115093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek centrifugális öntésére

A hivatkozott korábbi bejelentésünkben ismertetett eljárással szemben, melynél a forma falán fekvő bevonatot közvetlenül lerakódása után éri a megömlesztett fém 5 és a csőforma egész hengeres felületére rakatunk le a hordozó-gázsugárral porí­tott bevonóanyagot, mielőtt a megömlesz­tett fém az illető .'íelületrészt érné s így kedvező tulajdonságú öntvényeket ka-10 punk, a találmány lényege az, hogy a be­vonatanyagot, a hordozógáz sugarával, a forma egész hengeres felületére lerakjuk, majd a forma e részének bevonása után, a formát a centrifugái-öntésihez alkalmas 15 sebességgel forgatjuk és a bevonat felüle­, téré, a cső hengeres részének létesítése céljából, megömlesztett fémet rakunk fel. Ámbár a forma hengeres részének a fém kiöntése előtti bevonása a szilárd részecs-20 kéket hordozó gázsugárral sokféleképpen foganatosítható, célszerűen úgy járunk el, hogy a forma hengeres részére oly hor­dozó-gázsugarat röpítünk, amelynek hosz­sza nagyjában a forma hengeres részének 25 hosszával egyező úgy, hogy a száraz, fino­man elosztott bevonatanyag egyidejűleg a forma felületének oly egymás után. követ­kező, szomszédos felületeire rakódik le, amelyeknek mindegyike a forma henge-80 res részének egész 'hosszára terjed ki. A formának ez a bevonási módja különösen akkor célszerű, amikor a megömlesztett fémet a formában elhelyezett és a cső hen­geres részének hosszában elnyúló billenő 85 vályúkból öntjük ki a forgó formába úgy, hogy a bevonat igen rövid idő alatt rak­ható fel a forma hengeres részének egész felületére és a fém a bevonat lerakódása után a lehető legrövidebb idő alatt önt-40 hető ki a formába. Ezek a találmánynak szintén fontos mozzanatai. Kedvező eredmények elérésére, a talál­mány gyakorlati kivitelénél, igen kívána­tos, hogy a hordozó-gázsugárral lerakott 45 bevonat vastagsága ne haladja meg lé­nyegesen azt a vastagságot, amely a gya­korlatban alkalmasnak bizonyult arra, hogy a megömlesztett fém melegének a forma falára való átadását oly mértékben 50 késleltesse, mely az öntvény tulajdonsá­gait kedvezően befolyásolja. így pl. bizo­nyos összetételű öntöttvas-csöveknél, túl­vastag bevonat esetében, a hideg fémfelü­lettel való érintkezési helyén hirtelen, le-55 hűlt mezők keletkeznének. A bevonat vas­tagságának olyannak kell lennie, hogy a hirtelen lehűlés meggátoltassák. Ugyan­csak kedvező eredmények elérésére a meg­ömlesztett lémet lehetőleg közvetlenül a bevonatnak a forma falára való lerakó- 60 dása után kell a forma felületére kiön­teni, mert a bevonat elveszti hőátvitel­késleltető hatását, ha a megömlesztett lémmel való érintkezése előtt pihen. Ha hosszabb időköz telik el a bevonat lerakó- 65 dása és a fémmel való érintkezése között, vastagságát növelni kell. A bevonat pi­hentetésének további hátránya, hogy foly­tonossági hiányok keletkeznek benne. Azt találtuk, (hogyha a megömlesztett 70 fémet a találmány szerint billenő vályú­val öntjük ki a bevonattal ellátott for­mára, akkor kisebb mértékben kell tarta­nunk attól, hogy a bevonat leszakad, vagy hogy részecskéi az öntött fém ütközésének 75 hatására elcsúsznak, mint akkor, amikor az öntött fémet hosszirányban viszonylag mozgó kifolyatón át tápláljuk he és hogy a megömlesztett fémnek a találmány sze­rinti betáplálási módjával vastagabb be- 80 vonatot használhatunk, mint akkor, ami­kor a fémet 'hosszirányban viszonylag el­mozgatható kifolyatón tápláljuk be. A mellékelt rajz példaképpeni meg­oldási. alakot szemléltet. Az 85 1. ábra a találmányunknál alkalmaz­ható csőöntő-forma függélyes hosszmet­szete. A 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala szerinti függélyes metszet. A 90 3. ábra a 2. ábra 3—3 vonala szerinti hosszmetszet. A 4. ábra szerinti keresztmetszet a fino­man porított száraz bevonóanyag-adagot vivő szerkezet változata. Az 95 5. ábra a 4. ábra szerinti bevonóanyag­tartály változata. A 6. ábra a finoman elosztott bevonóanya­got hordozó gázsugár-adagolókészülék vál­tozatának keresztmetszete. 100 (A) a forma burkolata, amely víztar­tályként szolgál, ha a hűtőközeg víz. Az (A) tokon, forgatható (B) fémforma vonul végig, amelynek végei áttörik a tok falát és azon meg vannak támasztva. (C) a mo- 105 tor, amely a (Cl) áttétellel a formát for­gatja. A (Dl) sínen futó (D) kocsi a forma hosszirányában mozog. A (D) kocsin nyug­szik az (E) billenővályu, mely a kocsinak a forma felé mozgatásakor benyúlik a for- 110 mába úgy, hogy a forma hengeres részé­ben elnyúlik és kissé azon túl is terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom