115970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dipolanyagoknak villamos molekularezonanciával történő dielektromos sarkitására
leniben) néhány millimétertől néhány méterig terjedő hullámhosszaknak felel meg. Ily frekvenciákkal rezgő, elegendő erősségű nagyfrekvenciájú mezők azonban csak i> különleges módszerekkel gerjeszthet ők és nem hozhatók létre kvázi-slácionér körökben rezgő kondenzátorok és önindukciók rezgésbe hozatalával; elvhez ugy an is oly kisméretű, kondenzátorokra lenne szükség 10 és ennek megfelelően az a lérfogat, amelyben erőteljes mező alakulhat ki. oly kicsi lenne, hogy az anyagól nem lehelne hatásosan befolyásolni. Kél módszert találtunk a szükséges erősségű és elég nagy térfogatú 15 mezők létrehozására. Az egyik módszernél az anyagól oly vezetők között helyezzük el. amelyek eloszlott kapacitásuk és indukciójuk következtében önrezgésbe hozhatók úgy. hogy .20 a közöltük lévő térben álló hullámok keletkeznek. Ily vezetők gyanánt célszerííeu koncentrikus cső párokat vagy pedig a 114332. számú magyar szabadalomban K. 12735 alapsz.) közelebbről ismertetett oly 25 leinezrezonálort alkalmazhatunk. amely egymással szembenfekvő rezgésbe hozott lemezekből áll. Az e módszer szerint .gerjesztett mezői az alábbiakban .álló mező -nek nevezzük. 30 A másik módszernél a kívánt hullámhosszú sugarakai reflektorok segítségével abban a. térben központosítjuk, ahol az anyag helyei foglal. Az ily módon előállított mezőt az alábbiakban sugárzási 35 mező -nek nevezzük. A ^központosított mező- kifejezés oly mezőt jelent, amelyei a fent leírt egyik vagy másik módszerrel vagy pedig valamely más. azonos frekvenciájú és erősségű 40 mezők előállítására alkalmas módszerrel, hoztunk létre. A lalálmány szerinti eljárásnál a dipolanyagok energiatartalmúi úgy változtatjuk, liogy az. anyagot oly kvázioptikai frekven-45 ciával rezgő, központosított elektromágneses mezőnek tesszük ki, amelynek frekvenciája azonos az anyag önfrekvenciáinak egyikével. Emellett világos, hogy a mező rezgésének nem kell felLétlenül szinuszala-50 kának lennie, amikor is annak csak egyetlen frekvenciija van, hanem tetszőleges más hullámalakú is lehet, ha legalább egy olyan főkomponense van. amelynek frekvenciája egyenlő az említett jellegzetes ön-55 rezgések egyikének frekvenciájával. A találmányt és annak kivileli módjait á következőkben részletesen ismertetjük: A: ön frekvenciák vagy periódusok. A lalálmány lényegének é,s terjedelmeaek jobb megértése céljából először az őr.- 60 frekvenciákat és ezek jelentőségéi tárgyaljuk. A fentiekben 1., 2. és 3. alatt cn. 1 íLeLL önfreikvenciákat ebben a sorrendben ismertetjük. 1. A váltakozó villamos mező hatás*.-- 65 jak ki lett dipolok irányítását Dcbye «Rr '.ar molecu'ies. című művének 5. és 6, ejczcleiben részletesen ismerteti. Az alábbiakban az ő fejtegetéseit röviden össze 'oglalj-uk. 70 \ dipolok valamely elektrosztatikus néző erővonalai irányában való irányt fásának az anyag rendezetlen hőmozgása áll útjában. Ha a mező nem változik, akkor a végűi 75 elért irányítás és ezzel az anyag diel-eklromos állandójának értéke is kizárólag 3 hőmérsékletlől, a. dipolok mineműségétőJ és a mező erősségélől függ. Ha azonban a mer"* gyorsan váltakozik, akkor a di- 80 polok ezl a vállakózást nem követik pontosan, minthogy mosásukat az anyag belső surlódása a kadályoz.,a. A dieleklromos állandó Irhái a T relaxációs időtől függ; ez alatt nagyjában az 85 az idő értendő, amelyre a dipoloknak szükségük van ahhoz, hogy a mező megszűnése után teljesen irányítóit helyzetükből a teljesen szabálytalan, a hőmozgásnak megfelelő eloszlásukba visszarezegjenek. 90 A relaxációs állandói a. következő képlet határozza meg: 4 -. a; i r; k.T ahol (a) a molekula sugarát, r. a folyadék súrlódási állandóját, (T) az abszolút 95 hőmérsékletet és (k) a Boltzmann-féle állandót jelenti. A relaxációs időnek a .T, hőmérséklettől való függésére már ill rámutatunk, minthogy ez többek közt lehetővé teszi íoü az anomális diszperzió helyének máshul-Iámhesszterüle lekre való álhélvezését.. A dieleklromos állandónak a gerjesztő külső villamos mező bizonyos frekvenciáinál mutatkozó anomális viselkedésével szo- 105 rosan összefügg a nem vezető dipolfolyadékoknál is fellépi) energiaelnyelés,! Ennek magyarázata az az átirányítási munka, amelyet a dipoloknak végezniük kell, hogy egyrészt leküzdjék azt a surló- 110 dási nyomatékot, amelyet rájuk az a közeg gyakorol, amelyben a külső váltakozó
