114889. lajstromszámú szabadalom • Centrifugális csőöntési eljárás és berendezés

bevonóanyag részecskéi el vannak osztva és melyet egymás után a forma ama részei felé irányítunk, amelyeket közvetlenül utána a megölesztett fém ér. A hor-5 dozógáz-sugár energiáját úgy választjuk meg, hogy a bevonatanyag részecskéi bizonyos sebességgel jussanak' a forma felületével érintkezésbe, de maga a gázsugár ne ütközzék tetemes sebességgel a forma 10 felületéhez. A poralakú bevonóanyagot egyenletes sebességgel vezetjük a gázsugárba, hogy nagyjában egyforma vastagságit bevonóréteget kapjunk. Azt találtuk, hogy az, ily módon előállított bevonat jól 15 ellentáll azoknak az erőhatásoknak, melyek a bevonat folytonosságának megbontására törekszenek, még igen vékony rétegben is egyenletesen rakható fel a formára és igen hatásosan gátolja meg az 20 öntvény felületén hirtelenül lehűtött mezők képződését. Ezt a hatást annak tulajdonítjuk, hogy a hordozógáz útján a forma falaihoz röpített bevonóanyag részecskéit adszorbeált gázhártya veszi körül, mely 25 hártyák a bevonat lerakása után még bizonyos ideig (6 másodperc) a bevonat hatásos részei, melyek meggátolják a gyors lehűlést és ezáltal az öntvény kedvező struktúráját eredményezik. 80 Lényeges a találmány szempontjából ama időköz, amely a bevonatnak a formára való felrakása és a kifolyató csőből kiömlő, megömlesztett fémmel való érin.t: kezése között eltelik. Azt találtuk, hogy 35 ez az idő, amely alatt a bevonat nem érintkez'lk a megömlesztett fémmel, legfeljebb hat másodperc és előnyösen a lehető legrövidebb legyen. A hordozógáz sugarát előnyösen úgy irányítjuk, hogy 40 a bevonóanyag részecskéit a formának ama részére rakja le, mely a bevonat lerakodása pillanatában közvetlenül azon formarész fölött fekszik, melyet a megömlesztett fém éppen ér, úgyhogy a bevo-45 nat úgyszólván egy pillanat lefolyása után érintkezik a megömlesztett fémmel. Emellett a hordozógáz sugara úgy irányítandó, hogy a bevonóanyagnak benne lebegő részecskéi a csupasz forma felületére 50 lerakódjanak anélkül, hogy akár a kifolyató csőréből kiömlő, akár a már formában lerakódott megömlesztett fémmel érintkezésbe jussanak. Azt találtuk, hogy annál jobb, minél közelebb esik a bevonat 55 lerakási helye a kifolyató csőből kiömlő megömlesztett fémnek a formára való kiöntési helyéhez. Azt is találtuk, hogy minél hosszabb ideig marad a bevonat a forma felületén, anélkül, hogy a megömlesztett fémmel érintkezésbe jutna, annál 60 inkább ki vannak téve a bevonóanyag részecskéi az elcsúszásnak vagy helyváltozásnak, amikor is a forma falán csupasz mezők keletkeznek, melyek az öntvénytulajdonságait károsan befolyásolják. Kí- 65 sérletek igazolták, hogy minél hosszabb időköz telik el a bevonat lerakása és a megömlesztett fémmel való érintkezése között, annál kevésbé hatásos a bevonat, még akkor is, ha folytonossága nem sza- 70 kad meg. Ennek a jelenségnek okát abban látjuk, hogy a bevonóanyag részecskéihez tapadó adszorbeált gázhártyák a részecskéknek a forma felületére való lerakódása után, csak rövid ideig maradnak fenn. 75 Fontos kérdés, mily vastag bevonóréteg biztosítja a legkedvezőbb eredményt. Ezt a vastagságot a hordozógáziban foglalt bevonóanyag-mennyiség szabja meg, melyet a gázáram a cső öntése alatt szállít. Mi- 80 vitán az öntési művelet közben légáram vonul át az öntőformán, amely feltétlenül magával viszi a gázáram útján a formára lerakott poralakú bevonatanyag egy részét, lehetetlen pontosan megállapítani 85 bizonyos betáblálási sebességnél kiadódó bevonat vastagságát. Valamennyi bevonóanyaggal, mellyel dolgoztunk vagy kísérleteztünk, azt találtuk, hogy a létesített bevonatra nagyon káros, ha az öntési el- 90 járás alatt, a formába több poralakú bevonóanyagot vezetünk annál a mennyiségnél, mely minden veszteség nélkül a 0.025 mm-t (1/1000 hüvelyket) meghaladó vastagságú bevonatot létesít. Ennek meg- 95 felelően a formába mindig kevesebb porított bevonóanyagot kell bevezetni, mint amennyi a hirtelen lehűtött mezők nélküli öntvényt szolgáltató 0.025 mm vastagságú bevonatréteget eredményezi. Ez a meny- lOf nyiség a bevonatanyag mineműsége szerint változik, de empirikusan könnyen megállapítható; az egyszer megállapított mennyiséggel mindig feltétlenül jó eredményeket fogunk kapni. Ha cm-enként 12 10! szemet tartalmazó szitán áteső porított ferrosziliciummal dolgozunk, akkor a legjobb eredményt kapjuk, ha a gázsugárba annyi ferrosziliciumot táplálunk be, mely a formában veszteségmentesen lerakódva, 11 kb. 0.0075 mm vastagságú réteget eredményezne.