114398. lajstromszámú szabadalom • Közvetett fűtésű, sötétben emittáló katóda

eljárás szerint légmentesen fémcsövecskóbe, előnyösen nikkel csövecskébe zárjuk és azután a csövecskének vékony szalaggá való kihengerelésével gondoskodunk arról, 5 hogy a védőköpeny a szalag széles oldalain igen vékony legyen. A megmaradt nikkelborításnak kívülről való ismételt oxidációjával és redukálásával a borítás teljesen pórusossá és az alkálifém részére a műkötO dési hőmérsékletnél elegendő mértékben átbocsájtó'Vá tehető. Ezután a katódát pb a következőképen építjük fel. A nikkel szalagot alkálifémből való magjával együtt laposan és szorosan kerámiai anyagból 15 való szigetelő csövecskére tekercseljük, melynek üregében a1

katóda fűtőteste van. Az egészet ezután még kisszemű fémdrótszövedék borítással fogjuk össze, mely utóbbi az elektronforrás áramhozzáveze-20 lése is. Előnyösebb azonban, ha az alkalifémet vegyileg kötött alakban, p. o. mint oxidot vagy sót redukáló fémmel való benső érintkezésben vagy kevertségben helyezzük .25 el a katóda tartalékterében és azt csupán a működési hőmérsékleten kellő és szabályozott sebességgel lefolyó vegyi folyamattal szabadítjuk fel anélkül, hogy ennek folyamán gázállapotú anyagok keletkezné-30 n-ek, melyek a magas vacuumot vagy a kisütőtér géz töltéséit elrontanák. Erre a célra alkalmas keverékek pl. céziumoxid, illetőleg céziumklloiid és magnézium, illetőleg alumínium, továbbá céziumkromát és 35 cirkónium. 600° absolut hőmérsékleten még csekély reakciósebességeit kontaktenyagokkal, mint pl. finoman elosztott platinával katalitos úton megnövelhetjük. Az 1 .és 2. ábrák a találmány kiviteli 40 alakjait mutatják példaképen erős nagyításban. A katóda felépítését a, rajzok részben nézetben, részben hosszmetszetben mutatják. Mindkét ábrában (1) kerámiai anyagból való szigetelőcsöveoske, melynek 45 kialakítása ismeretes közvetet fűtésű kalóriáknál és amelyben csavarspirális, bifilárisan tekerqselt spirális, hurokszerűen vagy hasonlóan kialakított (2) fűtődrót van. Az 1. ábrában az (1) csövecskét rend-50 kívül fí'nomszemű (3) drótfonadék veszi körül, míg a (3) és (l)-gyel jelölt elemek között köriilsajtolásisial vagy fecskendezés®el felvitt, a redukáló keveréket magába záró (4) réteg van, melyből a katóda míí-55 ködési hőmérsékletén a fenti feltételek mellett fémes cézium, rubidium, kálium stb. keletkezik. A 2. ábra szerinti kivitelnél az 1. ábra szerinti (4) reakciós masszát egymásra rétegezett és isajtolt '(3) fémgyűrűk osz- 60 lopa helyettesíti, melyek között meleglben alkalifémet leadó anyag vékony rétegei vannak. E célból pl. m'agnézium, ailluminium, elektron-ötvözet vagy hasonlók vékony fóliáit bevonjuk a reakciókeverékkel, 65 mely a kérdéses vegyületen kívül finoman elosztott redukáló fémet is tartalmazhat. Az így előkészített fóliából a 2. ábrán feltüntetett gyűrűket pl. csákozással kivágjuk és azokat szervetlen kötőanyaggal, oszlop- 70 alakban egymásra nyomjuk és az így nyert üreges oszlopot vagy hengert szigetelő csövecskére mint magra felfűzzük. A katóda üzemében szabaddá vált alkálifém a fémrétegek közül lassan a katódafelületre dif- 75 fundál. E vándorlás sebességét szabályozhatjuk azzal a nyomással, amellyel a, fóliákat összepréseltük, továbbá a közbenső rétegek mineműségével. A katódatest valamennyi eleméi alájuk toilt fémesövecskével 80 egymással vezetői összeköttetésbe hozhatjuk, hogy az áramhozzávezetés ellenállását valamennyi emittálóhelyhez gyakorlatilag eílhanyagolhatóvá tegyük. A találmány szerint előállított katóda 85 formálásához célszerű azt a kisütőedény kiszivattyúzása után időlegesen túlhevítve, tehát a fűtőtest áramtúlterhelése mellett üzemben tartani. Ezzel a szabad alkalifém szükséges kezdeti tömegének 90 fejlődését meggyorsítjuk. Továbbá alkalifémet adó getter anyagot is elhelyezhetünk a kisütocsőben. A leírt eljárás alkalmazása különösen előnyösnek bizonyult az ú. n. ,.;nagyvol- 95 tos" katódáknál, amely kifejezés alatt oly közvetett fűtésű katódát értünk, melynek fűtőtestét a teljes szokásos hálózati feszültséggel (110—220) Volt) tartjuk üzemben. Ily nagyvoltos katódáknál azonos 100 viszonyok között a fűtőteljesítmény nagyobb, mint az oly katódáknál, melyeket letranszformált vagy a csövek soros kapcsolásával megosztott feszültséggel fűtünk. Ennek oka abban van, hogy a fűtő- 105 test részére nem használhatunk tetszés szerinti vékony és megfelelő Ohm-számmal bíró drótokat. Ha azonban másrészt tekintetbe vesszük a hálózati feszültségnek a transzformálásnál vagy a felosztás 110 sánál előálló veszteségeit, úgy a nagyvoltos katóda fűtéséhez szükséges wattfogyasztás többlete a költségek tekintetében nem jön lényegesen számításba. Azonban a cső teljes emissziója; és mer e- 115 deksége szempontjából a wattfogyasztás-