116567. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer
Egy ilyen ismert, alkalmas (49) stabilizátor néontartalmú burába zárt, egymástól egyenlő távolságba helyezett több elektródát foglal magában. A burában akkora 5 nyomást alkalmazunk, hogy az elektródák közti gyujtófesziiltség a kívánt nagyságú legyen. A feltüntetett elrendezésnél öt elektróda van két-két szomszédos elektróda közt (működés közben) pl. 70 volt KJ feszültség eséssel. A stabilizátort, az (50) ellenállással sorban, pl. 350 voltos alkalmas feszültségforrás körében rendezzük el. Amennyiben a felvett áram egy előre meghatározott határ alatt van, mind-15 egyik elektróda feszültsége gyakorlatilag állandó marad. A stabilizátor negatív kapcsa és aai áramforrás negatív kapcsa között a kicsiny (51) ellenállás van: ezzel párhuzamosan 20 fekszik az, (52) réz rézoxid egyenirányító, mely az ellenállásban a feszültség esést kívánt értékre, pl. mintegy 3 voltra korlátozza. Az ellenállást úgy kötjük be apentóda vezérlőrács-katódkörébe, hogy a ve-25 zérlőrács kb. 3 volt negatív feszültsége legyen a kátédhoz képest. A vezéri őráeshoz köziéi ebb fekvő rácsot ,a stabilizátornak, pl 140 és 210 voltos elektródái közé iktatott (53) potenciométer változtatható (63) le-30 ágazási pontjához kötjük. A szélső rácsot a katódhoz, a pentóda anódját pedig az (55) ellenálláson át a. stabilizátor 280 voltos (54) elektródájához kötjük. Az utóbb említett ellenállás változtatható leágazási 35 pontját a vázlatosan feltüntetett (56) katódsugárcső (57) katódjához. kötjük (vagy pedig pl. nátriumlámpa egyik elektródájához, ha a vevőben mechanikai képösszetevő készüléket alkalmazunk). A 40 katódsugárcső (58) vezérlőelektródáját (illetve a nátriumlámpa másik elektródáját) az (53) potenciométer változtatható (64) leágazási pontjához, kötjük. A katódsugárcső yezérlőelekttódájáhcz 45 és katódjához vezető kapcsolatok a megadott viszonyok között megfelelnek, egyes esetekben azonban azokat meg kell fordítani, hogy növekvő világosságnak megfelelő képjelek vezérlőelektróda feszült -50 ségét pozitív irányba terelhessék, amire nyilvánvalóan szükség van. A (48) nentóda anódját még közvetlenül az (59) trióda vezérlőrácsához is kötjük. E trióda katód ja az (53) potencic-55 méter változtatható (65) leágazási pontjáva áll összeköttetésiben. Az (59) trióda anódját a (60) ellenálláson át a (49) stabilizátor pozitív (54 kapcsához, a (61) kondenzátoron át pedig a keret- és vonalszinkronizáló jeleket egymástól szétva- 60 lasztó (62) elkiilönítőhöz kötjük. A potenciométer utóbb említett (65) leágazási pontját iigy állítjuk be, hogy az (59) trióda anódkörében áram folyik, amikor a berendezés nem vesz fel hor- 65 dozó energiát. A (48) pentóda-detektorba jutó jelek amplitúdóját akkorára veszsziik, hogy az (59) triódában az áram éppen megszűnik, ha a hordozó hullám amplitúdója „feketéd-nők megfelelő ér- 70 tékre növekszik. Az (59) triódában tehát képjeleknek megfelelő áram nincs, úgyhogy a trióda, szűrőcsőként működik, mely a szinkronizáló jeleket a képjelektől elválasztja, A (61) kondenzátoron át a (62) 75 keret- és von&lelkülönítőbe jutó szinkronizáló jelek tehát képjelektől mentesek és a (48) detektor, valamint az, (59) szűrő trióda közötti kapcsolat folytán ,a szinkronizáló jelek amplitúdója állandó ma- 80 rad az átlagos képjeliamplitudó változásai ellenére is. A (62) keret- és vonaljelelkülönítő a vonal szinkronizáló impulzusokat különválasztja a keretimpulzusoktól. A (62) el- 85 különítő bármely ismert, alkalmas típusú lehet, így pl. az a vona.l- ós keretimpulzusok közti frekvenciakülönbség alapján működhetik. A vonalszinkronizáló impulzusok ek- 90 ként a (66) kivezetéseknél jelentkeznek és a szemléltetett módon a (67) készülőkbe vezethetők, mely azok vezérlő hatása mellett fíírészfoghullánrá rezgéseket kelt, Utóbbiakat a (68) eltérítő tekercsekbe ve- 95 zethetjük, melyek a katódsugarat az egyik kénösszetevő koordináta irányába terelik. A ker'etimpulzusok a (69) kivezetéseknél jelentkeznek és második, nem ábrázolt fűrészfoghullámgenerátorhíi- ve- 100 zethetők. Ez:t a második fűrészfo'g-hullámot (nem ábrázolt) eltérő tekercsekbe ve•^etbetiiik. melyek a katódsugarat a (68) tekercseknek megfelelő koordinátára merőleges koordináta irányába terelik. 105 Láttuk. hi(T v a hordozó hulláim modulációja az adóberendezésben oly módon történt, hogy a „feketét" a hordozó-hullám amplitúdójának valamely meghatározott értéke képviseli. A vevőberendezés- no ben pedig, minthogy a detektor és a szétválasztási hely között egyenáramú csatolást alkalmaztunk, a trióda rácskörében a „feketének" megfelelő feszültség szintén, független az átlagos kópamplitudótóL Ily" 115 módon szinkronizáló impulzusok gyakorlat
