114108. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisütőcső és ezt tartalmazó áramkörelrendezés
fölült az áram csaknem állandó, nem eléggé határozott értékű és ezenkívül meglehetősen nagy. Ha az anódfelüle'.ét megnöveljük, vagy ha a segédelektródákat az elektron áramlói távolabb helyezzük, a kívánt alakú karakterisztikát kapjuk. Az anódfelülelnek vagy a segédelektródák és az elektronáram közli távolságnak további növelése olyan karakterisztikát eredményez, melyen az (m) könyök igen éles és az anódáram a könyök ulán esik, majd ismét emelkedik, úgyhogy a görbének inflexiója van. Ez a karakleriszlikaalak azt mulatja, hogy szekunder emisszió éri az ernyőző rácsot. Az alábbiakban ismertetjük azt a módot, ahogyan a cső a kívánt karakterisztika szerint működik. Feltételezzük, hogy az ernyőző rácsnak valamely alkalmas pozitív potenciálja van a kálódhoz képest, a segédelektróda a kalódpolenciálon van és az anódfeszültség először egyenlő a kalódpolenciállal. Ily feltételek melleit az anód felé áramló elektronok az elektrosztatikai mező, az alacsony anódpolenciáI és a tértöllés folytán nyugalomba jutnak, mielőtt az anódot elérnék. 11a most az anódfeszültségel a könyökfeszüllségnek pl. felére növeljük, a tértöllés még mindi"' elég lesz ahhoz, hogy az anód és az ernyőző rács között zérus potenciált létesítsen. A zéruspotenciálnak ebben a körzetében minden elektron nyugalomba jön, miért is ezt a körzetei képzelt katóclnak tekinthetjük. A képzelt katódból az anódhoz vagy az ernyőhöz repülő elektronok számát az anódpolenciál szabja meg. ahol is az anódhoz repülő mennyiség az anódpolenciá;lal nő. A könyökíeszüllség fölött: még van potenciálminimum az elektronpálya mentén, de ez a minimum már nem zérus és már csak egyes elektronok tudnak az ernyőző rácsból az anód l'elé előrejutni és esetleg az anódhoz csapódni, ámbár a potenciálminimum azokal késlelteti. A könyök éles, meri amint az anódfeszültség nő, a képzelt katód minimális, de nem zérus, potenciálú körzetté válik, lényegileg" egyszerre a képzelt katód egész felületén. Ha az anód méreteit csökkentjük, vagy ha a segédelektródákat közelebb visszük az áramhoz, a képzelt katód továbbra is nagyobb anódfeszüllségcn marad a sugár szélei körül, mint középen, úgyhogy emialt a könyök nagyobb görbületi sugarúvá válik. Ha az anód fölöslegesen nagy, akkor a bizonytalan irányokban lassan mozgó elektronokból álló szekunder tértöltés az anód olyan részeihez diffundálhat, melyeket, primer elektronok — legalább is tekintélyes mennyiségben — nem érnek. A tértöltés ebben az esetben csökkent intenzitású és talán elégtelen annak meggátlására, hogy az ernyőző rácshoz szekunder elektronok kerüljenek. Még ha az anód nem túlságosan nagy is, rendszerint gondoskodni kell arról, hogy szekunder elektronok ne diffundálhassanak az anód hálsó oldalához, aminek ugyanaz a hatása volna, mint túlnagv anódnak. Evégből a már ismertetett segédeleklródák az anód széleihez közel érnek. Kisméretű anódoknál esetleg nincs szükség arra, hogy a segédeleklródák ilyen közel érjenek az anódhoz. Ha csak az anód nem lényegesen hoszszabb, mini amilyen, széles, a segédelektródákat rendszerint az anód egymással szemben fekvő két-két széle közelébe ajánlatos helyezni, amint már említettük, lloszszú, keskeny anódoknál vagy ahol a szekunder emisszió kevésbbé tökéletes leernyőzése is megengedhető, elegendő lehet, ha a segédelektródákat csupán az anód hosszabb széleihez helyezzük közel. Ila a könyökíeszüllség csökkentésére van szükség, akkor a primer lérlöltést kisebbíteni kell, úgyhogy a tértöltés alkotta képzelt katód kisebb anódfeszülIségnél összezsugorodhat. Ezt vagy az ernyőző rács feszültségének növelésével, vagy az anód és az ernyőző rács közti távolság csökkentésével érhetjük el. Az a határ, ameddig ezt a két módosítást elvégezhetjük, az elsőfaj la módosítás esel ében áltól függ, hogy a primer tértöltés, a szekunder tértöltés és az elektrosztatikai mező segítségével, fenn tud-e tartani elég nagy kifejczelt 21 Q tenciálminimumot annak meggátlására, hogy a szekunder elektronok az ernyőző rácshoz jussanak, — a második fajta módosításnál pedig áltól, hogy mihT en finom az ernyőző rács struktúrája. Azt tapasztaltuk, hogy lia az anód és az ernyőző rács közti távolság túlkicsiny az ernyőző rács osztásához képest, pl. négyszer vagy még" kevesebbszer akkora, az elektroneloszlás az anód felületén észrevehetően egyenlőtlen. Ennek az a hatása, hogy az ernyőző rácshoz szekunder elektronok térhetnek vissza a térnek az ernyőző rács huzaljaival szemközt fekvő részein keresztül, minthogy e részekben igen csekély primer tértöltés van és így csak csekély, tértöllés-okozta ernyőző hatás jelentkezik. Az elektronáram egyenlőtlenségéből eredő ilyen hatást csökkenthetjük vagy
