116368. lajstromszámú szabadalom • Hangfelvevőkészülék távbeszélőberendezésekhez

a mikrofonhoz, úgy a mikrofontól leadott váltófeszültség, a diagrammban feltünte­tett példánál, a zavaró váltófeszültség értékének több, mint tízszeresére növeke-5 dik. Az (a—b) görbének kis távolságok körzetében erősen növekvő meredekségéből kivehető, mily szokatlanul nagyra oini-'Jke­dik a mikrofontól leadott váltófeszültség, ha a hangforrást még' jobban közelítjük a 10 mikrofonhoz. Az előzőkből tehát kitűnik, hogy a talál­mány szerint alkalmazott jó, vagyis egyenesvomüú frekvencia-karakteriszti­kájú mikrofon hatékony felületének köz­lő vetlenül a beszélő szájához való közelítése döntő fontosságú. Minthogy a beszéd­energia és a zavaróenerg.ia közötti viszony a közvetlenül a beszédforrásnál levő haté­kony mikrofonfelület helyén rendkívül 20 kedvező, ennélfogva semmiféle rendsza­bály többé nem szükséges a zavarózörejek­nek a mikrofonfelülettől való távoltartá­sára. Gyakorlati kísérletekből kitűnt, hogy a találmány szerinti hangfelvevőkészülék-25 kel még akkor is biztos és kifogástalan beszélgetés érhető el, amikor a védetlen fül a fájdalom érzethatáráig van megter­helve. További megállapításunk szerint kiilö-30 nősen előnyös, ha a beszéd közben kelet­kező légáram nem merőlegesen éri a szo­rosan a száj előtt fekvő mikrofonfelületet és így nem hamisítja meg- annak rezgé­seit. Ennélfogva a találmány szerint a 35 beszédforrás közvetlen közelében elrende­zett hatékony mikrofonfelületet megköze­lítőleg párhuzamosan irányítjuk a beszéd irányához, vagyis a beszédhangok képzé­sénél keletkező légáram mozgási irányá-40 hoz. Ennél az elrendezésnél a légáram lé­nyegileg a mikrofonfelület mentén halad­hat tova, úgyhogy már nem torzíthatja el számbavehetően a mikrofontól leadott váltófeszültségeket. A mikrofon tartórészét 45 célszerűen úgy alakítjuk, hogy a hatékony mikrofonfelület a íartórésznek a beszélő fejéhez való hozzáfektetésénél a szájszög­letek egyikénél van. A rajzon egyrészt a 2—4. ábrákon és 50 másrészt az 5—6. ábrákon a találmány szerinti hangfelvevőkészüléknek két külön­böző példaképpeni foganatosítási alakja távlati nézetben, oldal- és elölnézetben lát­ható. 55 Amint az különösen a 2. ábráiból kive­hető, az (1) védőtokban rögzített (2) haté­kony mikrofonfelület a (3) tartórésznek a heszéllö fejéhez való hozzáfektetésénél na­gyon közel van a iszájszögletek egyikéhez. A mikrofon tehát, amint azt a 4. ábra is 60 mutatja, nincs a rendszerint használt, elébeiktatott beszélőtölcsérrel vagy hason­lóval felszerelve. Amint az előzőkben em­lítettük, jó, vagyis egyenesvonalú, ill. gya­korlatilag egyenesvonalú (pontosan egye- 65 nesvonáltú frekvenciakarakterisztika caak elméletileg van, gyakorlatilag nincs), azaz a hallási körzetben rezorianciamentes frekvenciakarakterisztikájú mikrofont, amelynél ütközési effektus nem lép fel, pl. 70 „kontaktus-hangvevőt" alkalmazunk. Ez a mikrofon a találmány szerint a tartószer­kezetével úgy van összekötve, hogy a ké­szülék használatánál annak hatékony mikroíonfelülete hangvezetés (pl. beszélő- 75 tölcsér) nélkül a beszélő személy szájához 1 mm-nyire közelíthető. A „kotttak,tus-hang­vevő" — pl. a kontaktus-mikrofon — oly készülék, melynél a beérkező hang a tes­tek közötti érintkezési eltenállást, azaz a go kontaktuöellenállást változtatja meg, el­lentétben a kondenzátor-mikrofonnal, melynél a beérkező hang a kondenzátor kapacitását változtatja meg', vagy az elek­trodinamikus-miikrofonnal, melynél a hang 35 rezgőtekercset hoz mozgásba és e tekercs mágneses mezőben mechanikus rezgéseket végez, miáltal a tekercsben megfelelő áram indukálódik. A feltüntetett kiviteli példáknál az (1, 2) 90 hangfelvevőkészülék (3) tartórésze, a szo­kásos távbeszélőberendezésekhez hason­lóan, egyiittial (4) hallgatót hord. A talál­mány lényegére nézve természetszerűleg közömbös, hogy a mikrofon és a hallgató 95 egy készülékké vannak-e egeysítve, vagy pedig a .tartórész, amely pl. a fej köré fektethető, csak az (1, 2) hangfelvevőké­szüléket hordja-e. Lényeges csupán az, hogy a (2) mikrofonfelület a beszédförrás 100 közvetlen közelébe, azaz a beszélő személy szájához 1 mm-nyire közelíthető legyen. Avégből, hogy a hatékony mikrofon­felületnek a találmány szerint betar­tandó, eme igen csekély távolságát a. 105 beszélő személyek különböző fejnagysá­giához igazítani lehessen, a hangfel vevő­készülék a (2) mikrofon felület síkjában beállíthatóan van a (3) tartórészben meg" erősítve. 110 A 2—4. ábrákon feltüntetett kiviteli alaknál ezt a beállíthaitóságot úgy érjük el, hogy az (1) mikrofontoknak (5) ex­centrikus csapja van, amely a (3) taritö­rész (G) nyúlványában forgatható. Ily- 115 módon a hangfel vevőkészülék a tartórész­hez képest a mikcrofonfelület síkjában könnyen beállítható úgy, hogy a mikro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom