116548. lajstromszámú szabadalom • Gép és eljárás kő- vagy kavicsszemcsék és kötőanyagok keverékéből álló műlapok (terrazó- vagy gránittómárványlapok és cementlapok), valamint kerámiai lapok előállítására

Ezt is kézzel vagy esetleg (nagyobb üzemek egy részében) a sajtóra már eleve felszerelt kiemelő szerkezettel foganatosították, mely az alátét- vagy fenéklemezt, a 5 műkőlappal együtt, a formálókereten át, felfelé kitolta. Ezután, a nyomólap eltávolításával. már könnyen lehetett a készre, sajtolt műkőlapot az alálétlemezről levenni. Cementlapokat hasonló módon készítettek, azonban, minthogy ezeknél az anyag granittószemcsék helyett egészen apró kavicsszemeket, kvarchomokol vagy kődarát tartalmaz, melyek külön Lerázás nélkül is 15 eloszlottak a kötőanyagban (cementben), híg habarcs helyei I (melyre a terazzóvagy granittómárványlapoknál éppen a granittószemcsék leülepedhelése végett volt szükség), földnedves keveréket használtak. 20 Ezt a földnedves keveréket, mely az. említett finom szemcsékből, cementből, festék-és adalékanyagból állolt. a formáló keretbe helyezett sablon rekeszeibe szitálták (rostállak) vagy szórták. Miután ez a keverék 25 granittószemcséket nem tartalmazón, az anyag lerázása elmaradt és így a járóréteg elkészítése, valamint a sablon eltávolítása után nyomban fel leheteti a betont hordani., minthogy a földnedves keverék hasz-30 nálata fölösleges víz eltávolítását nem lette szükségessé. Az eddigi kézi eljárások az előálllílást rendkívül nehézkessé tették és a termékek meglehetősen egyenlőtlenek voltak. Te-35 razzólapok esetén a formálókeretbe öntött, híg habarcs mennyisége rekeszenként többnyire változott, miután az csak a munkások érzékétől függőt, azaz a pontos munkát semmi sem biztosította. Ennek a körül-40 ménynek (ilyen műkőlap eltörésével világosan megállapítható) következménye az volt, hogy a járóréteg vastagsága különböző pontokon igen változó volt. Figyelembe veendő továbbá, hogy a saj tolásnál 45 a lapok, rendszerint, kb. 200 légköri nyomásnak voltak alávetve, miért is az alátétvagy fenéklemezeket, a formálókereteiket és a nyomólapokat, az említett nyomásnak megfelelően, igen erősre kellett méretezni, 50 ami azok súlyát nagy mértékben növelte; az azokat kezelő személyeket a nagy súly nagy mértékben fárasztotta, ez viszont a kezelő személyek teljesítményét tetemesen csökkentette. Könnyen belátható, hogy 55 mindezek a hátrányok a szóbonfargó folyamatokat önműködően foganatosító gépnél fel sem merülhetnek. A találmány szerinti gépet mindenekelőtt egy egységes asztalon, végnélküli pályán. szakaszosan mozgatható formáló ke- 60 retek sorozata jellemzi. Az aszta! és így a végnélküli pálya tetszőleges alakú, pl. köralakú lehet, azonban a különböző részek hajtása, illetve kölcsönös hajtása, a találmány értelmében, gyakorlatilag, cél- 65 szcrűbben foganatosítható, ha derékszögű négyszögalakú asztalt, illetve végtelen pályát alkalmazunk. Ezek a formáló keretek oly tartók és tárak, illetve tartályok sorozatával működnek együtt, melyek a kere- 70 tekbe egymásután helyezendő fenéklemezek egymásfölötti halmazát továbbá — célszerűen — olajos alátélpapírlapok halmazát, a mintázó sablonokat és a különböző színű, a keretekbe adagolandó, külön- 75 külön anyagkeverékekel tartalmazzák. A formálókeretek szakaszos mozgásai, illetve az egyes mozgások szünetei úgy megszabottak, hogy mialatt az egyíik (első) keretbe egy fenéklemez önműködő behelye- 80 zése megy végbe, azalatt a következő keretbe, melybe a gép megelőzőleg fenéklemezt helyezett, a gép alátétpapírlapot helyez a fenéklemezre; ugyanakkor a gép a sorban következő (harmadik) forma- 85 keretbe, mely egy-egy megelőző helyzetében fenéklemezt és alátétpapírlapot kapott, mintázó sablont helyez, az ezután következő formáló keretékben pedig a sablon egyes rekeszeit más-más kívánt színű 90 anyagkeverékkel tölti meg és így tovább, így pl. a gép asztalán lévő vezetékek alkotta, végnélküli, négyszögalakú pályán, egymással egyenlő távolságokban, tizennégy formálókeret van. melyek mindegyi- 93 kével kapcsolatban a gép a műkőlap előállításának (részben eddigi, fent már ismertetett, részben pedig alább leírt) egyegy műveletét egyidejűleg hajtja végre, aholis a keretek mindig egy-egy keretosz- 10( tással úgy mozognak előre, hogy minden keret, egynegy következő helyzetében, másmás, egymás után következő munkafázis alá kerül. Mialatt tehát egy formálókeret a végnélküli pályáját szakaszosan befutja, 101 azalatt tizennégy műkőlap készül. Világos, hogy az összes kereteknek egy-egy lépéssel való szakaszos tovamozgatása, valamint az említett táraknak és tartályoknaik az illető helyre került formáló kerettel m kapcsolatos, ugyancsak szakaszos működtetése egymással megfelelő kapcsolatban álló hajtószerkezetek hatása alatt, a munkafázisoknak megfelelő összhangban, az alább részletezett módon megy végbe. u. A találmány további része oly eljárás,