114923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monolitszerkezetek vagy szerkezetrészek készítésére vasbetonból
101.125. számú magyar szabadalmam szerint minden egyes betétpálcát vagy pálcacsoportot ideiglenesen fogókból vagy egyéb szervekből álló lehorgonyzó elemek 5 közé fogunk be, melyeket húzócsavarokkal úgy kezelünk, hogy a pálcák meghoszszabbodnalk. Emellett erőátviteli szerveket is alkalmazunk, még pedig rendszerint a készítendő darabon kívül fekvő 10 helyen. Az első darab betonjának kellő megszilárdulása után a második darabhoz tartozó fegyverzetet helyezzük akkora húzófeszültség alá, amekkora e fegyverzetnek 15 a második darabon áthaladó részén várható. A második darabnak az elsővel össze nem erősített betétjei tekintetében úgy járunk el, mint az első darab betétjeivel; 20 az első és második darab közös betétjeivel eddig közölt igénybevételek nagyságát azonban a lehorgonyzó szervek és húzócsavarok alkalmazási viszonyainak változtatásával módosítani kell. Emiatt álta-25 Iában helyi erőket kell létesíteni a második darab fegyverzete és betonja között, ezenkívül pedig az egész darabra olyan erőnek kell hatnia, mely az e darabon áthaladó különböző betéteknél alkalmazott 30 kiegészítő igénybevételek eredőjével ellenkező értelmű. Evégből alkalmas összekötő eszközöket kell használni, melyek támaszpontokat alkotnak a feszítő szervek, illetve csavarok és az első darab betonja között. 35 Az első darab betonjában ily módon a második darab öntése előtt előidézett helyi erők általában igen nagyok és a betonnak a jelenlegi gyakorlatban csak ritkán és csak igen bosszú idő mtilva elért 40 szilárdságát feltételezik. Az ipari felhasználási lehetőségek igen nagy többségében az egyik darab öntése és a következő darab öntését megelőző feszültségkeltés közötti szükséges nagy idő-45 köz az eljárás szempontjából hátrányos. Ismeretes azonban, hogy a beton megkeményedését meggyorsíthatjuk bizonyos műveletekkel, melyek hatását azok kellő sorrendjével akként fokozhatjuk, hogy az 50 említett időközöket a kívánt célra szükséges mértékben csökkenthetjük. Már régóta ismeretes a rezgések kedvező hatása. Megállapítottam, hogy bizonyos feltételek mellett rezgetós és nyomás együttes alkal-55 mazása tetemesen megjavítja a csupán rezgetéssel elérhető eredményt, még pedig mind a megkeményedés sebessége, mind a beton végleges minősége tekintetében, és hogy az így kezelt betonokat elővigyázat és kockázat nélkül akár 100° fölé is hevít- 60 hetjük. Ekként közönséges portlandcementtel készült normális betonnál két órán belül többszáz kg/cm2 szilárdságot érhetünk el, amely a végleges megszilárdulás után 1000 kg/em2 -t is erősen meg- 65 haladhat. Ily módon a beton kívánt megkeményedését igen gyorsan érhetjük el. A találmány szerinti eljárásnál az egymást követő darabok öntését úgy végezzük, hogy a betont a legáltalánosabb eset- 70 ben rezgethessük, összenyomhassuk és hevíthessük. Kivételes esetekben, amikor a munka gyorsasága nem fontos, a fűtést vagy esetleg az összenyomást is elhagyhatjuk. 75 Az alább ismertetett általános eljárás mindenkor megoldja a kitűzött feladatot; az egyes konkrét esetekben azonban az eljárást majdnem mindig egyszerűsíthetjük, mert az eljárás valamely adott fel- 80 használásának különleges körülményei általában az eredetileg különálló műveletek egyidejű, sőt egymással kapcsolatos megvalósítását teszik lehetővé. Bizonyos betétpálcák feszültség alá helyezését, illet- 85 ve feszültségének növelését, valamint a beton összenyomását majdnem mindig — legalább is részben — úgy kombinálhatjuk, hogy az egyik a másikból következik. Evégből az öntőforma egyes falait 90 a betonra kifejtett nyomás ellen úgy rögzítjük, hogy a fegyverzetet e falakhoz kapcsoljuk. Ez igen könnyen valósítható meg, ha a fegyverzet e falakon merőlegesen halad át és azokon (héjalás esetén pe- 95 dig két egymást követő darab közti közfelületen) túlnyúlik. Ekkor a fegyverzet szilárdságát a beton hidraulikus nyomásának ellensúlyozására hasznosíthatjuk, ahol is az ismert eszközökkel létesített nyo- 100 más a betétpálcákat könnyen felbecsülhető és szabályozható mértékben feszíti. Más változatnál a fegyverzetet a forma falára ható, egyébként azonban szabadon fekvő különleges húzóesavarokkal feszít- 105 jük meg, melyek ekként a betont összenyomják. Mindkét esetben a figyelembe vett darabban a feszültségek keltéséihez szükséges erők visszafelé továbbítódnak az előző darabhoz, melyben az így húzó- lio feszültség alá helyezett fegyverzetet eleinte az összenyomott friss betonban működő hidraulikus erők rögzítik, melyek átadódását erélyes rezgetéssel segíthetjük elő; a végleges rögzítést azután ugyanaz tl5 a beton a megkeményedése után végzi. Mindkét esetben az első darabbal a
