114108. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisütőcső és ezt tartalmazó áramkörelrendezés

lés keletkezik, amint már említettük. A rácsokat tartó (s) pálcákkal szemben, fekvő térrészben, azonban elektronárnyék van és így e helyen szekunder elektronokat megállító ;eIeklronernyő» nincs vagy az nem elég sűrű. E nehézség kiküszöbölésére akként elrendezett (t) pajzsokat használunk, liogy ezek megakasztják a szekunder elektronokat. melyek egyébként a (c) ernyőző rácsot elérhetnék. A t) pajzsok fémből vagy szigetelő anyagból lehetnek. Az előbbi esetben a pajzsok tömör fémből vagy szigetelő alapra felvitt fémrétegből állhatnak. A fémfelülelet az (cl, c2) segédeleklródákhoz vagy más aránylag kis pontenciálú ponthoz köthetjük, vagy mindennemű kötésüket mellőzhetjük. Szigetelő anyagú pajzsok pl. üvegből vagy csillámból készülhetnek s ekkor mindegyik pajzs üzemközben. akkora töltést kap a felületén, mely a pajzs potenciálját közel, egyenlővé teszi a ka lódéval. E megoldás 9. ábra szerinti kivitelénél az anódot és a segéd-elektródát tovább osztjuk a (d1, d2, d3) stb.. illetve (el, e2, e3) stb. darabokra, ahol is utóbbiakat felváltva az előbbiek közé iktatjuk. A 10. és 1.1. ábrákon, feltüntetett változatnál. mely a 8. és 9. ábrák szerinti szerkezel továbbfej leszi ése, a felosztás a katód hossza mentén történik. Minden (al, a2) anóddarab és (el, e2, e3) segédelektrodadarab rövid henger. A 12. ábra a 8. ábra szerinti szerkezet újabb továbbfejlesztését mutatja, melynél a (L) pajzsokat és az (el, e2) segédeleklródákat egyesítettük; itt az egész (cl. c2 t) elektródái, tekinthetjük segédelektródának. Az 1., (>., 8., 9. és 10. ábrán maguk a. segédelektródák vagy (u) részeik (1. és 6. ábra) képezik az anód folytatását. A 12. ábrán, a segédelektródának, ámbár az nem folytatása az anódíelületnek, szélei az anód széleihez közel fekszenek, úgy hogy a (dl, (12) anóddarabok a segédeleklródákkal együtt lényegileg dobozszerű alakzatot adnak, mely a rácsok és a katód köré nyúlik. Világos, hogy az 1., 6. és 7. ábra szerinti (e) segédelektróda az anódot és a rácsokat teljesen körülveheli. vagyis ezeknek a rajz síkjával párhuzamos szélei köré is nyúlhat. Ez rendszerint akkor előnyös, ha az anód és a rácsok lényegileg négyzet- vagy köralakúak. Ila azonban ezek az elektródák sokkal hosszabbak (a kálód hossza irányában), mint amilyen szélesek, akkor gyakran fölösleges, hogy a segédeleklróda teljesen körülvegye a rácsokat és az anódot. Azokban az ismertetett kisütőcsövekben, melyeknél a segédelektródák szorosan az anód széléig nyúlnak, gyakran előnyös, ha az anódot a segédelektródákon alkalmas szigetelők segélyével megtámasztjuk. E szigetelők pl. csillámból vagv kerámiai anyagból készülhetnek. E megtámasztás két megoldását a 18. és 19. ábra szemlélteti. A 18. ábra szerint az (cl, e2) segédelektródák belső szélét úgy metsszük be, hogy a keletkező kél (vl, v2) nyelvet a kél segédeleklróda felső vége közelében a vízszintes síkba kihajlíthaljuk. Két hasonló nyelvel hajlítunk ki vízsszintcs síkba a két segédeleklróda alsó vége közelében is. ezt azonban nem lüiileti fel a rajz. A lapos, derékszögű négyszögalakú (d) anódlemezhez közéjtvonala mentén, a célszerűen négyzelkeresztmelszetű (w) pálcát erősítjük. Derékszögű n égy szögalakú kél szigclelőrűdnak, .melyek közül a felsői (x) tüntettük fel. közepén négyzetalakú lyidcat, végein pedig bevágott hornyokat készílünk. Az anód felső és alsó végén túlnyúló (w) pálcái az (x) szigetelők lyukaiba helyezzük és a szigetelőket a segédelektródákon helyzetükbe csúsztatjuk, amikor is a segédelektródák belső széle a szigetelők végén, levő hornyokkal kapcsolódik. A (vl, v2) nyelveket ezután kifelé, majd a szigetelők köré hajlítjuk (1. a [v2] nyelvet), melyeket azok helyzetükben megtartanak. A 19. ábra szerinti változatnál pl. szegecsekkel szigetelő anyagú vékony (zl, z2) csíkokai erősítünk a (d) anódhoz, ennek felső és alsó vége közelében. E csíkok az anód függélyes szélein túlnyúlnak. Az anódot a (vl, v2, v3, vl) nyelvekre helyezzük, melyeket a fent ismertetett módon a segédelektródák síkjából hajlítottunk ki. A nyelveket azután a csíkok rögzítése végett ezek kiálló végeire hajlítjuk (1. a [vl, v2] nyelveket). Ahelyett, hogy nyelveket hajlítanánk ki a segédelektródák testéből, természetesen lehet azokra megfelelő nyelveket, felerősítés, pl. forrasztás útján- is felvinni. A fent leírt egyesítési módot löbb anóddarab egymáshoz erősítésére is használhatjuk a fentebb megadott esetekben, melyeknél az anódot több részre osztottuk. Ha az anóddarabokal segédeleklróda választja el egymástól, akkor ennek szomszédos darabjait szintén a fent leírt szigetelők segítségével támaszthatjuk meg egymással szemben. Hasonló módon bármely