114502. lajstromszámú szabadalom • Töltőaknás tagos öntöttvas kazán

vízzel hűtött függélyes csövekből álló fal között szintén aránylag vékony függélyes rétegben, fokozatosan sülyedt; azonban a tüzelőanyag elégetésénél fejlődő gázok a 5 csősor egyes csövei között meghagyott réseken át jutottak a lángtérbe, tehát e tüzelésnél, a találmánnyal ellentétben, nem lehetett szó a gázoknak izzó szénrétegen való átvezetéséről. Az eddigi vándorrosité-10 lyos kazánoknál szintén meg volt ugyan a vékony rétegben, való eltüzeilés, azonban, a találmánnyal ellentétben, nem gondoltak az alacsony hőmérsékletű kigázosításra és a keletkező gázoknak izzószén-15 rétegen való átvezetésére. A fentieket rövidéin összefoglalva, a találmányt elsősorban az jellemzi, hogy a töltőakna keresztmetszete legalább is (a gázokat átbocsátó izzószénréteg fölötti) lég-. 20 bevezetés helyén akként van megválasztva, hogy a szénnek a töltőaknában való sülyedési sebessége a fel égés sebességével egyenlő vagy ennek legalább fele. A találmány további előnye, hogy az ösz-25 szesülő, kokszosodó szénfajták eltüzelését is lehetővé teszi, ugyancsak tökéletes elégetéssel. A kokszgyártáshói ismeretes, hogy a kokszképződés, vagyis a porszén összesülése a szénben lévő bitumenből 30 600—700 C° közt keletkező kötőanyagok hatása alatt indul meg. A kokszosodás vagy összesülés azonban elmarad, ha a szenet hosszabb ideig,, 600 C° alaLt hevítjük, amikor is a bitumen gázalakban elillan 35 vagy pedig, főleg az oxigén hatása alatt, vegyileg átalakul, úgyhogy amikor a szén a 600° hőmérsékletet eléri, már nincs benne elegendő bitumen ahhoz, hogy abból, 600° körül, az összesüléshez szükséges 40 kötőanyag keletkezhessék. Ezt a koksz-1 gyártásnál hátrányosan ismert jelenséget a találmány az összesülő szenek elégetés sének lehetővé tételére hasznosítja azzal, hogy mint fentebb leírtuk, a tüzelőanyagot 45 levegő hozzákeverésével, alacsony hőfokon gázosítjuk ki. Más szóval a szénből a bitumenes gőzöket 600° alatt eltávolítjuk és a tulajdonképpeni rostélyra már össze nem sülő szenet juttatunk. 50 A rajzon a találmány néhány megoldási példája látható. Az 1. ábra a találmány szerint szerkeszteti! kétaknás szobafűtő kályhának vázlatos függélyes hosszmetszele. A 55 2. ábra a találmánynak vándorrosté-1 lyos, a 3. ábra pedig lépcsőrostélyos tüzelőbe-' rendezésnél (pl, központ fűtési kazánnal) való alkalmazását szemlélteti. A 4. ábra a 3. ábra szerinti berendezésnél 60 a találmány szerint szerkesztett lépcsőrosté ly egyik lépcsőelemének vázlatos, részj leges felülnézete. Az 5. és 6. ábra a találmánynak központi melegvízfűtőberendezésekhez való, tagozott 65 öntöttvaskazánokra való alkalmazását, még pedig két-két szimmetrikus (jobb- és baloldali) fél-elemből álló tagok sorozatából összeállított kazánnál (5. ábra), illetve egyoldali kazánnál (6. ábra) való alkalmazá- 70 sát szemlélteti. A 7. ábra az 5. és 6. ábrához tartozó részletrajz. Az 1. ábrán (1) a töltőakna, (2) a lángakna, (3) a ferde oldalrostély, (4) pedig 75 az alsó síkrostély. A levegőt, magában véve ismert szabályozható módon, (5)-nél vezetjük a töltőakna alsó (6) részébe, mely, mint az ábrán látható, a tölLőakna felső részéhez képest tetemesen szűkített kereszt- 81) metszetű. Kívánt esetben lehet azonban az egész (1) aknát oly szűkre szabni, mint ('G)-nál. (7) az izzószénréteg helye, amely felé az adagolt szén a töltőakna (6) részében, az eddigieknél fokozottabb sebesség- 85 gel halad ép amelyen a (6) aknarészben az eddigieknél alacsonyai)]) hőmérsékleten fejlesztett gázok áthatolnak, hogy azután a (2) lángaknában tökéletesen elégjenek. Mint az 1. ábrából látható,, a fettünte- 90 tett példa a kétaknás kályhák ama fajtájára vonatkozik, amelynél a két akna teste (az egymást körülvevő,, vagy egy belső térben csupán válaszfallal elkülönített aknáktól, eltérően) két egymásmelletti, egy- 95 mástól bizonyos távolságban lévő oszlop módjára van elhelyezve. Az eddigi ily kályháknál, különösen a két aknatest csatlakozásánál, ú. n. hamis levegő juthatott a lángtérbe. Ezzel szemben a találmány 100 szerint a két aknát egybeöntött U-alakú' test alkotja, ami hamis levegőnek a (2) térbe való jutását, még rosszul záró ajtók esetére is, kiküszöböli. A 2. ábra szerinti berendezésnél (1) a 105 töltőbunker,, (2) a tűztér, (4a) pedig a lánc- vagy vándorrostély. A találmány szerint a vándorrostély és az (1) töltőbunker1 közé az utóbbihoz képest szűkített keresztmetszetű külön (6) aknát iktatjuk, melybe no (5)-nél vezetjük a levegőt, még pedig a (6)' aknát, az egyik oldalon, célszerűen (5a) lépcsős rostélyrészekkel határoljuk és a levegő az utóbbiak között áramlik be, amikor is az adagolt friss szén a (4a) rosté- 115 lyon égő széntől (alaptűztől) meggyullad és bizonyos magasságig felég. Mint a bevezetésben jeleztük, a gázdús szénfajtá-