116567. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer

létesítik. E jelek alakját a (4) görbe mutatja; az (5) egyenes teljes feketét jelöl. Mindegyik kéipsáv letapintásának végén vonalszinkronizáló impulzust keltünk, 5 pl. a külön (6) fényforrás és a (7) fotoelektromos cella segélyével, mely a dobnak vagy azzal a tükrével működik együtt, mely a sávot éppen letapintotta, vagy pedig — amint feltüntettük — elő-10 nyösen azzal a (8) tükörrel, mely mindjárt ezután tapint le egy sávot. Hasonlóképen — bármely ismert, alkalmas eszközzel — keretimpulzust keltünk egy-egy keret teljes felbontásának végén. A szin-15 kronizáló jelek keltése alatt a képjeleket létesítő (3) fotocellához érkező fényt elzárjuk, úgyhogy a kimenő intenzitás a képvezetékben teljes feketének felel meg. Ezt az elzárást a (2) dobbal összekötött 20 diafragma segélyével vagy az (1) film szélének átlátszatlanná tét el ével érhetjük el. A szinkronizáló impulzusokat [melyek hullámalakját a (9) görbe szemlélteti] a 25 (10) erősítőben szükség esetén felerősíthet jük. Hasonlóképen a képjeleket is felerősíthetjük a (11) erősítőben. A szinkronizáló impulzusokat ezután a képvezeték jeleivel keverjük, úgyhogy tulaj donképen 30 „feketénél feketébb" jeleket kapunk, vagyis a szinkronizáló jelek értelme a feketének megfelelő vonalhoz viszonyítva ellenkezik a növekedő világosság értelmével. Vigyázni kell arra, hogy a szinkroni 35 záló jelek amplitúdója állandó legyen. Az így előállított összetett jel ezután az ellenálláscsatolású (12) erősítőn halad át, mely a (13) kondenzátor miatt sem egyenáramú jeHíomponenseket, sem a vonal-40 szinkronizáló impulzusok frekvenciába alatti igen kicsiny frekvenciákat nem enged át. Ezeket a kompopnenseket a leírásban egyszerűség kedvéért röviden „egyenáramú komponens'-nek nevezzük. A (13) 45 kondenzátor tehát az egyenáramú kompo nenst elnyomja. A (12) erősítő kivezetésénél tehát a jel alakja a (14) görbe szerinti; a rezgések a (15) villamos zérusvonal körül úgy folynak le, hogy a (14) 50 görbe által a (15) vonal fölött és alatt bezárt területek átlagai egyenlők. Ezért ha az (1) film átlagos világossága megváltozik, akkor a szinkronizáló impulzusok (16) maximumai csúcsának távolsága a (15) 55 vonaltól szintén megváltozik. Az adóberendezéssel együttműködő, találmány szerinti vevőberendezés különleges kiképzése folytán a szinkronizáló jel amplitúdójának viszonya a legnagyobb képjelamplitudóhoz sokkal kisebb lehet, 60 mint eddig, nevezetesen annak értéke 1,5-nél kisebb és lemehet egészen 0,5-ig. A szinkronizáló jel amplitúdójának további csökkentését nem találtuk nagyíomto-xságunak, jóllehet olyankor, ha a modu- 65 láció olyan értelemben történt, hogy a szinkronizáló jelek a hordozó energia amplitúdóját csökkentik, még 0,3 arányt, is sikerrel alkalmaztunk. A legnagyobb képjelamplitudó természetesen annak a 70 jelnek az amplitúdója, melyet a közvetítendő film legátlátszóbb része kelt. Az összetett jelet rádiófrekvenciás hordozó hullám modulálására használjuk, célisizerűen oly módon, hogy a hordozó 75. hullám amplitúdója mindegyik szinkronizáló impulzusnál megközelítően zérusra essék le. Az adóenergia gazdaságossága szempontjából, valamint oly célból, hogy az adó különböző típusú vevőkkel működ- 80 liessék együtt, előnyös, ha az eredeti fénymodulálás valamenyi komponensét sugározzuk ki, le egészen zérus frekvenciáig, vagyis az egyenáramú komponenssel együtt. Evégből gondoskodnunk kell arról, 85-hogy valamilyen módon a képvezetékben a fotocellába érkező fény egyenáramú komponensének megfelelő jel helyesen kerüljön be a rádiófrekvenciás adó modulátorcsöveibe. 90> Ez okból az összetett jelet a (17) visszahelyező készülékbe vezetjük — melynek néhány megoldási alakját majd alább ismertetjük —• minek következtében az egyenáramú komponens újra bekerül a 95 jelbe. A jel ekkor pl. a (18) görbe alakjának felel meg. Az egyenáramú komponens visszahelyezésének az lesz a hatása, hogy az (1) film átlagos világosságának változásaitól függetlenül a (16) csúcsok állandó ioo> feszültséget ltépvselnek és a (19) vonallal jelzett feketének megfelelő feszültséghez viszonyítva állandó értékűek. A jelet ezután a hozzáadott egyenáramú komponenssel együtt a (20) modulátorba vezet- 105. jük, melyben íXZi cl (21) oszcillátorral fejlesztett hordozó rezgéseket modulálja. Az egyenáramú komponens jelenléte folytán elérhetjük, hogy bármely adott feszültséget, pl. a feketének megfelelőt, a hordozó no hullámnak valamely meghatározott értékű amplitúdója képvisel, bármekkora is a képvilágosság átlagértéke. Elvként a {16) csúcsokat úgy választhatjuk meg, hogy azok gyakorlatilag zérus hordozó- 115 amplitúdónak feleljenek meg. A (17) visszahelyező készülék igen különböző lehet. Néhány megoldást a 2—6.