116567. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer

ábrák tüntetnek fel, melyeken az (A) bevezető és (B) kivezető kapcsok az 1. ábra szerinti (A, B) kapcsoknak felelnek meg. 5 A jeleket olyan értelemben vezetjük az (A) kapcsokhoz, hogy a szinkronizáló impulzusok a 2. vagy 5. ábra szerinti (22) trióda rácsát pozitívvá törekszenek tenni. A (23) kondenzátort és (24) ellen-10 állást úgy választjuk meg (2., 3., 5. vagy 6. ábra), hogy időállandójuk nagyobb legyen, mint az egymást követő szinkronizáló impulzusok közötti intervallumok, de kisebb, mint bármely olyan áramkör 15 időállandója, melyen a jelek áthaladtak, amikor már egyenáramú komponensüket nem tartalmazták, így pl. kisebb, mint a (13) kondenzátor és (25) levezető ellenállás (1. ábra) időállandója. 20 Legelőször feltételezzük azt az esetet, hogv képjelek nincsenek és az 1. ábra (9) görbéje szerinti szinkronizáló impulzusokat a (22) cső rácsára vezetjük (2. ábra). Az első impulzus a rácsban ára.25 mot idéz elő G-S cl (23) kondenzátort feltölti. Amikor az impulzus megszűnik, a rács negatívabb, mint amilyen előbb volt, és ez a negatív töltés csak lassan távozik a (24) levezető ellenálláson ke-30 resztül. A következő impulzus megint rácsáramot idéz elő és így, miután az impulzus megszűnt, ,a rács negatív töltése ismét nagyobb lesz. Ez a folyamat mindaddig folytatódik, míg az egyen-35 súlyi állapot nem áll be, melyben, rácsáram a szinkronizáló impulzusoknak csak a csúcsánál folyik. Ha most képjelek is vannak jelen, azok a rácsot többé-kevésbé teszik negatívvá és nem okoz-40 nak rácsáramot, s így nem befolyásolják számbavehetően a (23) kondenzátor töltését. így a képjelek átlagértékének változása ellenére a (22) cső rácsa állandóan oly állapotban van, hogy a sziin-45 kronizáló impulzusoknak csupán a csúcsai okoznak rácsáramot és ezért a jel a (B) kivezető kapcsoknál az egyenáramú komponenst is tartalmazza. A visszahelyező készülék tehát olyannak 50 tekinthető, mint egy egyenirányító készülék, melyet a (22) cső rácsköre és a hozzátartozó (23, 24) kör alkot, ahol is utóbbinak időállandója nagyobb, mint az egymást követő jelek egyik irányban, ,55 jelen esetben a pozitív irányban vett maximumai közötti intervallumok. A 3. ábra szerinti visszahelyező készüléknél^ (23) kondenzátor és a (24) ellenállás, mint előbb, nagy időállandójú kört alkot. Ebben az esetben a szinkronizáló 60 impulzusok negatívok, a képjelek pedig pozitívok. A szükséges átváltást természetesen termionikus csőerősítést feltüntető járulékos fokozat beiktatásával elérhetjük. A (26) dióda alkotja az egyen- 65 irányítót, melynek anódját a (28) feszültségforrást áthidaló (27) potenciométer leágazási pontjához kötjük. A szinkronizáló impulzusok negatív maximumai a diódában áramot idéznek elő és az im- 70 pulzus megszűnte után a dióda katódja pozitívabb, mint az anód. A folyamat minden következő impulzussal addiig folytatódik, míg a diódábari .már csak a maximumok csúcsánál folyik áraim. A 75 (B) kapcsoknál tehát a jelekben az egyenáramú komponens is benne van. E jelek alapvonalát a (27) potenciométer segítségével beállíthatjuk. A nagy időállandójú körnek nem kell 80 .feltétlenül kondenzátort és ellenállást tartalmaznia, mint a 2. és 3. ábrán. így pl. a 4. ábrán ezt a kört a (29) induktancia és a (30) ellenállás alkotja [a (31) dióda ellenállásával együtt, amikor 85 utóbbit áram járja át]. Az egyenirányító szerv, mint a 3. ábrán, a (31) dióda. Míg az (A) kapcsokat a 2. és 3. ábrán előnyösen kis impedanciájú erősítő kivezetéséhez. kötjük, addig a 4. ábrán azokat 90 nagy impedanciájú erősítő kivezetéséhez csatlakoztathatjuk. Üzemben a jeleket oly értelemben vezetjük a 4. ábra szerinti visszahelyező készülékbe, hogy a szinkronizáló impul- 95 zusok a (29) induktancia felső végét negatívabbá törekszenek tenni. A negatív maximumok nem tudnak áthaladni a (31) egyenirányítón és - ezért „feltöltik" a (29) induktanciát, vagyis ebben áramot 100 indítanak el, mely az impulzus megszűnte után megmaradni törekszik. Ez a megmaradó áram kondenzátor kisülési áramával egyenértékű és az egyetlen út, melyen át az folyhatik, a (31) dióda és 105 a vele sorban fekvő (30) ellenállás. Ez az áram adja a szükséges egyenáramú komponenst. Az egyenáramú komponens visszahelyezésekor némi veszteség elkerülhetet- 110 len. így pl. az ismertetett különböző visszahelyező készülékek működéséhez szükséges, hogy az egyenirányítón némi áram haladjon át, ami feszültségveszteséget jelent. Ennek az a hatása van, 105 hogy nem az egész hiányzó egyenáramú komponenst helyezzük vissza. Bizonyos esetekben ennek nincs jelentősége. Ahol