114145. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos rezgések keltésére
következtében a (13) rács is negatív töltést kap és körülötte pozitív ionok felhője képződik. Ez a felhő, mely minden egyes rácsdrótot körülvesz, kellő rácspotenciál esetében olyan nagy, illetőleg olyan sűrű lehet, hogy a két plazimaréteg között átmenő elektronok számára áthatolhatatlan falat alkot. Azzal, hogy az anódarezgőkörenergiájának egy részét a (18) és (23) önindukciók csatolásával a rácskörre visszük át, ebben az utóbbiban is rezgések keletkeznek. A rácspotenciál tehát ezeknek a rezgéseknek ritmusában ingadozik. A rács feltöltődésével a rácsot körülvevő pozitív ionfelhő vastagsága megváltozik és pedig olyképpen, hogy a felhő minden rezgésnek kis része alatt már csak közvetlenül az egyes rácsdrótokat veszi körül (vagyis a rács nyílásait már nem tölti ki). Az elektronok most a ráesőn keresztül az egyik plazmától a másikhoz mehetnek. így tehát a rácspotenciál minden rezgése alatt a csőben egyszer elektron-áramlás létesül, melynek erősségét kizárólag a katóda emissziója határolja. A 2. ábra a találmány szerinti kisütőedény példáját mutatja. Ennél a megoldásnál a csőben két egymástól különböző és különálló plazimaréteget tarthatunk fenn. A (11) anód át és a (12) katódát a cső ellenkező végein a (10) üvegfalba forrasztjuk. A rácsot az ábrázolt foganatosítási alakinál a kisülési pályához harántirányban az egyik edényfaltól a másikig terjedő (13) háló alkotja, melyet kerületén a külső (10) üvegfalba forrasztott (10') üveggyűrűbe forrasztunk. A ráesőt azonban fémhenger is alkothatja, melynek átmérője valamivel kisebb, mint az edényé és mely egyik végén zárt és vagy a katódát vagy a.z anódát körülzárja. A rácsnak ábrázolt megoldása azért előnyös, mert fémes tartók nem szükségesek, melyek a fellépő ion- és elektronbombázás hatása alatt könnyen elektronokat emittálhatnának. Ha a (13) rácsot kellő potenciálra kapcsoljuk, akkor körülötte gyakorlatilag egyenletes vastagságú ionfelhő képződik, mely az ionizálható közeget anóda- és katódaplazmára osztja. Az 1. ábrán látható kisütőedény (11') segédanódája a 2. ábrán hiányzik. Azt találtuk ugyainis, hogy az ilyen segédelektródák az ionizált állapot fentartásához nem feltétlenül szükségesek. Az 1. ábrától eltérően a rács negatív töltését nem kell kondenzátorból venni. Erre a célra előnyösen használhatunk más feszültségforrásokat is, pl. előfeszültséget szolgáltató telepet. Az sem feltétlenül' szükséges, hogy az anóda rezgőköre és a rácskör között induktív csatolást alkalmazzunk; ezt kapaeitív csatolás helyettesítheti. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett elrendezés, mely egyébként a sokféle megoldásnak csak egyik példája, 300.000 Kilo-Hertz és még nagyobb frekvenciájú rezgések keltetésére alkalmas. A csőnek a 3. ábrán látható megoldása a 2. ábra szerintihez hasonló, de itt a villamos rezgőkörök a többi áramköröktől, melyekben rezgések nincsenek, elválasztottak. A (10) edénynek (11) anódája, (12) katódája, (13) rácsa van és az edény ionizálható közeget tartalmaz, melynek nyomása elég nagy ahhoz, hogy az edényben ionizalódást tartson fenn, de az elektronok szabad mozgását nom akadályozza. Az edény külső falát annak az övnek magasságában, ahol az anódplazma van, a (26) oletróda, illetve fémsáv veszi körül, melylyel az anódplazmát külső áramkörrel kapaeitív csatolásba hozhatjuk. Hasonló (27) fémgyűrű van a katódaplazma magasságában is ós ezzel a gyűrűvel a katódaplazmát külső áramkörhöz csatolhatjuk. Ezek a kapaeitív csatolások a találmány szerinti rezgéskeltő működését jelentékenyen tökéletesítik. Az ionizálható közeg ismét előnyösen 0.1—2 mikron nyomású higanygőz vagy pedig valamely nemes gáz, mint argon, neon stb. lehet. A (13) rácsot nem kell a kisütőedény egyik falától a másikig vezetni, hanem csupán arra kell ügyelni, hogy az anódaplazmát a katódaplazmától kellő mértékben elválasszuk. A kapaeitív csatolásra való (26) és (27) elektródák fémsávok lehetnek, melyek az edény falát részben vagy teljesen körülzárják. A sávokat nem kell közvetlenül a falra felfektetni. A (12) katódát, mely pl. izzókatóda lehet, a (14) feszültségforrásból fűtjük. Term ®~ szetesen másfajta katódákat is haszíp^lliatunk. Az anóda és a katóda közötti összekötő vezetékbe az anóda (15) feszültségforrását és a (16) fojtócsévét iktatjuk, mely a nagyfrekvenciájú áramokat az említett áramkörtől távoltartja, A rács és a katódaplazma, tehát a (27) elektróda áramköre a (28) önindukciót és a (27) elektródával összekötött (29) vezetéket tartalmazza. Az anódaplazmát, vagyis a (26) elektródát a katódaplazmával, vagyis a (27) elektródával a (28) önindukció
