116368. lajstromszámú szabadalom • Hangfelvevőkészülék távbeszélőberendezésekhez

Megkísérelhető a fentebb említett csil­lapítószerveknek annyira hatékonnyá té­tele is, hogy a mikrofon túlvezérlődését, ill. ütközési effektusát elkerüljük, azon-5 ba,n ez a rendszabály sem vezet ered­ményre, mert a mikrofonok frekvencia -karakterisztikája (vagyis az a diagram, amely a mokrofóntól leadott váltófeszült­ség nagyságát a frekvencia függvényé-10 ben feltünteti) nem egyenesvonalú, ha­nem a hallási körzet legkülönbözőbb he­lyein erős rezonanciahelyei vannak. Tud­valevő azonban, hogy a zavarózörejek rendszerint nem korlátozódnak az egész 15 hangsávnak valamely keskeny körzetére; ennek következtében a mikrofonnak ama rezonanciahelyei, amelyeket erős zavaró­frekvenciák érnek, a mikrofontól leadott váltófeszültségek annyira megnöveked-20 nek, hogy a zavarózörej a hangot vissza­adó készülékben sokkal erősebben lé]) fel, mint ahogy az a zavarőzörej ós a mikro­fonon való beszédenergia közötti viszony­nak megfelel. Az eddig távbeszélési eé-25 lókra használt, rossz frekvencia-karakte­risztikájú mikrofonokkal tehát nem ér­hető el zörejektől zavart helyiségekben a beszéd kifogástalan visszaadása. Ismeretesek már most oly mikrofonok, 30 amelyeknek jó a frekvencia-karakterisz­tikájuk, vagyis amelyeknek az egész hal­lási körzetben egyáltalán nincsenek rezo­naneiahelyeik, ill. nincsenek észlelhető rezoinmciaheiyeik; e mikrofonok tehát 85 a bevezetett beszédenergiát említésre­méltó torzítások nélkül adják visz­sza. Frekvencia-karakterisztikájuk tehát gyakorlatilag egvono^yonahi, vagyis revf;­nanciahelyektől mentes. Ilyen mikroí'oiio-40 kat, amelyek úgy kontaktus-, mint pedig kodenzátor — vagy elektrodinamikus hangfelvevők lehetitek, eddig a rádió-adó­berendezéseknél, hanglemezfelvételeknél és a hangos filmnél használtak, mert ezen 45 /alkalmazási céloknál a beszéd és zene ter­mészethű visszaadása a fontos, ami a táv­beszclőiparban eddig használt szénmikrofo­noknál nem volt elérhető. Jó frekvencia­karakterisztikájú mikrofonokat eddig 50 távbeszélőberendezéseknél egyáltalán nem használtak és pedig főként csekélyebb ér­zékenységük miatt, amely a leadott váltó­feszültségek erősítését teszi szükségessé. F mikrofonok minden további nélkül és jó 55 tulajdonságaik hátrányos befolyásolása nélkül a találmány céljaira alkalmas kis méretekkel is előállíthatók. Az előbb em­lített, jó frekvencia-karakterisztikájú mik­rofonfajták között a kontakt\v->-hangfol­vevő aránylag nagyfokú érzékenységével 60 tűnik ki. Megállapítottuk, hogy ilyen, jó frekven­cia-karakterisztikájú mikrofonoknál ütkö­zési effektus sem lép fel, még akkor .sem, ha hatékony mikrofonfelületüket —ellen- 65 tétben az eddigi használati móddal — oly közel hozzuk a szájhoz, amennyire az egy­általán lehetséges, ahol a beszéd hang­teljesítményének legnagyobb az értéke. Ennek előfeltétele az, hogy a mikrofonok- 70 nak — ellentétben a távbeszélési célokra eddig használt hangfelvevőkészülékkel —, ne legyen beszélőtölesérjük vagy niáseféle részük. Az eddigi nézetek szerint a beszélő­tölcsérektől nem lehetett eltekinteni, mert 75 az volt a felfogás, hogy e tölcsérek a za­varózörejeket legalább részben távoltart­ják, ill. azok a mikrofonok frekvencia­karakterisztikájára kedvező befolyást gya­korolnak. Ha azonban a találmány sze- 80 rinti egyenesvonalú frekvencia-karakte­risztikájú mikrofonoknál beszélőtölcsért alkalmaznánk, úgy a tölcsérben levő és rezonátorként működő légoszlop a zavaró­zörej valamely frekvenciájától együttrez- 85 gésbe gerjedne: a hallgatóban hallható zavarózörej hangjellege ennek következ­tében megváltoznék és sokkal erősebb lenne, mint amilyen a hangbelépőnyílás­nál lévő a zörejintenzitásnak megfelel. 90 Az akusztikából magában véve ismere­tes, hogy a hangteljesítmény a hangfor­ráshoz való közeledéssel kb. négyzetes függvény szerint növekszik. Eddig azon­ban nem voltak tudatában annak, hogy a 95 hangteljesítmény a száj közvetlen közelé­ben, vagyis a hangkeltés helyén, rend­kívül nagy értékeket vesz fel, amelyek az ezidőszerint rendelkezésre álló berendezé­sekkel nem is mérhetők. 100 A rajz 1. ábráján feltüntetett diagram­mon az (a—b) görbe állandó.hangenergi'ájú hangforráshoz mindinkább közelített mik­rofontól leadott váltófeszültséget mutatja millivoltokban, a hangforrás éi mikrofon 105 közötti milliméterekben mért távolság függvényében. A pont vonalkázott (c—d) vonal valamely, ugyanabban a térben levő zavarózörej intenzitását jelzi, mely zörej intenzitása a hatékony mikrofonfelület 110 helyén változatlan marad. Á diagrammból kitűnik, hogy a haté­kony mikrofonfelületnek a hangforrástól való — rendszerint szokásos — távolságá­nak a körzetében, vagyis kb. 40—70 mm 115 körzetben, a hangenergiát a (e—d) zavaró energia teljesen elfedi. Ha a hangforrást erősen, pl. kl). 6 min távol-ágra közelítjük

Next

/
Oldalképek
Tartalom