114167. lajstromszámú szabadalom • Olajregeneráló berendezés

túlhaladja. Másrészt a többrétegű (19) fémszitaszövet-burkolat, a szivattyú léte­sítette szűrési nyomás következtében, ru­galmas alakváltozást szenved, úgy hogy a (20) szűrőréteg átmenetileg zsugorodik, ráncosodik, hullámos lesz. A nyomás meg­szűntekor a (19) fémszitaszövet-burkolat eredeti alakját ismét visszanyeri, úgy hogy a (20) szűrőréteg kisimul. Ezáltal azt a további előnyt érjük el, hogy a (20) szűrőréteg nem szakadhat könnyen el, mert minél nagyobb a szűrőnyomás, an­nál ráncosabb a (20) szűrőréteg felülete és a szűrési nyomás megszűntekor a (20) szűrőrétegre tapadó iszapréteg önműkö­dően lazul, könnyen eltávolítható, — az ismert szűrő-rendszerekkel ellentétben — amelyeknél a lazítást csak ellenirányú fo­lyadéknyomással lehetett elérni. A hatás még fokozódik erősen pulzáló szivattyúk alkalmazása esetén, mivel a (19) drótszö­vet-burkolat, az egyes pulzációkat kö­vetve, rezeg. A szűrőteljesítmény növelésére a külső (15) szűrőköpeny vagy szűrőház fűthetően is kiképezhető. A (12) keverőműben az olajat derítő­anyaggal, pl. aluminiumhidroszilikáttal keverjük. A (14) szivattyúval a (12) ke­verőműből kiszívott fáradt olajat a (15) köpeny és a (16) szűrőbetét közötti térbe, illetve a (16) szűrőbetéten keresztül saj­toljuk. A szűrt olaj a (16) szűrőbetót (16b) szájnyílásának cseppegtető ajkán át a (21) edénybe csöpög. Az olaj szennyeződései és a derítő-anyag a (20) szűrőrétegen ta­padva maradnak. A szűrés előrehaladtá­val egyre vastagabb derítő-anyag-réteg rakódik a (20) szűrőrétegre. A derítő­anyag szemcsés, tehát a szennyeződéseket visszatartó kontaktusfelület a szűrés előrehaladtával nő. A használat alatt az olajba kerülő hí­gító frakciók, azaz az olajnál alacsonyabb forrpontú szénhidrogének és a (8) csövön át a (6) csőkígyóba bevezetett gőz az (5) csőkígyó folytatását alkotó (22) csövön át a kondenzátor (23) hűtő-csőkígyójába jut­nak. A (23) hűtő-csőkígyóból az, alacso­nyabb forrpontú szénhidrogének a kon­denzált vízzel együtt a (24) szétválasztó­edémybe csepegnek, amelynek a (24b, 24c) túlfolyói vannak. A (24c) túlfolyó a (24a) cső folytatása, mely a (24) edény fe­neke közelében végződik. A (24b) túlfolyón az alacsonyabb forrpontú, a víznél kisebb fajsúlyú szénhidrogének, míg a (24c) túl­folyón víz folyik ki. A (24) edény, excen­trikusan, a (25, 25) csapok körül lenget­hetően felfüggesztett és súlypontját pl. úgy állítjuk be, hogy az 1. ábrán látható alaphelyzetében marad mindaddig, amíg felerészben vízzel, felerészben szénhidro­génekkel töltött. Ha ez az egyensúlyi helyzet megváltozik, azaz több víz folyik a (24) edénybe, mint szénhidrogén, úgy a (24) edény a (24c) kifolyó felőli oldalra bil­len és mindaddig csak víz folyik a (24c) kifolyón keresztül, amíg az előre beállított egyensúlyi állapot újból helyre nem áll. A találmány lényegének érintése nél­kül, a (24) billenő-edény helyett tetszés szerinti más rendszerű szétválasztó-edény alkalmazható. A (22) csövet az U-alakú (11) csővel a (26) cső is összeköti. A (26) cső alkalmazá­sának célja annak biztosítása, hogy a (8) csövön át belépő gőz ne fújhassa ki a (11) csőben lévő olajat a (12) keverőmű felé, hanem a gőz rövidebb úton a (22) csövön keresztül a kondenzátor felé távozhasson. A 6. ábrán látható (27) kocsira erősített vízszintes (28) rúd magasságát és mére­teit úgy választjuk meg, hogy a (28) rúd a (16) szűrőbetét (16b) szájnyílásán keresz­tül a (16) szűrőbetét belső terébe tolható. A (18) csavarok oldása után a (27) kocsi a (28) rúdon függve maradó (16) szűrőbe­téttel együtt, a (15) szűrőtokból kihúzható. A (16) szűrőbetét palástjáról lecsepegő olaj és a leváló iszap a (29) tálba vagy serpenyőbe kerülnek. Ezáltal egyrészt a kezelést leegyszerűsítjük és megkönnyít­jük, másrészt annak tisztaságát biztosít­juk és az elcsorgási veszteséget csökkent­jük. A megtisztított szűrőbetétet az elő­zőkben ismertetett módon, a (27) kocsi se­gítségével, a helyére visszatoljuk és a (18) csavarokkal tömítetten rögzítjük. A 7. ábra a szűrőkészülék egy változatát függélyes metszetben mutatja. A (31) fedelet a (30) edényen a (32) csa­pok körül lengethető (33) csavarorsókra csavarolt (34) szárnyas csavarok légtömí­tően rögzítik. A (31) fedél (31a) furatán, függélyes elrendezésben, a lyukgatott falú (16'x) cső hatol keresztül, amelynek alsó vége zárt. A (16x) cső a (35) csőben folyta­tódik. A (16x) csövet, — ugyanúgy, mint a 3. ábrán látható szűrőkészüléknél •— a (19) sodronyszövet-burkolat ós utóbbit a (20) szűrőréteg fedi. A (20) szűrőréteget, köz hagyásával, a (36) hüvely veszi körül, amely a (31) fedél belső oldalára erősített és alsó szájnyílása nem ér a (30) edény fenekéig vagy az alsó pereme közelében

Next

/
Oldalképek
Tartalom