116567. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer
tilag állandó amplitúdóját érjük el, miért is ez a képjelekhez viszonyítva kisebb lehet, mint eddig. Ha a vevőben mechanikai képössze-5 tevő készülék van, akkor a szinkronizáló jeleket természetesen a mechanikai képösszetevő készülék szinkronizálására használhatjuk. A vevőkészülék második íöganatosí-10 tási alakjánál, melyet a 9. ábra vázlatosan szemléltet, a modulált hordozó hullámot megfelelő felerősítés után a (70) kapcsokhoz és így az anódegyenirányítóként kapcsolt (71) trióda vezérlőrácsába és ka-15 tódjába vezetjük. Az anódot a (72) ellenálláson át a (73) stabilizátor 280 voltos elektródájához, a katódot pedig a földhöz, valamint a stabilizátor negatív kapcsához kötjük. 20 Ebben az esetben a iűrószfog-hullámokat thyratronok segélyével gerjesztjük (1. pl. a 400.976. számú brit szabadalmi leírást). A (74) thyratron a voinalírekvenciás rezgéseket, a (75) thyratron pedig a 25 keretirekvenciás rezgéseket állítja elő. A (71) detektor anódját a (76) ellenálláson át vezefőileg a (74) vonalfrekveneiathyratron rácsával, a kisebb frekvenciát átbocsátó, vázlatosan jelölt (77) sávszűrőn 30 át pedig a (75) keretfrekvencia-thyratron rácsával kötjük össze. A (74, 75) thyratronok katódját a (78) potenciométer változtatható (81, 82) leágazási pontjaihoz kötjük; a potenciométert magát a (73) stabi-35 lizátor 140 és 210 voltos elektródáihoz kötjük. Az (50) ellenállás, valamint az (51) ellenállás és (52) egyenirányító ugyanazt a szerepet töltik be, mint a 8. ábrán. A modulált hordozó-rezgéseket a (80) 40 kapcsokhoz és ekként második (79) detektorhoz is vezetjük, mely a képjeleket az (56) katódsugárcsőhöz vagy egyéb reprodukáló készülékhez továbbítja, melyet vázlatosan tüntettünk fel. A (79) cső (83) 45 anódellenállásának leágazási pontját tehát az (56) katódsugárcső (57) katódjához, az (56) cső (58) vezérlőelektródáját pedig a (78) potenciométer egyik változtatható leágazási pontjához kötjük. 50 A (74, 75) thyratronok anödkörének vezetékeit nem tüntettük fel, mert azok már jól ismeretesek. Ennek a megoldásnak, melynél külön detektorokat használunk a szinkronizáló 55 és a képjelek számára, az az előnye van, hogy nincs szükség hosszú, egyenes egyenirányítási karakterisztikára. A szinkronizáló jelek (71) detektorát (valamint az ezt megelőző erősítőt, mely a szinkronizáló jeleket nem befolyásolja), világos képje- 60 lekkel minden nehézség nélkül túlterhelhetjük. Ha a szinkronizáló jelekhez használt külön (71) detektort megelőző erősítőt világos képeknek megfelelő, rádiófrekvenciás 65 amplitúdókkal túlterhelhetjük, akkor világos, hogy a szétválasztás bizonyos része rádiófrekvencián megy végbe, miért is igen világos képelemek amplitúdói a detektor kivezetésénél nem jelentkeznek 70 azoiknak megfelelő impulzusok alakjában, Az ilyen részleges szétválasztás, amennyiben az adóberendezés a képmoduláció egyenáramú komponensét is kisugározza, a moduláció egyenáramú komponense tekin- 75 Jetében stabilizált viszonyok közt megy végbe, mert az egyes hordozó-értékek bizonyos meghatározott képjelamplitudóknak felelnek meg. Az ilyen szétválasztás lényeges része a találmánynak. Megjegy- 80 zendő, hogy a szinkronizáló és képjelek külön detektorai előnyének teljes kihasználása végett gondoskodnunk kell arról, hegy a detektorok egyenirányítási karakterisztikájuk legkedvezőbb részén dolgoz- 85 zanak, annak az amplitudókörzetnek megfelelően, melyen dolgozni kell. Így pl. a képdetektornak a teljesen fekete ós teljesen fehér közötti körzetnek megfelelő rá« diófrekvenciás amplitúdók között kell a 90 leghatásosabbnak lennie, míg a szinkronizáló jelek detektorának a feketénél feketébbnek megfelelő körzet rádiófrekvenciás amplitúdóinál kell a leghatásosabbnak lennie. A szinkronizáló detektor működési 95 körzetének megfelelő megválasztásával további részleges szétválasztást érhetünk el. Az ismertetett berendezést a (81, 82) leágazási pontoknak a potenciométeren való beállításával úgy szabályozzuk, hogy ha 100 nincs hordozó energia-vétel, a (74, 75) thyratronok gyorsabban rezegjenek, mint ahogy szabályszerű. A berendezést továbbá úgy tervezzük meg, hogy a, thyratronok az előírásosnál lassabban rezegje- 105 nek, ha a vett hordozó hullám amplitúdója. teljes fek! etének felel meg. A szinkronizáló jelek ekkor a thyratronokat pontosan a kellő frekvenciákon tartják. A képjelek a thyratron-rácsokat negatí- 110 vabbá teszik, tehát nem befolyásolják károsan. A thyratronok tehát maguk is, szétválasztó szervekként működnek, miért is nincs szükség arra — ámbár előnyösebb —, hogy a szétválasztás a szinkronizáló 115 jel detektorát megelőző erősítőben, vagy
