114322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyen oxidálódó olvadékok, külünösen fémek és ötvözetek kezelésére

használt kemence légkörének minőségétől és a járulékos elemek minőségétől és mennyiségétől. Ha a kemencehőmérsék magas és bőséges levegő áramolhat az 5 olvadt léin fölött, tetemes menyiségű égési termék fog keletkezni. Természetesen befolyásolja a mennyiséget a különböző elemek minősége is, amennyiben némelyik a többinél könyebben oxidálódik. Az öntödékben 10 általában szokásos viszonyok esetén rendszerint tetemes mennyiségű vakarék képződik. A rendes légköri viszonyoknál végbemenő ömlesztéskor az oxidálódható járu-15 lékos elemek vagy a létesített ötvözet és a levegő között végbemenő reakciót a jelen bejelentés keretében égésnek vagy oxidálódásnak nevezzük ugyan, noha ez a reakció nem korlátozódik szigorúan véve csak 20 oxidok képezésére. Az oxigénen kívül a légkörnek más alkatrészei is reagálhatnak a járulékos elemek egyikével vagy az ötvözettel s eközben az oxidoktól eltérő vegyületeket képezhetnek. Az égés vagy oxi-25 dálódás a bejelentés keretében tehát általában az ötvözetalkatrészek és a légköri alkatrészek reakcióját jelenti, nem pedig csak az oxigén és valamely fém közötti reakciót. 30 A könnyen oxidálódó fémek égésének meggátolására vagy mérséklésére különböző módszereket változó eredményekkel próbáltak ki. Megkísérelték a műveleteknek vákuumban való! végzését, ami azon-35 ban különleges berendezést igényel, melynek mind fentartása, mind üzeme költséges. Ajánlották már a fürdőnek a levegőtől való elzárására olvadt sóréteg alkalmazását, de ez is körülményes, mert a só-40 olvadék összetételének állandóntartása, a felhasználandó só tökéletes kiszárítása, az öntés előtt a sóolvadéknak a fémfürdőről való eltávolítása nehézségeket okoz, mimellett anyagveszteségek is lépnek fel. Í5 A találmány egyik célja a könnyen oxidálódó elemeknek az olvadt alapfémhez való bekeverésekor fellépő elégésének egyszerű módon, de hatékonyan való csökkentése, valamint a létesített ötvözet égésének 50 mérséklése. További célja az, hogy az égés mérséklését különös berendezés vagy bonyolult műveletek nélkül foganatosíthassuk és hogy az elégést anélkül mérsékeljük, hogy a fémfiirdö felületén, vagy abba 55 bekeverten ártalmas maradékokat hagyjunk vissza. Célja továbbá az elégést mérséklő olyan segédeszköz alkalmazása, mely vízgőztől mentes és állandóan száraz marad S a munkásokat sem veszélyezteti. A találmány azon a felismerésen alapul, 60 hogy ha a „szárazjég" néven közismert sajtolt szilárd szénsavat rendes légköri viszonyok mellett az olvadt féímfürdő thermikus szomszédságába helyezünk, bőséges száraz védő szénsav-légkör keletkezik, 95 mely a könnyen oxidálódó járulékos elem vagy ötvözet elégését tetemesen csökkenti vagy teljesen meggátolja. A szénsav a tekintetbejövő könnyen oxidálódó elemekkel szemben aránylag közömbös, úgy, hogy 70 előnyösen használható arra, hogy az olvadt fürdőbe való bekeveréskor a könnyen oxidálódó elemeket vagy a létesített ötvözetet a levegő oxigénjének, nitrogénjének és vízgőzének behatásától megvédje. 75 Eddig igen veszedelmesnek vélték egy darab szilárdított gáznak, melynek hőmérséke jóval alacsonyabb a víz fagypontjánál, magasabb hőmérsékű tárggyal való érintkezésbe hozását, s ezért a szilárdított 80 gázok kezelésénél különös óvó rendszabályokat tartottak be. Meglepő módon azt találtuk, hogy a szárazjeget nyugodtan ráhelyezhetjük az olvadt fémfürdő felületére, anélkül, hogy robbanás, vagy a fém 85 szétvetődése lépne fel. A szárazjég ilyenkor fokozatosan szublimálódik s száraz védő szénsavgázréteget létesít a fürdő felületén s ezáltal lényegileg meggátolja a levegőnek a fémhez való jutását. A gáz go elég bőségesen fejlődik ahhoz, hogy a fürdő felületén a szénsavréteg folyton felújuljon, mielőtt még a levegő túlságosan felhígítaná. Ámbár már megkísérelték szénsav hasz- 95 nálatát fémeknek oxidálódástól való megóvására, ezen kísérletekkel szemben a szárazjég és a belőle létesülő szénsavgázkör lényeges előnyöket biztosít. így pl. védőgázkörként már megkísérelték szénsavtar- jqo talmú égéstermékek alkalmazását, de az ilyen gáznak magas hőmérséke és egyéb alkatrészei, nevezetesen a nitrogén és a vízgőz a védelem megkívánt mérvének elérését gátolták. Ugy találtuk, hogy kiilönősen a vízgőz igen elősegíti a fém oxidálódását. Még a kereskedelemben acéltartályokban kapható sűrített vagy folyósított szénsav is elegendő vizet: tartalmaz ahhoz, hogy az elégés meggátolására kevésbé al- ^Q kalmas legyen. Égéstermékekből, pl. füstgázokból a vízgőzt gyakorlatilag csak vízelvonókésziilékekben lehetett eltávolítani, ami azonban a gyakorlat számára túlságosan kétséges. A szénsavas védőgázkör eddigi alkalmazásánál fellépő nehézségekkel szemben a szárazjég könnyen hozzáférhető és hasz-