114923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monolitszerkezetek vagy szerkezetrészek készítésére vasbetonból
fegyverzete útján közölt erők átvitelének a liúzócsavaroknál nem kell különleges összekötő eszközök segítségével történnie, úgyhogy ezeket teljesen vagy részben 5 megtakaríthatjuk. További egyszerűsítést érünk el akkor, ha az első darabba előzetes megfeszítés nélkül ágyazhatunk egy betétpálcát. Ilyenkor e pálcát neon kell ideiglenesen 10 lehorgonyozni. Rendszerint minden betétpálca végén gyengén vagy egyáltalán igénybe nem vett rész van, melyet nem szükséges feszíteni és amely a lehorgonyzást végezheti, 15 ami gyakran szintén egyszerűsítést jelent. Némely esetben e körülményt a betét mindkét végén hasznosíthatjuk és így mindenféle mechanikai j. befogó rendszer használatát elkerülhetjük. 20 A fegyverzet feszültségi állapotának módosítására két szomszédos darab elkészítése között a betéteknek esetleg csak egy részénél van szükség. Máskor pedig égy lés ugyanaz a feszültség ítöbb egy-25 mást követő darab számára közös lehet. Ilyenkor több fes zül tség s zabályozás t megtakaríthatunk. Az alább ismerteitett foganatosítási példák a találmány alapelveinek és álta-80 lános jellegének megértéséhez elegendők. Világos azonban, hogy e páldákhoz hasonlóan számtalan megoldás lehetséges, és hogy az új eljárás erőhajtásoknak kitett mindenféle betonszerkezetre kiter-35 jedhet, bármilyen is ezek jelentősége, illetve rendeltetése. Az 1—4. ábrák kapcsán nagy fesztávolságú csarnokmenyezet készítését ismertetem függélyes szárú, kéttalpú 40 tartókból. Az 1. ábra egy ilyen tartó öntőberendezé • sének harántmetszete, a 2. ábra részleges hosszmetszete. A 3. ábra vízszintes metszet w 1. ábra 45 III—III vonala szerint. A 4. ábra egy teljes öntőberendezés vázlatos nézete. A 4a. ábra vízszintes részmetszet a 4. ábra IVa—IVa vonala szerint, a fegygO verzet megerősítésének feltüntetésével az öntőforma fenekén. A tartó fegyverzete az alsó övben elrendezett víszintes (c, c1 , c2 , c'....) pálcákból (1. ábra), az egyenletesen el-55 osztott vízszintes (u) pálcákból (2. ábra) és a függélyes (j, j1 ) pálcákból1 áll. Mindezek a pálcák pl. előzetes nyújtással elért 100 kg/mm2 szakítószilárdságú és 80 kg/mm2 rugalmassági határú acélból készülhetnek. Ezenkívül bármilyen acél- 60 bál készült, az előbbiekre harántirányú betétpálcákat is alkalmazunk amazok megkapaszkodásának elősegítésére, ami a beton összetartása végett szükséges. A kemény acélpálcákait úgy feszítjük meg, 65 hogy a tartóra ható minden erőt, így a hajlításból, nyírásból és a beton mindenféle alakváltozásából (összehúzódás, rugalmas és képlékeny deformáció), eredő erőket figyelembe véve, a beton minden 70 pontján állandó nyomás legyen. Világos, hogy ekként a tartó mindennemű megrepedósét elkerüljük. Ennélfogva a nyomóigénybevételekkel egyenlő nyíróigénybevételeket engedhetünk meg, 75 melyek tehát jóval nagyobbak a szokásos megengedett maximumoknál. Másrészt maguk a legnagyobb nyomóigénybevételek lényegesen kisebbek, mint a közönséges vasbetonban. Ezeket az igénybevétel 80 leket az A1 —B1 vonallal ábrázolhatjuk (la. ábra); a közönséges vasbetonra az A2 —B2 vonal érvényes. O1 —B2 a beton alakváltozása, O—A2 pedig az acélé. A tartó előállításánál az általános el- 35 járás iszerint először az egymás után öntendő betondarabokat állapítjuk meg. A szóbanforgó esetben azokat a következő négy csoportra oszthatjuk: 1. olyan darabokra, melyek a (c) betét- 90 pálcáiknak végeivel szomszédos, azonos hosszúságú részeit, valamint a (j) pálcáknak e részek közé nyúló szakaszát burkolják [1. pl. a (11) darabot a 2. ábrán]; 2. olyan darabokra, melyek a (j) pál- 95 cáknak csak felső végeivel szomszédos részét burkolják, ilyen [pl. az (59) darab, 2. ábra]; 3. olyan darabokra, melyek a (j) pálcáknak csak alsó végével szomszédos ré- 100 szét burkolják; 4. azonos távolságú Pn—1, Pn stb. függélyes síkokkal határolt darabokra (3. ábra), melyek a tartó összes többi részét alkotják. 105 Az első csoport betondarabjainak szélessége fokozatosan csökken, úgyhogy e darabok a hozzájuk nem tartozó (c) pálcáknak szabad utat engednek [1. a(ll, 11a, 11) darabokat a 4a ábrán]. no E darabok előállításánál pontosan az általános eljárás szerint dolgozhatunk, de ezt lényegesen egyszerűsíthetjük is annak figyelembevételével, hogy az első három csoport betondarabon áthaladó pálcák 115 egyikét sem kell megfeszíteni és hogy e daraboknak nincs közös felületük. Semmi
