114102. lajstromszámú szabadalom • Elektróda elektronkisülésű készülékekhez és eljárás előállítására

stabilitását vagy merevségét biztosítjuk, úgy hogy az elektródák kölcsönös távolsá­gukat megtartják és így a cső állandóan zavartalanul működik. Figyelembe véve azt, hogy a katóda tömegében csak annyi hőt fejlesztünk,, amennyi az elektronemisszió létesítéséhez szükséges és sugárzással eltávolítandó hő­felesleg nincs, míg a rács felületéhez csak igen kis potenciált vezetünk, úgy hogy a rácsban a felületéhez ütköző elektródák csupán kis hőmérsékletemelkedést okoz­nak, nyilvánvaló, hogy a három elektróda közül csak az anóda az, melynek hőmér­sékletemelkedését a felületéhez nagy sebes­séggel ütköző elektrónokkal való bombázás okozza és ezért úgy méretezendő, ho«y a felvett hő újra eloszoljék, úgy, hogy hő­mérséklete ne emelkedjék az elektronok emisszióját okozó érték fölé. Segédelektró­dák, így elektrosztatikai rácsok vagy ár­nyékoló elektródák tömege, mely elektró­dák nincsenek a nagy sebességű elektro­nokkal való ütközésnek kitéve, annyira Csökkenthető, amennyire ez a szerkezet stabilitására való tekintettel megenged­hető. Miután a rádióvevőcső különböző elek-< tródáinak működését általánosságban is­mertettük, az alábbiakban azt a találmány szerinti elektródaszerkezetet írjuk le, mely az ismert, lyukgatott lemezalakú elektró­dák és a drótszövetből készült régebbi elektródák helyettesítésére alkalmas. A találmány új, áttört lemezszerkezet, melynek jellemzője oly fémlemez, melynek vastagsága a íemfiist (fólia) nagyságrend­jében van és melyben szorosan egymás mellett áttörések vagy fogazások vannak, olyképen, hogy a lemez minden cm2 -jére legalább 36 áttörés vagy fogazás jusson. A jelen leírásban használt «áttört lemez» kifejezésen azt kívánjuk érteni, hogy az anyagnak helyükből a nyílások vagy fo­gazások képzésére kiszorított részei magá­val a lemezzel összefüggésben maradnak és a nyílások szomszédságában nyúlványo­kat vagy íbgazásokat alkotnak. Ha az elektródát rács alakjában kíván­juk használni, akkor lyukgatott, áttört le­mezt alkalmazunk, míg ha áttöretlen elek­tródára van szükség, akkor a lemezt fogaz­zuk, de nem lyukasztjuk. Az áttört lemez a szőtt hálóval szemben annyiban elő­nyösebb, mert mechanikailag szilárd és merev és fémtömege kisebb. Mivel továbbá egyetlen anyagdarabból és nem több, egy­mással összeszőtt drótból van, működés közben anyagában rezgések nem lépnek fel. Telt lemezzel vagy lyukgatott lemez­zel, melyből a fémet a lyukgatások léte­sítésére eltávolítottuk, összehasonlítva, a találmány szerinti áttört lemeznek az az előnye, hogy szilárdabb és merevebb, ahol is vékonyabb lemezt és kisebb fémmennyi­séget alkalmazhatunk. Az új elektróda­anyag mindkél változata az okkludált gá­zoknak könnyű és gyakorlatilag tökéletes eltávolítását teszi lehetővé, hőkisugárzó fe­lülete nagy, villamos vezetőképessége és hővezetőképesség.; eg&sz terjedelmében egyenletes, felületegységenkénti súlya mi­nimális, könnyen gyártható és belőle az elektródák nehézség nélkül alakíthatók. Azt találtuk, hogy nyújtható és hajlít­ható (duktilis) fémből való rendkívül vé­kony lemezek, így pl. olyanok, melyeknek vastagsága a fémfüst nagyságrendjébe esik, pl. 0.02—0.001 cm, melyeknek továbbá fe­lületegységenként nagy számú, pl. négyzet­centiméterenként 36-tól több százig terjedő apró áttörése van, elektroncsövek elektró­dáinak, különösen anódalemezeinek, rá­csainak és oxiddal borított huzalainak elő­állítására kiválóan alkalmasak. Ennek meg­felelően a találmány egyik feladata elek­tronkisülésű csövekhez való elektróda léte­sítése, mely a fent jellemzett áttört lemez­ből van. A találmány továbbá az új lemezanyag előállítására való eljárásra és berende­zésre is vonatkozik. A találmányt és an­nak előnyeit a mellékelt rajzok kapcsán ismertetjük, melyekben az 1. ábra olyan szerkezetnek foganatosí­tási alakját mutatja elölnézetben, mely duktilis anyagból való lemezekben apró át­törések vagy deformációk előállítására al­kalmas. A 2. ábra a szerkezet oldalnézete, a 3. ábra az 1. ábra 3—3 vonala mentén vett nagyobb léptékű keresztmetszet, mely azt mutatja, hogy az anyagot a megmun­káló görgőkön hogyan vezetjük keresz­tül. A 4. ábra a 3. ábrán látható görgők elöl­nézete. Az 5. ábra a két görgő nagyobb léptékű részmetszete, mely azt mutatja, hogy a fogak és a mélyedések az áttörések létre­hozására hogyan működnek együtt. A 6. ábra a találmány szerint előállított át­tört lemezalakú anyag egy részletének táv­lati képe. A 7. ábra a lemez függőleges keresztmet­szete. A 8. ábra a találmány értelmében mereví­tés céljából deformált lemez felülnézete; a

Next

/
Oldalképek
Tartalom