114178. lajstromszámú szabadalom • Porlasztott tüzelőanyag és levegő keverékét előállító eljárás és készülék

Az 5. ábra a porlasztóhely idealizált részleges keresztmetszete, a porlasztás egyik jellegzetes pillanatában. A (7) bon­tóbordák nagy száma egyenletesen osztja el a keveréklevegőt. E bordák elcsavará­sával, vagy más és más menetmagasságú bordanyalábok cserélgetésével elsősorban a készülékből kilövelődő lángkéve hosz­szát befolyásoljuk. Minthogy köröskörül a belépő tüzelő­folyadék körül vezetjük be a keverékleve­gőt és ezt csupán a porlasztóhelyen, még pedig az erőművi, azaz hideg úton már teljesen szétporlasztott tüzelőanyag ke­resztezi, az (1) lapátkerék még nem égő és így vissza nem gyulladó közegben jár. A beáramló tüzelőfolyadékszál körül ha­ladó keveréklevegő, továbbá a porlasztó­helyen bekövetkező párolgás okozta me­legelvonás is hűti a porlasztóhelyet, úgy hogy ez nincs kitéve a fűtési hőnek és el­hárul az a veszély, hogy az olaj besüljön, ligyanily jó hatással lehet ama körül­mény is, hogy az (1) lapátkerék rendkívül nagy sebessége felülmúlhatja a keverék lángjának visszagyujtó sebességét. A ke­veréklevegő mérsékelt előmelegítésének hőhatása tulajdonképen csak porlasztás után, vagyis akkor érvényesül, mikor a levegő és a tüzelőanyag párái nagy felü­leteken érintkeznek egymással. Eltömődések ellen további biztosíték, hogy a középső (4) vezeték aránylag bő, pl. könnyűszerrel 10 mm, vagy még na­gyobb átmérőjű lehet. Ily bő vezeték út­ján akadálytalanul táplálhatunk be ne­héz és tisztítatlan olajokat is. A 6. ábra szerinti (10) ház az 1—3. ábrá­ban feltüntetett porlasztófej hátsó foly­tatásába esik, amint ez a 7. ábrabeli el­rendezési rajzból is látható. A tüzelő­anyag (4) belépővezetéke közvetlenül a (11) villamosmotor forgó részéhez van erősítve. A (4) vezeték mozgó és helyt­maradó része között a (12) nyomórugó ha­tásának alávetett (13) karmantyú látja el a. tömítést. A (4) vezeték egyenes szaka­szának az (1) lapátkerékkel ellentétes vé­gén a (14) háromágú csapból és (15) csa­vardugóból álló átdöfő zár van, úgyhogy ez a vezetékszakasz tisztogatás céljából, bármikor, még üzemközben is, végig ke­resztüldöfhető. Ehhez csupán a csapot kell megfelelően eforgatnunk és a dugót kinyitnunk. A (10) házban két, a (11) főmotortól el­különített és hozzá képest szimmetriásan 3lre:ndezett (16) villamos motor mindegyi­kéhez egy-egy (17) ventilátor van erő­sítve, amelyek a (18) csatorna útján szál­lítják a (8) csőbe a keveréklevegőt. Ez az elrendezés egyenletessé teszi a légelosz­tást és szintén befolyásolhatóvá teszi a keverék lángjának alakját. A rajzból is kivehető, hogy a tüzelőanyag bevezeté­sét, valamint a levegő szállítását szabá­lyozó mű között minden további nélkül kényszerkapcsolatot létesíthetünk, pl. oly módon, hogy a (14) csapnak az olajbeöm­lést megszabó elforgása egyszersmind sza­bályozza a (16) motorok fordulatszámát. A 7. ábra kazántüzelőberendezésként tünteti fel a készüléket. A (19) csapágy­szem segélyével valamely bakra erősít­jük a (10) házat és a (20) hordóból, (21) vezeték útján, (22) szivattyiíval szívjuk az olajat, amely a (23) vezeték útján, jóval kevesebb, mint 2 atm. nyomáson, folyto­nosan a (14) háromjáratú csapba és ezen keresztül a (4) csőbe jut. A (4) cső az­után, a fentebb leírt módon, a porlasztó helyre vezeti az olajat. A (24) kazán tűz­szekrényfalának külsején elrendezett (25) csonk csatlakozik a (8) keverékvezeték­hez, A tűzszekrény belsejében második, (26) csonk van. Ez tartja a tűzállóanyag­ból készült, kosáralakú (27) égőfejet és ebbe torkol tulajdonképpen a tüzelőanyag és a levegő keverékének (8) vezetéke. Indításkor a (27) égőfejben faszénnel kezdőtüzet rakunk, amit az egyik (17) ventilátor járatásával élesztünk. Az olajat csupán akkor engedjük be, ha a, (27) égő­fej már eléggé izzásba jött. Az égőfej ily módon füstmentes indítást tesz lehetővé. Az égőfej később is hőtárolóként ós gyujtólag hat. Semmiféle villamos gyújtó­készülékre nincs szükségünk és az égőfej hasznosan sugározza ki a benne meg­gyülemlő hőíelesleget. Megálláskor először is a (14) három já­ratú csapot zárjuk, azután a (11) fő-mo­tort, végül a (16) segédmotorokat. A (25) csonk csepegőtáleaként is hat, amely fel­fogja az esetleg, pl. üzemszünet közben kiszivárgó olajat és pl. olyként kármente­síthet bennünket, hogy a (20) hordóba ve­zeti vissza a meggyülemlő olajat. Igen nehéz olajokkal való dolgozáskor valamely könnyű tüzelőfolyadékot vehe­tünk indításhoz. Turbinával vagy benzin­motorral stb. szintén hajthatjuk a készü­léket és ilyen esetben hasznosíthatjuk az erőgépek fáradt melegét. A porlasztóhelyro kerülő olaj mennyisége a (22) szivattyú vagy a (14) csap beállítá­sával szabályozható. A (11) mótor fordu­latszámának befolyásolásával a minden-

Next

/
Oldalképek
Tartalom