114108. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisütőcső és ezt tartalmazó áramkörelrendezés

megszüntethetjük, ha az anódot részekre osztjuk és az anód két vagy több része közé előnyösen segédelektróda-lemezeket iktatunk, melyeket a már ismertetett segédelektródákhoz köthetünk. Eddig feltételeztük, hogy az elektrosztatikus potenciálminimumokat létesítő segédelektródákat a katódévai egyenlő, állandó potenciálon tartottuk. Ez azonban nem feltétlenül szükséges. Először is kívánatosnak vagy alkalmasabbnak találhatunk olyan megoldást, melynél a segédelektródákat a kálódétól különböző, meghatározott potenciálokra hozzuk. Valamely adott helyzetű, katódpotenciálú segédelektródát gyakran helyettesíthetünk — azonos eredménnyel — az eiektronáramhoz közelebb vitt olyan segédelektródával, melynek potenciálja a katódénál nagyobb, vagy az elektronáramtól távolabb helyezel! olyan segédelektródával, melynek potenciálja a katódénál kisebb. Nem szükséges továbbá a segédeleklróda potenciálját állandó értéken tartani. Egyes esetekben a segédelektróda potenciálja az anód vagy a vczérlőrács potenciáljával változhat. Ahhoz a rendszabályhoz, hogy a találmány szerint bizonyos eszközökkel elektrosztatikai potenciálminimumot létesítünk az ernyőző rács és az anód közti tér valamely helyén, legalább is akkor, ha ez a két elektróda azonos potenciálon van, — rendszerint a következőket célszerű hozzáfűzni : j 1. Az ernyőző rács és az anód közti, a kis anódpotenciálú képzelt katódot alkotó körzet zérus potenciált meghaladó minimális potenciálú legyen, lényegileg egy szerre e körzet nagyobb részében, amikor az anódpotenciál nő. 2. Az anód és az ernyőző rács közti távolság ne legyen kisebb, mint az ernyőző rács osztásának, vagyis a rács szemnagyságának vagy egyéb egyenértékű szerkezeti méretének kb. kétszerese. Az 1. alatti előírás nem lényeges, mert ha azt nem követjük, ennek főkövetkezménye a karakterisztika-könyök alakjának megváltozása. Ennek pedig csak az lehet az eredménye, hogy az elérhető erősítés nem olyan torzulásmentes, mint élesebb könyökkel. A szükségesnél némileg kikerekítettehb könyök egyes esetekben előnyös lehet, mert tapasztalat szerint ilyenkor nagyobb impedanciához jutunk a könyökfeszültség fölött. Ahelyett, hogy az (e) segédelektródák az 1. ábra szerinti módon a rácsok és a katód oldalszélei mellett vonulnak, azok röviddel az ernyőző rács előtt is végződhetnek, így pl. a (i. ábra szerinti beszögelléseknél. Az anód és az ernyőző rács közti tér elektrosztatikai mezejének a segédelektródák ilyen megrövidítése nem árt. Ilyenkor a (p) segédelektródákat alkalmazhatjuk a rácsok és a katód körül; ez utóbbi segédelektródákat célszerűen elektromosan a (cl, c2) ernyőző rácsokhoz kötjük. A segédelektróda (q) része itt az anód mögé terjed. A 7. ábra az 1. ábra szerinti elrendezés olyan módosulata, melynél az (1) nyúlványokat elhagytuk és az (e) segédelektródát úgy alaki toltuk ki, hogy az az anód és ernyő közti tér elektrosztatikai mezejét a kívánt mődon befolyásolja. Épp úgy, mint a 6. ábrán, a segédeleklróda itt is (q) részével folytatódik az anód mögött, ezenkívül az a rács-ka lód-rendszer összefogó szerveként is szerepel. E célra az (e) elektróda két féldarahból áll, (r) karimákkal, melyeket csapok révén, vagy más módon erősítünk egymáshoz. Az (e) elektróda és a (cl, c2) rácsok közt alkalmas (kl) szigetelő szerveket alkalmazunk. A 8. ábra szerinti további módosulatnál a hosszúkás (a) katódot a (b) vczérlőrács, ezt pedig a (c) ernyőző rács veszi körül. A (c) ernyőző rács körül fekszik az anód két hengeres (dl, d2) része, melyek között a segédelektróda részeit képező további hengeres (el, e2) élektródadarabok vannak. A két (b, c) rács szintén hengeralakú és azok az anóddal és a segédclektródával együtt előnyösen lényegileg az (a) katód egész hosszára kiterjednek. Ez esetben a segédelektróda (el, e2) darabjai a (dl, d2) anóddarabok folytatásai és ezekkel azonos hengerfelüten fekszenek, mely az (a) katóddal és a két (b, c) ráccsal koaxiális. A segédelektróda darabjait elektromosan, összekötjük egymással és ezenkívül azokat még vagy a katódhoz kötjük — pl. a szerkezet (f) burkolatán, belül — vagy pedig alkalmas külső végződéshez vezetjük ki, melyn(

ek révén azokat a katódpotenciáltól rendszerint nem sn,agyon különböző kis potenciálon tarthatjuk. Az (el, e2) segédelektródák akként módosítják az elektrosztatikai mezőt az anód fl 2

v es az ernyő közti térben, hogy-^-— az anódtól a rács felé haladva eléggé pozitív, és amikor elektronáram folyik a katód és az anód között, a térben tértől^