, a pentóda anódját pedig az (55) ellenálláson át a. stabilizátor 280 voltos (54) elektródájához kötjük. Az utóbb em­lített ellenállás változtatható leágazási 35 pontját a vázlatosan feltüntetett (56) ka­tódsugárcső (57) katódjához. kötjük (vagy pedig pl. nátriumlámpa egyik elektródájához, ha a vevőben mechanikai képösszetevő készüléket alkalmazunk). A 40 katódsugárcső (58) vezérlőelektródáját (illetve a nátriumlámpa másik elektró­dáját) az (53) potenciométer változtat­ható (64) leágazási pontjához, kötjük. A katódsugárcső yezérlőelekttódájáhcz 45 és katódjához vezető kapcsolatok a meg­adott viszonyok között megfelelnek, egyes esetekben azonban azokat meg kell for­dítani, hogy növekvő világosságnak meg­felelő képjelek vezérlőelektróda feszült -50 ségét pozitív irányba terelhessék, amire nyilvánvalóan szükség van. A (48) nentóda anódját még közvetle­nül az (59) trióda vezérlőrácsához is köt­jük. E trióda katód ja az (53) potencic-55 méter változtatható (65) leágazási pont­jáva áll összeköttetésiben. Az (59) trióda anódját a (60) ellenálláson át a (49) sta­bilizátor pozitív (54 kapcsához, a (61) kondenzátoron át pedig a keret- és vonal­szinkronizáló jeleket egymástól szétva- 60 lasztó (62) elkiilönítőhöz kötjük. A potenciométer utóbb említett (65) le­ágazási pontját iigy állítjuk be, hogy az (59) trióda anódkörében áram folyik, amikor a berendezés nem vesz fel hor- 65 dozó energiát. A (48) pentóda-detektorba jutó jelek amplitúdóját akkorára vesz­sziik, hogy az (59) triódában az áram ép­pen megszűnik, ha a hordozó hullám amplitúdója „feketéd-nők megfelelő ér- 70 tékre növekszik. Az (59) triódában tehát képjeleknek megfelelő áram nincs, úgy­hogy a trióda, szűrőcsőként működik, mely a szinkronizáló jeleket a képjelektől elvá­lasztja, A (61) kondenzátoron át a (62) 75 keret- és von&lelkülönítőbe jutó szinkro­nizáló jelek tehát képjelektől mentesek és a (48) detektor, valamint az, (59) szűrő trióda közötti kapcsolat folytán ,a szin­kronizáló jelek amplitúdója állandó ma- 80 rad az átlagos képjeliamplitudó változá­sai ellenére is. A (62) keret- és vonaljelelkülönítő a vo­nal szinkronizáló impulzusokat különvá­lasztja a keretimpulzusoktól. A (62) el- 85 különítő bármely ismert, alkalmas tí­pusú lehet, így pl. az a vona.l- ós keret­impulzusok közti frekvenciakülönbség alapján működhetik. A vonalszinkronizáló impulzusok ek- 90 ként a (66) kivezetéseknél jelentkeznek és a szemléltetett módon a (67) készülőkbe vezethetők, mely azok vezérlő hatása mel­lett fíírészfoghullánrá rezgéseket kelt, Utóbbiakat a (68) eltérítő tekercsekbe ve- 95 zethetjük, melyek a katódsugarat az egyik kénösszetevő koordináta irányába terelik. A ker'etimpulzusok a (69) kiveze­téseknél jelentkeznek és második, nem ábrázolt fűrészfoghullámgenerátorhíi- ve- 100 zethetők. Ez:t a második fűrészfo'g-hullá­mot (nem ábrázolt) eltérő tekercsekbe ve­•^etbetiiik. melyek a katódsugarat a (68) te­kercseknek megfelelő koordinátára merő­leges koordináta irányába terelik. 105 Láttuk. hi(T v a hordozó hulláim modu­lációja az adóberendezésben oly módon történt, hogy a „feketét" a hordozó-hul­lám amplitúdójának valamely meghatáro­zott értéke képviseli. A vevőberendezés- no ben pedig, minthogy a detektor és a szét­választási hely között egyenáramú csato­lást alkalmaztunk, a trióda rácskörében a „feketének" megfelelő feszültség szintén, független az átlagos kópamplitudótóL Ily" 115 módon szinkronizáló impulzusok gyakorlat

Next

/
Oldalképek
Tartalom