115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével

felett van (29. ábra). Közvetlenül a II. pont érintése előtt és után a minimum­törések nem fedik egymást (28. ábra) és az időkiválasztó fényrekeszek fokszélessége 5 által meghatározott ,1. és III. pontokban a képmezőbe be-, ill. abból kivándorol­nak. Ennek az elvnek a felhasználásával azt kívánjuk elérni, hogy a légi járműnek két azonos frekvenciájú vagy hasonló frek-10 venciáju adó összekötő vonalára merőleges irányú közeledésekor a repülési pálya egy meghatározott helyén két minimumtörés­nék a skála középpontja felett való össze­esésével figyelmeztető jel adassék, mimel-15 lett a figyelmeztető pontot két vagy több, a keretsíkra merőlegessel szemben eltolt időkiválasztó fényre késznek ill. primér ki­térítőelemnek a szöghelyzete határozza meg. 2(: Ha három, azonos hullámu adót egyenlő­oldalú háromszög sarokpontjain rendezünk el, akkor a harmadik azonos hullámu adó irányítósugarát felhasználhatjuk a két má­sik adó összekötővonalával képezett liala-25 dási irányszög betartásának az ellenőrzé­sére. Eltekintve ennek az elvnek a 31. és 32. ábrák kapcsán még elmondandó speciális alkalmazásától, minden ilyen há­romszögelrendezésnél fennáll az a vonat-30 kozás. hogy a 10. és 11. ábrák szerinti nor­mális időkiválasztó fényrekesz alkalmazása esetén kél irányítósugárgörbe minimum­törésének a harmadik irányítósugár mi­nimumához képest szimmetrikus helyzeté-35 bői mindig arra következtethetünk, hogy a légi jármű az adóháromszög szögfele­zőjének irányában mozog. Ha két görbe­minimum összeesik, akkor ez a háromszög egyik oldalának irányában való repülést 40 jelzi. Ha a légi jármű pályája két azonos hul­lám u (Sl) és (S2) adó (30. ábra) össze­kötővonatába esik, akkor két, egymáshoz képest ISO'-al eltolt időkiválasztófénvre-45 kesz alkalmazása esetén, melyek a keret síkjára merőlegesek, a 11. ábrához hason­lóan, az (Sl) és (S2) iráiiyítósugarakkal létesített minimumok a világílóernyőn ad­dig vannak fedésben, ameddig a légi jármű 50 a két adó egyenes összekötővonalán mozog. Minden kitérés ebből az irányból azt ered­ményezi, hogy az (Sl) és (S2) adóktól érkező iránjutósugarak nem esnek ugyan­abba az irányba és ezérL a két minimumr 55 törés a világítóképen egymástól távolodik, mimellett az elvándorlás az irányelhagyás mértéke. Az ezáltal az egyenes összekötő­vonalmenti haladási irány betartásaihoz szükségessé váló kormányhelyesbités irány­értelmét úgy ismerhetjük fel, hogy az (Sl) 60 és (S2) keltette minim umgörbéknek nin­csen azonos magassága és alakja úgy, hogy az egyik adóhoz tartozó minimumtörés el­vándorlási értelme adja meg a kormány szükséges jobbra vagy balra való helyesbi- 65 tésének irányértelmét. A fenti elvek és azok kombinációjának felhasználásával a repülés közbeni, a tá­volság jelzésével kombinált távvezérlő és kikötő eljárás fejleszthető ki. Az alábbiak- 70 ban leírt eljárás csupán ezen találmány szerinti eljárás egy lehetséges példaképem kiviteli alakja. Egy légi kikötő nagy hatáskörzetű (A) főirányítóadója az (A)-ban levő antennán 75 kívül két kisebb (B) és (C) segédantennát táplál, melyeknek ugyanolyan a kisugár­zása, mint a főaiilennáé. (A, B) és (C) egy egyenlőoldalú háromszög sarokcsoportjai (31. ábra). (A, B) és (C) antennák hatás- 80 távolsága annak a körnek a sugarához igazodik, amelyen belül a távolsági jelzés fent leírt elvét akarjuk használni és csak közeli körletre korlátozódhat. A választott példában az (A, B, C) háromszög oldal- 85 hossza 2 kin. A leszálló légi járműveket a három szögfelező (L) metszéspontjában kívánjuk leszállásra késztetni. Hat főkí­kötőirány adódik a három szögfelező pá­lyáján, amelyek két. a (Q) és (Z) irányok- 9C kai jellemzett főcsoportra oszlanak, ame­lyeknek tájoló viszonyait a leszállásnál ír­juk le. (Q) repülési irány. A 22. ábra szerinti (F; skálával az (A) 95 adót két világítógörbe segélyével, melyek 1 és 10 fok részére jeleznek, megirányoz­zuk. Ha nem gondoskodtunk az előbbiek értelmében az egyik időkitérítő elemnek az iránytűrózsával való önműködő moz- i< gatásáról, akkor ettől függetlenül a (B) és (C) hatás körzetén belül nincsen szük­ség az iránytű leolvasására, minthogy a (Q) haladási irány az (A, B) és (C) adók­tól eredő minimum törések oly képéL ered- n ményezi, amely a (B) és (C) adók mini­mumát az (A) adó minimumtöréséhez szimmetrikusan láttatja. Valamennyi, a io­repiilési irányoktól eltérő repülési irány­hoz a három minimumtörés skaláris tá- 1 volságának viszonyát táblázatokból vehet­jük ki, amely viszony betartása e viszony­nak megfelelő repülési irány betartását biztosítja. Az (L) ponttól mintegy 115 km-re, a (B) és (G) adóktól eredő mini- 1 mumtörések oldalirányban az 1° görbéből a látómezőből kivándorolnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom