114178. lajstromszámú szabadalom • Porlasztott tüzelőanyag és levegő keverékét előállító eljárás és készülék

elrendezett bontóbordák nyalábjában fészkel. így még ama további előnyük van, hogy a röpítőerő éppen a tüzelőfolyadék nehezebb részeire hat jobban és tehát végeredményben a nehéz olajok is egyenletesen porlasztódnak szét. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új készülék kiviteli példáját. Az 1—3. ábra a porlasztóhelynek, sorjában, hossz-, kereszt- illetve részleges vízszintes metszete. A 4. ábra a keverékelőállítás menetének sémája. Az 5. ábra a tüzelőfolyadék pályarészlete, a porlasztóhely idealizált részleges keresztmetszetében. A 6. ábra a motorház vízszintes metszete. A 7. ábra pedig a teljes készülék oldalnézete és részben hosszmetszete. Az 1—3. ábra szerint az (1) lapátkerék a (2) csőbe zárt (3) golyós csapágyban ágyazott (4) üreges tengely szabad végére van erősítve. A (4) tengely egyúttal a tüzelőfolyadék belépővezetéke, amely az (1) lapátkerék körzetében, tengelyirányban, bő szabad keresztmetszettel végződik, a lapátok között pedig négy (5) szórónyílásba ágazodik el. Ezek ugyancsak gyakorlatilag fojtásmentesen végződnek. Az (5) szórónyílások egyszerű lyukak lehetnek, vagy pedig fuvókaszerűleg kiemelkedhetnek a lapátkerék agyából. A rajzok jelzik mindkét lehetőséget. A (2) csőre tolt ((>) hüvelyhez (7) bontóbordák vannak erősítve. E bordák adott esetben elcsavarhatok és hüvelyestül kiválthatók lehetnek, hogy a keverékből kapott láugkéve alakját befolyásolhassuk. A (8) keveréklevegő, illetve keverékvezeték köröskörül közrefogja a bontóborda nyalábot. A (8) vezeték belsejében helytmaradólag elrendezett (2) cső el van rekesztve a keveréklevegő fő áramától. Az (1) keréklapátok külső éle és a (7) bontóbordák belső éle között sugárórtelemben határozott (9) hézag marad. Tengelyirányban a következő viszonyokat kell szem előtt tartanunk: A szabadon kiállónak ágyazott (1) röpítőkerék lapátjai kiljebbre állanak ki, mint a; (4) tüzelőanyag belépővezeték szabad vége. A (7) bontóbordák az (1) lapátok mindkét végén túlérnek. A bordanyaláb szabad vége kiáll a (8) keveréklevegő-, ill. keverékvezetékből. Az (1) lapátkerék nagy sebességgel, célszerűen percenként 4000—8000 fordulattal szalad. A (4) vezetéken keresztül minden különösebb nyomás nélkül érkező olaj az (5) szórónyílások útján, gyakorlatilag fojtásmentesen lép ki és egyre nagyobb kezelőfelületekre terül szét, még pedig először is a kerékagyra, innen az (1) lapátokra kerül, azután átrepül a (9) szabad hézagon és végül a (7) bontóbordák ellenébe ütközik. A gyorsan forgó (1) lapátok már magukban is alaposan széjjelporlasztják a tüzelőfolyadékot és a porlasztás a (9) szabad hézagon át való repítéssel, továbbá a (7) bontóbordákba való ütközéssel folytatódik, amely bordák éle hasítólag, felülete pedig szétterítői eg hat. Ide érkezik a bordanyalábot pásztázó kcveréklevegő, amelynek árama révén azután a képzelhető legkedvezőbb karburálás történik. Ha az (5) szórónyílások kiállnak a kerékagyból, akkor a tíizelőfolyadék eggyel több szabad hézagon száll keresztül, mígnem a bontóbordák ellenébe repül. Ha az (5) szóróágak nem bocsájtanák ki az érkező olaj teljes mennyiségét, akkor az (1) lapátoknak, valamint a (7) bontóbordáknak szabadon kiálló részei dolgozzák meg az olajnak azt a részét, amely elül, a (4) cső mellső, szabad végén lép ki. Ha előmelegítjük a keveréklevegőt, akkor a karburálás még tökéletesebbé válik. Legfeljebb 300 C'-ra, célszerűen 220— 250"-ra. mérsékeljük a keveréklevegő előmelegítését, hogy elkerülhessünk káros előzetes hőhatásokat. Az előmelegített levegőt a tüzelőfolyadék utolsó, szétporlasztott fázisába vezetjük, ahol az előmelegítés hőhatása nem zavarja többé a páraképződés egyenletességét. A tüzelőfolyadék frakcionált erőművi porlasztásának hatása, hogy nagy cseppek nem mutatkoznak, hanem csupa leheletnyi sávok és úgyszólván atomizált pontocskák keletkeznek, amelyek sehol sem gyűlnek meg a porlasztóhelyen. A (7) bontobordák felülete elég nagy hozzá, hogy az azokat esetleg ellepő harmat mindjárt a lehető legnagyobb felületre terüljön szét. A 4. ábra kiterített sémán kívánja érzékeltetni a keverés menetét. Az ábra felső része arra az esetre vonatkozik, midőn az (5) szórónyílások közönséges furatok, az ábra alsó része pedig arra, midőn e nyílások fuvókaszerűleg kiállnak a kerékagyuoi és így eggyel több szabad hézagot iktatnak a tüzelőfolyadék porlasztópályájába. A nyilak ebben az ábrában a keveréklevegő áramát jelzik. A rajzjelző számok azonosak az 1—3. ábrabeliekkel.