116464. lajstromszámú szabadalom • Kétoldaluan forgatható, zárható szabadonfutó tengelykapcsoló

a (101) ékfelület eltolásával (lásd 3. ábra) többé, vagy kevésbé megfeszíthető. Ha a (10) éknek olyan helyzete van, hogy a (7) rugók annyira vannak eltolva, 5 hogy a (31

) szorítótest az ékpálya legmélyebb pontján ül, akkor, minthogy e pond távolsága a hajtó (1) kapcsolórész belső felületétől nagyobb, mint a (31

) görgő átmérője, nem fog szorító érintkezés a görgő 10 és mindkét (1, 2) kapcsolórész között beállni, tehát a tengelykapcsoló szét lesz kapcsolva, amennyiben az összes görgőknek azonos ékszerkezetük van. Ha most a (10) éket a 3. ábra szerinti L5 nyíl irányával ellentétesen eltoljuk, akkor a (7) rugó fe&zültségmentesítetté válik és a (31

) görgő a (G2

) ékpályán a (6) rugó hatása alatt eltolódik, mimellelt e görgő a hajtó kapcsolórész belső felületéhez kö•0 zeledik. Emellett a (7) rugó rugalmas ellentámaszul szolgál, úgyhogy a (31

) görgő a (10) ék további eltolásánál rugalmasan az (1) és (2) kapcsolórész között ékelőhelyzetbe kerül. Ha ez esetben a hajtó >5 tengelykapcsolórész az (S) nyíl irányában mozog, akkor a szorító érintkezés fennmarad mindaddig, amíg a hajtó rész a (2) hajtott részt megelőzni törekszik. Ha azonban a hajtó (1) rész visszamarad, amint pl. 10 ez az eset egy járművön a motor fojtócsappantyújának zárásánál, akkor a szorítás (ékelés) megszűnik és a tengelykapcsoló szabadonfutóként hat. Ha a (31

) görgő szorítóérintkezését ismét meg akar-15 juk szüntetni, akkor a (10) éket a 3. ábra nyilának irányáhan a (15) villa és a (14) k karmantyú segítségével a tengely kapcso* lóba betoljuk, mimellelt a (7) rugót meg- feszítjük, miáltal a szorítótesL (Klemmkör-0 per az (1) és (2) kapcsolórészekkel való szorítóérintkezéséből rugalmasan kinyomó,dik. Bebizonyult, hogy a (31

) görgő ékelődése ilyfajta tengelykapcsolóknál csak a (31

) görgő kismértékű deformációja útján r, lehetséges. A szór í tó helyzet bői (Klernmstéllung) való kiszorításnál e deformációnak megfelelő munkát a (7) rugónak kell teljesítenie. Ha ez megtörténik, akkor a (31

) görgőnek az a törekvése, hogy a szo-0 rítólw lyzetből kiugorjon, amit azonban a (6) rugó rugalmasan csillapít. Ha nőst a (10) éket a 3. ábra nyíliránya szerint még tovább betoljuk a tengelykapcsolóba, akkor a görgőt a (7) rugó 5 további összenyomásával a (G1

) ékpályára nyomjuk és a (10) ék egy megfelelő eltolásával az (1, 2) kapcsolórészekkel való szorítóhelyzetbe hozzuk. Ez esetben a hajtó (1) kapcsolórésznek az (S1

) nyíl értelmében való forgásiránya mellett a hajtott (2) 60 részt magával viszi. Ha az (1) hajtórész visszamarad, akkor e forgásirányban a tengelykapcsoló szabadonf utóként működik. Hogy e szabadonfutót zárjuk, a talál- 65 mány értelmében (lásd 1. ábrát L—L törési vonaltól jobbra) a szorítóteslek egyik csoportját, még pedig a (32

) görgőket ismert módon csak az (S) nyíl szerinti forgásirányban terheljük (6) rugókkal, mi- 70 által a görgők a (G2

) görbepályákon állandóan úgy tartatnak, hogy a görgők a hajtó rész belső hengerfelületét állandóan érintik, úgyhogy a hajtó (1) rész előrefutásánál a (32

) görgőknek az (1) és (2) 75 kapcsolórészek között való ékelődése, tehát a hajtott (2) rész magávalvilele következik be. A (31

) görgőknél a fentleírt ékszerkezetet alkalmazzuk, mimellelt e görgők az (S) nyíl irányában be vannak szo- 80 rítva. Ha a (14) karmantyút a hajtott részhez közelítjük, tehát a (10) ékeket a tengelykacsolóba tovább betoljuk, akkor a (7) rugókat úgy megfeszítjük, hogy a (31

) görgőket a (G2

) csúszópályán lefelé és az- 85 tán a (G1

) csúszópályán felfelé egészen az (1) rész belső hengerfelületének érintéséig mozgatják, miáltal e görgőknek (S1

) nyíl irányában az (1) és (2) kapcsolórészek között való szorulása követ- 90 kezik be. Ha most az (1) hajtó résznek az a törekvése, hogy a (2) hajtott részhez képest viszonylag visszamaradjon, akkor ezt a becsíp tetett (31

) görgők megakadályozzák, miáltal a (32

) görgők szorítási 95 helyzetüket szintén nem fogják elhagyni. A szabadonfutó tengelykapcsoló tehát zárva (reteszelve) van. Ha ezt a zárásit meg kell szüntetni, akkor a (14) karman-. tyút a (10) ékekkel együtt a (2) kap- 100 csolorésztől eltoljuk, mimellett a (7) rugók feszültségmentesekké válnak és a (31

) görgő a (6) rugó feszültsége folytán a (G1

) pályán a szorítási helyzetből, és a (10) éknek a 3. ábra nyilával ellentétes további 105 eltolásánál a (G2

) pályán egészen az (1 és 2) kapcsolórészek közötti szorulási helyzetig tolódik. A tengelykapcsoló az (S) nyíl irányú forgásértelemnél ismét szabadonfutóként hat. 110 A rugófeszültségeket változtató ékek tetszésszerint másképen is, pl. radiálisan lehetnek elrendezve, amint azt az 5. és 6. á,brák mutatják. A hajtott (21) tengelykapcsolórész itt a (16) üreges tengelyre 115 van felékelve, míg pl. a (22) fogaskerékkel összekötött és ennek útján hajtott (1) hajtórész a (17) tömszelencével e lenge-