116567. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer

ábrák tüntetnek fel, melyeken az (A) bevezető és (B) kivezető kapcsok az 1. ábra szerinti (A, B) kapcsoknak felelnek meg. 5 A jeleket olyan értelemben vezetjük az (A) kapcsokhoz, hogy a szinkronizáló impulzusok a 2. vagy 5. ábra szerinti (22) trióda rácsát pozitívvá törekszenek tenni. A (23) kondenzátort és (24) ellen-10 állást úgy választjuk meg (2., 3., 5. vagy 6. ábra), hogy időállandójuk nagyobb le­gyen, mint az egymást követő szinkro­nizáló impulzusok közötti intervallumok, de kisebb, mint bármely olyan áramkör 15 időállandója, melyen a jelek áthaladtak, amikor már egyenáramú komponensü­ket nem tartalmazták, így pl. kisebb, mint a (13) kondenzátor és (25) levezető ellenállás (1. ábra) időállandója. 20 Legelőször feltételezzük azt az esetet, hogv képjelek nincsenek és az 1. ábra (9) görbéje szerinti szinkronizáló impul­zusokat a (22) cső rácsára vezetjük (2. ábra). Az első impulzus a rácsban ára­.25 mot idéz elő G-S cl (23) kondenzátort fel­tölti. Amikor az impulzus megszűnik, a rács negatívabb, mint amilyen előbb volt, és ez a negatív töltés csak lassan távozik a (24) levezető ellenálláson ke-30 resztül. A következő impulzus megint rácsáramot idéz elő és így, miután az impulzus megszűnt, ,a rács negatív töl­tése ismét nagyobb lesz. Ez a folyamat mindaddig folytatódik, míg az egyen-35 súlyi állapot nem áll be, melyben, rács­áram a szinkronizáló impulzusoknak csak a csúcsánál folyik. Ha most kép­jelek is vannak jelen, azok a rácsot töb­bé-kevésbé teszik negatívvá és nem okoz-40 nak rácsáramot, s így nem befolyásolják számbavehetően a (23) kondenzátor töl­tését. így a képjelek átlagértékének vál­tozása ellenére a (22) cső rácsa állan­dóan oly állapotban van, hogy a sziin-45 kronizáló impulzusoknak csupán a csú­csai okoznak rácsáramot és ezért a jel a (B) kivezető kapcsoknál az egyen­áramú komponenst is tartalmazza. A visszahelyező készülék tehát olyannak 50 tekinthető, mint egy egyenirányító ké­szülék, melyet a (22) cső rácsköre és a hozzátartozó (23, 24) kör alkot, ahol is utóbbinak időállandója nagyobb, mint az egymást követő jelek egyik irányban, ,55 jelen esetben a pozitív irányban vett maximumai közötti intervallumok. A 3. ábra szerinti visszahelyező készüléknél^ (23) kondenzátor és a (24) ellenállás, mint előbb, nagy időállandójú kört al­kot. Ebben az esetben a szinkronizáló 60 impulzusok negatívok, a képjelek pedig pozitívok. A szükséges átváltást termé­szetesen termionikus csőerősítést feltün­tető járulékos fokozat beiktatásával el­érhetjük. A (26) dióda alkotja az egyen- 65 irányítót, melynek anódját a (28) feszült­ségforrást áthidaló (27) potenciométer leágazási pontjához kötjük. A szinkroni­záló impulzusok negatív maximumai a diódában áramot idéznek elő és az im- 70 pulzus megszűnte után a dióda katódja pozitívabb, mint az anód. A folyamat minden következő impulzussal addiig folytatódik, míg a diódábari .már csak a maximumok csúcsánál folyik áraim. A 75 (B) kapcsoknál tehát a jelekben az egyenáramú komponens is benne van. E jelek alapvonalát a (27) potenciométer segítségével beállíthatjuk. A nagy időállandójú körnek nem kell 80 .feltétlenül kondenzátort és ellenállást tartalmaznia, mint a 2. és 3. ábrán. így pl. a 4. ábrán ezt a kört a (29) induktan­cia és a (30) ellenállás alkotja [a (31) dióda ellenállásával együtt, amikor 85 utóbbit áram járja át]. Az egyenirányító szerv, mint a 3. ábrán, a (31) dióda. Míg az (A) kapcsokat a 2. és 3. ábrán elő­nyösen kis impedanciájú erősítő kiveze­téséhez. kötjük, addig a 4. ábrán azokat 90 nagy impedanciájú erősítő kivezetéséhez csatlakoztathatjuk. Üzemben a jeleket oly értelemben ve­zetjük a 4. ábra szerinti visszahelyező készülékbe, hogy a szinkronizáló impul- 95 zusok a (29) induktancia felső végét ne­gatívabbá törekszenek tenni. A negatív maximumok nem tudnak áthaladni a (31) egyenirányítón és - ezért „feltöltik" a (29) induktanciát, vagyis ebben áramot 100 indítanak el, mely az impulzus meg­szűnte után megmaradni törekszik. Ez a megmaradó áram kondenzátor kisülési áramával egyenértékű és az egyetlen út, melyen át az folyhatik, a (31) dióda és 105 a vele sorban fekvő (30) ellenállás. Ez az áram adja a szükséges egyenáramú komponenst. Az egyenáramú komponens visszahe­lyezésekor némi veszteség elkerülhetet- 110 len. így pl. az ismertetett különböző visszahelyező készülékek működéséhez szükséges, hogy az egyenirányítón némi áram haladjon át, ami feszültségveszte­séget jelent. Ennek az a hatása van, 105 hogy nem az egész hiányzó egyenáramú komponenst helyezzük vissza. Bizonyos esetekben ennek nincs jelentősége. Ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom