115970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dipolanyagoknak villamos molekularezonanciával történő dielektromos sarkitására

MAGYAR KIKÍIYI SZABADALMI BffiÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 115970. SZÁM. vil/i. (IV/ll/1.) OSZTÁLY. — K. 12734. ALAPSZÁM. Eljárás dipolanyagoknak villamos molekularezonanciával történő dielektromos sarkitására. Kassner Ernst E. W., fizikus London. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hí 26-ika. A találmány dipolanyagok energiatartalmában maradandó és nem maradandó változásokat előidéző oly eljárás, amelynél ezeket az anyagokat gyorsan' váltakozó 5 elektromágneses mezők hatásának teszszük ki. Dipolanyagok alatt nem csak oly anyagokat ériünk, amelyek villamos mező távolr létében tartalmaznak dipolokat, hanem 10 olyanokai is, amelyek akkor vesznek fel dipoisajátságokat, ha azokat villamos mező hatásának tesszük ki. A «dipo;l» szót itt oly értelemben használjuk, amint azt Debye «Polar Molceu!es» cimű ismert mű-15 vében alkalmazza. Ismeretes, hogy a dipolanyagok dielektromos állandója és bizonyos ezzel összefüggő sajátságai megváltoznak, ha az anyagot elektromágneses mező hatásának tesszük ki. A villamos mezők 20 okozta ily változások azonban részben csak átmenetileg lépnek fel és a mezővel együtt ismét eltűnnek. Ily átmeneti változásokra a találmány csak annyiban vonatkozik, amennyiben ezek szükségképen 25 maradandó változásokkal kapcsolatosak. Maradandó változás alatt oly változás értendő, amely hosszabb időn át akkor is fennmarad, ha az anyag már nincs a villamos mező hatásának kitéve. 30 Az anyag energiatartalmának maradandó változása alatt nem oly energiaváltozást értünk, amely kizárólag hőmérsékletváltozásból áll vagy amelyet hőmérsékletváltozás idéz elő. így a diabermia név alatt ismeretes eljárásnál a gyorsan váltakozó elektromágneses mező hatásának kitett anyag, amely dipolanyag is lehet, maradandóan felmelegszik. A találmány célja azonban nem a hőmérséklet emelése, bár esetleg előfordulhat, hogy a találmány sze- 40 rinti eljárásnál, azaz a dipolanyagoknak önfrekvenciájukkal való kezelésénél, mellékhatás gyanánt, a közeg hőmérséklete emelkedik. A találmány szerinti eljárás alapja az a 45 lény, hog3r

valamely dipolanyagban a következőkben önfrekvenciának neA'ezctt egy vagy több meghatározott frekvencia léphet fel. A legfontosabb ily önfrekvenciák, melyeket később részletesen ismertetünk, 50 a következők: 1. A dipolok irányításához szükséges relaxációs időtől függő önfrekvencia. 2. A kvázi-elasztikusan összekötött töltés-súlypontok eltolódása következtében 55 fellépő önrezgés. 3. A molekula-, illetőleg atomszerkezetre jellemző termkülönbözatek (az optikából átvett értelemben). A «term» fogalmát illetőleg példaképen hivatkozunk Sommer- 60 féld: «Átombau und Spektrallinien» c. művére. Azt találtuk, hogy a dipolanyagok energiatartalmában elegendő erősségű elektromágneses mezők alkalmazásával változá- 65 sokat idézhetünk elő, ha az alkalmazott hullámhosszak az említett önfrekvenciák egyikével egyenlők. A találmánnyal összefüggő önfrekvenciák a spektrum kvázioptikai részében, 70 vagyis azon a hullám területen fekszenek, amelynek frekvenciája (a szokásos érte-